Lakatos Imre (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lakatos Imre
Született Lefkovics Imre
1882. április 23.
Marosvásárhely
Elhunyt 1944 1944
(61–62 évesen)
Auschwitz
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • újságíró
  • szerkesztő
Iskolái Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (orvostudomány)

Lakatos Imre, 1900-ig Lefkovics[1] (Marosvásárhely, 1882. április 23.Auschwitz, 1944 ősze) újságíró, szerkesztő, tanulmányíró.

Életútja[szerkesztés]

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett, de enciklopédikus érdeklődésének engedve 1907-ben újságíróként Párizsba ment, ahol megismerkedett Kuncz Aladárral, s a francia szellemi élet jeleseivel barátkozott. Az I. világháború kitörésekor sikerült Svájcba menekülnie, ahonnan 1919-ben tért haza Erdélybe.

Szülővárosában a Zord Idő munkatársa; 1923-tól a KZST tagja; székfoglalóját George Bernard Shaw művészetéről tartotta. 1925-től az Ellenzék szerkesztőségében külpolitikai rovatvezető. Rövid ideig az Erdélyi Helikon szerkesztője is. 1941-ben a fasiszta fajvédő törvény alapján megfosztották állásától. 1944-ben a német megszállás után elfogták, Auschwitz haláltáborába deportálták.

A Zord Időben főként természettudományi, filozófiai és lélektani cikkeivel szerepelt. Az Erdélyi Helikonban (1931/7) jelent meg A tragikus remekmű c. tanulmánya Kuncz Aladár fogságregényéről; az Erdélyi Helikon tízéves fennállásakor kiadott írói antológia Nacionalizmus Franciaországban c. értekezését közölte (Kolozsvár, 1934). Az Ellenzék külpolitikai referenseként 1926-tól másfél évtizeden át küzdött a fasiszta barbárság ellen. Jancsó Elemér visszaemlékezéseiben így jellemzi: „...a két világháború között Erdély egyik legnagyobb műveltségű közírója volt. Gondolkodásában, érzésvilágában semmi törés, ellentmondás nem volt. Másokat megzavart, tévutakra csábított Európa válsága, a tiszta emberi érzések elárulójává tett vagy az egyéni érdek, vagy a faji gyűlölködés. Ő mindig ember maradt az embertelenségben...”.

Források[szerkesztés]

  1. A Belügyminisztérium 1900. évi 19012. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 25. oldal 6. sor

További információk[szerkesztés]

  • Jancsó Elemér: Lakatos Imre, a humanista szellem, a demokrata Európa hitvallója. Közli Kortársaim, 1976. 220-23.
  • Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]