Kuny Domokos Megyei Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

1954 óta működik a tatai vár épületében a Kuny Domokos Megyei Múzeum. Nevét a Lotharingiából származó Cuny Domokos keramikus fiáról kapta.

Története[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

1765-ben gróf Eszterházy Miklós piarista rendházat alapított, melynek tagjai tanítással, és régiséggyűjtéssel foglalkoztak. A piaristák gyakorlatias oktatásának egyik eredménye volt a gyűjtemény létrehozása. A múzeum alapítása Dornyay Béla nevéhez fűződik, aki szintén Tatán volt piarista diák, majd tanárként is a piaristáknál tanított.

20. század első fele[szerkesztés]

A piaristák gyűjteménye 1912-től kezdett igazi városi múzeummá válni. Az igazgató-házfőnök Pintér Elek volt.

A trianoni döntés következményeként a Komárom Vármegyei és Városi Múzeumi Egylet a határon kívülre került, s ezzel együtt a csonka vármegye területén a tudományos gyűjtésnek és érdeklődésnek semmiféle fóruma nem volt. Ez a hiány eredményezte a tatai városi múzeum szerepkörének kibővülését, regionális gyűjtőkörű múzeummá válását.

Az 1930-as években a tatai születésű Magyary Zoltánnak, mint minisztériumi osztályvezetőnek köszönhető a Tatai Múzeum intézményesítése. 1938-ban gyűjteményi katalógus jelent meg, amely rövid és egzakt leírásokkal 228 tételt tüntetett fel, bevezető tanulmányaiban pedig a gyűjtemény jelentőségére hívta fel a figyelmet. 1944-re a tárgyak száma 600 fölé emelkedett.

A gyűjtemény anyaga viszonylag épen vészelte át a második világháborút. A gyűjtemény államosításakor, majd a rendház szekularizálása során a piarista múzeum, illetve rendház gazdag tárgy együttese vetette meg utódja, a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményének alapját.

20. század második fele[szerkesztés]

Az 1949-ben megszületett múzeumi törvény hatására átalakult a múzeumi élet Tatán. Kezdetben a Quadt-villa volt a tatai múzeum székhelye.

1951-1954 között megindult a gyűjtemények számbavétele, leltározása, nagyobb gyűjtemények megszerzése, a szisztematikus gyűjtőmunka. 1954 között megindult a gyűjtemények számbavétele, leltározása, nagyobb gyűjtemények megszerzése, a szisztematikus gyűjtőmunka. 1954-ben került az anyag a tatai várba, ekkor kapta a múzeum a nevét, a 18. század második felében élő, Tatán nevelkedett budai fajanszgyárosról, Kuny Domokosról. 1954-ben nyílt meg az első állandó kiállítás, amit 1955-ben a fajansz kiállítás és a római kőtár megnyitása követett. Ekkor kerültek a múzeumba a tatai és majki Esterházy-kastélyokból és a piarista rendházból származó festmények is.

A vár teljes épületét csak 1959-től használhatta a múzeum. 1963-ban új állandó kiállítást nyitottak meg, amely a paleolitikumtól a 19. századig mutatta be a város és a környező települések történetét.

1974-ben, illetve 1975-ben nyílt meg a Várban a 12 teremből álló állandó kiállítás. A tárlat a bronzkortól a 19. századig mutatta be az egykori Tatai és Komáromi járás régészeti, történeti, művészeti gyűjteményeit. Különösen értékes a brigetioi, almásfüzitői római anyagot, a vértesszentkereszti középkori kőanyagot és a Tata középkorát, a vár történetét bemutató kiállítási rész.

Az 1970-es évekre kialakult a múzeumi időszaki kiállítások rendszere. A Komárom megyei képzőművészeti tárlatok, a vadászattörténeti, egyetemes néprajzi tematikájú kiállítások sorozata éveken keresztül rendszeressé vált.

Az 1970/1980-as évek során a történeti gyűjtemény gyarapodott Révhelyi Elemér fotó- és a Fellner-életmű kutatásának eredményeit is tartalmazó dokumentum-hagyatékának megvásárlásával. Az iparművészeti gyűjtemény a Kuffler-hagyatékkal gyarapodott 1986-ban. Folyamatosan bővült a képzőművészeti gyűjtemény: Kernstok Károly, Zilahy György, Györffy K. József, Hegedűs László, Dudás Jenő műveivel.

Az 1970-es évek második felétől egy évtizeden keresztül folyamatosan gyarapodott a nemzetközi néprajzi gyűjtemény. A tatai múzeum országos jelentőségű paleobotanikai gyűjteménnyel is rendelkezik.

Igazgatók[szerkesztés]

Állandó kiállítások[szerkesztés]

Időszaki kiállítások[szerkesztés]

A Vár időszaki kiállítótermeiben tatai, Komárom-Esztergom megyei kötődésű alkotók egyéni és csoportos képző- és iparművészeti tárlatai mellett történeti, néprajzi, régészeti, hazai és nemzetközi kortárs művészeti tárlatoknak ad otthont (Dobroszláv Lajos, Martyn Ferenc, Schadl János, Vaszary János, Zilahy György).

Kiállítóhelyek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Nász János: Képző- és iparművészeti kiállítások Komárom megyében 1945–1985: Bibliográfia. – Tatabánya: József Attila Megyei Könyvtár, 1986.
  • Kállay Ödön: Brigetio. - [Tatabánya]: Fűrészné Molnár Anikó, 1990.
  • Körmendi Géza: Tata és környéke: Egy pannoniai város története. - Tata: Escort Tourist Bt., 2005. p. 20-21.
  • Lánczos Zoltán: Egy tatai keramikus család sikerei és tragédiája. – Tatabánya: 1964.
  • Varga Istvánné: Tata lépten-nyomon. - Tata: Tata város Önkormányzata, 2010. p. 130. p. 406.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]