Légiós-hágó
| Légiós-hágó | |
 | |
| A Légiós-hágó 2014-ben | |
| Földrajzi adatok | |
| Országok | Ukrajna |
| Legmagasabb pont | 1110 m |
| Elhelyezkedése | |
 Légiós-hágó
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 é. sz. 48° 27′ 40″, k. h. 24° 07′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 40″, k. h. 24° 07′ 37″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Légiós-hágó témájú médiaállományokat. | |
A Légiós-hágó (más néven Tarac-hágó,[1] ukránul: Перевал Легіонів, Pereval Lehionyiv; lengyelül: Przełęcz Legionów) hágó a Kárpátokban. Az Északkeleti-Kárpátokhoz tartozó Máramarosi-Verhovina (vagy Belső-Gorgánok) Barátka-gerincéhez tartozó Pántortól északra (1213 m) és a Gorgánok Taupisz-gerincéhez tartozó Taupisztól (1450 m) délre található. Ukrajnában, Kárpátalja Técsői járásának és az Ivano-frankivszki terület Nadvirnai járásának határán található.[2]
Történelem[szerkesztés]
A vízválasztó gerinc, melyen a hágó található, a történelmi Magyar Királyság határát is hordozta. A Légiós-hágó és a tőle délre található Pántor-hágó is harcok színhelye volt az első világháborúban.[1] 1914-ben az orosz csapatok itt is betörtek a Magyar Királyság területére, de az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán küzdő (a Császári és Királyi Hadsereghez tartozó) Lengyel Légiók II. dandárja (soraiban számos magyar önkéntessel[3][4]) októberben néhány nap alatt farönkökből és terméskőből hadiutat építettek a hágóhoz és onnan a galíciai Rafajlowa (ma Bisztricja) faluig, ezzel új átárót létrehozva a Kárpátok gerincén, és kiszorították az oroszokat. Ezen a frontszakaszon később az 1915. januári orosz ellentámadáskor (Rafajlowai csata) és 1916 nyarán–őszén, a Bruszilov-offenzíva idején is harcok folytak.[2]
A hágóban már 1914 őszén jelképes fakeresztet állítottak a légionisták tiszteletére, amelyet 1937-ben fémből készültre cseréltek, ez ma is áll.[2] Felirata (Dénes Zsófia fordítása):
| „ | Tekints e keresztre, lengyel ifjúság! Mi ácsoltuk ezt. Zúgó vizeken, hegytömbökön és szakadékokon által jövünk, anyánk! Hozzád jövünk, Lengyelország![1] | ” |
A Kárpátaljai oldalon található a lengyel légiósok temetője.[2] A lövészárkok maradványai is láthatók.[1][5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d „Gorgánok – Máramaros és Galícia határán”. Hazajáró. 192. epizód. (magyar nyelven) Hozzáférés: 2021. április 15.
- ↑ a b c d A Pántor-hágó (magyar nyelven). Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, 2020. május 4. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Magyar önkéntesek a Lengyel Légióban (1914-1916) (magyar nyelven). Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
- ↑ Varga E. László (2017). „Források és iratok a Lengyel Légiókban harcolt magyarok történetéhez 1914-1918. IV. rész”. Aetas 32 (1), 170–191. o. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
- ↑ Горганы. Турист Клуб, 2013. január 5. [2018. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
További információk[szerkesztés]
- Légiós-hágó, Hazajáró (magyar)
