Ugrás a tartalomhoz

Bernard Germain de Lacépède

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(La Cépède szócikkből átirányítva)
Bernard Germain de Lacépède
Életrajzi adatok
Született1756. december 26.
Agen
Elhunyt1825. október 6. (68 évesen)
Épinay-sur-Seine
Ismeretes mint
Nemzetiségfrancia
Pályafutása
Szakterületzoológia, ichthiológia
Munkahelyek
Más munkahelyekTermészettudomány-történeti Múzeum, Párizs Jardin des Plantes (füvészkert),
Szakmai kitüntetések
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • a Royal Society tagja
Akadémiai tagságFrancia Természettudományi Akadémia, Royal Society, Svéd Királyi Tudományos Akadémia

Hatással voltak ráGeorges-Louis Leclerc de Buffon
Hatással voltAndré Marie Constant Duméril

Bernard Germain de Lacépède aláírása
Bernard Germain de Lacépède aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Germain de Lacépède témájú médiaállományokat.
Pierre Jean David d’Angers: Bernard-Germain de Lacépède büsztje (1824)

Bernard Germain de Lacépède, teljes nevén Bernard-Germain-Étienne de La Ville-sur-Illon, comte de Lacépède vagy csak röviden Lacépède (Agen, 1756. december 26.Épinay-sur-Seine, 1825. október 6.) francia természettudós, politikus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Lacépède”.

Élete

[szerkesztés]

A francia természettudós az Aquitania régióban levő Agen városban született. Taníttatását szigorúan felügyelte az apja. A természettudomány iránti érdeklődését Georges-Louis Leclerc de Buffon Histoire naturelle, générale et particulière című műve keltette fel. Szabadidejében a zenével is foglalkozott; jó zongorista és orgonista lett. Két operadarabot is komponált, ezeket soha nem adták ki, azonban Christoph Willibald Gluck német zeneszerző megdicsérte e két zeneműért.

17811785 között két verseskötetet adott ki, Poétique de la musique címmel. Ugyanebben az időben két fő írása jelent meg: 1781-ben az Essai sur l'électricité és 1782–1784 között a Physique générale et particulaire. E két írás következtében Buffonnal jó barátságba került, aki 1785-ben kinevezte a királyi botanikuskert alkalmazottjának, és szerette volna, ha de Lacépède folytatja korábbi művét, a „Histoire naturelle”-t. Buffon művének a folytatása Histoire des quadrupèdes, ovipares et des serpents címmel jelent meg 1788 - 1789 között, két kötetben. 1789-ben egy harmadik rész is megjelent, a Histoire naturelle des reptiles.

A francia forradalom kitörése után Lacépède az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, de a rémuralom időszaka alatt elhagyta Párizst – mivel nem értett egyet a mészárlásokkal és ezért az élete is veszélybe került. Amikor a királyi fűvészkertet (Jardin du Roi) füvészkertté (Jardin des Plantes) szervezték át, Lacépède-et a halakkal és hüllőkkel foglalkozó részleg vezetőjévé nevezték ki. 1798-ban publikálta az Histoire naturelle des poissons (A halak természethistóriája) első kötetét, 1803-ban jelent meg az ötödik kötet, 1804-ben pedig az Histoire des cétacés (A cetfélék története).

A politikában vállalt szerepe miatt ezután kevés ideje jutott a természettudomány művelésére. 1799-ben képviselő lett, 1801-ben a felsőház elnöke (ezt a posztot 1807–08 és 1811–13 között is betöltötte), 1803-ban a Francia Becsületrend nagykancellárja, 1804-ben államminiszter, a Bourbon-restauráció alatt, 1819-ben főnemesi (peer) rangot kapott. 1812-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották. Tagja volt továbbá a brit Royal Societynek és természetesen a Francia Természettudományi Akadémiának (Institut de France) is. Élete utolsó szakaszában készült el nagy műve, az Histoire générale physique et civile de l'Europe (Európa természettörténete), mely csak halála után, 1826-ban jelent meg 18 kötetben. 1825. október 6-án Épinay-sur-Seine-ben érte utol a halál.

Művei, írásai

[szerkesztés]
  • Les ages de la nature et histoire de l'espèce humaine. Paris, 1830 p.m.
  • Histoire naturelle de l'homme. Pitois-Le Vrault, Paris, 1827 p.m.
  • Histoire générale, physique et civile de l'Europe. Cellot, Mame, Delaunay-Vallée & de Mat, Paris, Brüssel, 1826 p.m.
  • Histoire naturelle des quadrupèdes ovipares, serpents, poissons et cétacées. Eymery, Paris, 1825
  • Histoire naturelle des cétacées. Plassan, Paris, 1804
  • Notice historique sur la vie et les ouvrages de Dolomieu. Bossange, Paris, 1802
  • La ménagerie du Museum national d'histoire naturelle. Miger, Paris, 1801–04
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours de zoologie. Plassan, Paris, 1801
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours d'histoire naturelle. Plassan, Paris, 1799
  • Histoire naturelle des poissons. Plassan, Paris, 1798–1803
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours d'histoire naturelle des animaux vertébrés et a sang rouge. Plassan, Paris, 1798
  • Discours d'ouverture du Cours d'histoire naturelle. Paris, 1797
  • Histoire naturelle des quadrupèdes ovipares et des serpens. de Thou, Paris, 1788–90
  • Vie de Buffon. Maradan, Amsterdam, 1788
  • La poétique de la musique. Paris, 1785
  • Physique générale. Paris, 1782–84
  • Essai sur l'électricité naturelle et artificielle. Paris, 1781

Bernard Germain de Lacépède által alkotott és/vagy megnevezett taxonok

[szerkesztés]

Az alábbi linkben megnézhető Bernard Germain de Lacépède taxonjainak egy része.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernard Germain de Lacépède című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • 1911 This article incorporates text from a publication now in the public domain: Chisholm, Hugh, ed (1911). Encyclopædia Britannica (Eleventh ed.), Cambridge University Press
  • Georges Cuvier: Éloges historiques de MM. de Saussure, Pallas, Hauy, de Lacépède et Cavendish. Theissing, Münster, 1876
  • Ora Frishberg Saloman: Aspects of "Gluckian" operatic thought and practice in France. Ann Arbor, 1984
  • Louis Roule: Lacépède, professeur au Muséum, premier grand chancellier de la Légion d'honneur, et la sociologie humanitaire selon la nature. Flammarion, Paris, 1932

További információk

[szerkesztés]