Kumba Ialá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kumba Ialá
Koumbayala.jpg
Bissau-Guinea elnöke
Hivatali idő
2000. február 17.2003. szeptember 14.
Előd Malam Bacai Sanhá (ideiglenesen)
Utód Veríssimo Correia Seabra (Az alkotmányos és demokratikus rend visszaállításáért felelős katonai bizottság elnökeként)
Született 1953. március 15.
Bula, Portugál Guinea
(ma Bissau-Guinea)
Elhunyt 2014. április 4. (61 évesen)
Bissau
Párt PAIGC, PRS

Foglalkozás politikus
Halál oka hirtelen szívmegállás
szívinfarktus
Vallás muzulmán

Kumba Ialá (1953. március 15.2014. április 4.[1]) bissau-guineai politikus, 2000 és 2003 között Bissau-Guinea elnöke. 2003. szeptember 14-én katonai puccs mozdította el a hatalomból.[2]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ialá gazdálkodó családba született a Cacheu régióbeli Bulában 1953. március 15-én. Fiatalkorában csatlakozott a Portugál Guinea függetlenségéért küzdő PAIGC katonai szárnyához.[3] Később teológiát majd filozófiát tanult a lisszaboni Portugáliai Katolikus Egyetemen. Ialá jogot hallgatott Bissauban. A portugál nyelven túl Ialá beszélte a portugál alapú Kreolt, ezentúl spanyolul, franciául és angolul beszélt, de tudott olvasni latinul, ógörögül és héberül is. Tanulmányai befejeztével filozófiatanárként helyezkedett el.[3]

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1917-es októberi orosz forradalom 70. évfordulójának alkalmából megrendezett moszkvai ünnepségeken a PAIGC delegációjának vezetőjeként vett részt,[3] ám két évvel később, 1989-ben kizárták a pártból, amiért a demokratikus reformok kiterjesztését sürgette.[4] 1991 márciusában Rafael Barbosával együtt részt vett a Demokratikus Szociális Front (FDS) megalapításában. A kialakuló nézeteltérések miatt azonban Ialá hamarosan elhagyta a pártot, hogy megalakítsa saját szervezetét Társadalmi Megújulás Pártja (PRS) néven 1992. január 14-én.[3]

Bissau-Guineában az első többpárti államfői választásokra 1994. július 3-án került sor. A PAIGC jelöltje, a hivatalban lévő elnök João Bernardo Vieira 46,20%-os eredménnyel első lett. A második helyet Ialá szerezte meg a szavazatok 21,88%-ával. Mivel egy induló sem érte el az 50%-os küszöböt, így második forduló megtartására került sor augusztus 7-én.[5] Az összes ellenzéki párt Ialá mögé sorakozott fel,[6] ennek ellenére Vieira a szavazatok 52,02%-ával az elnöki pozícióban maradt.[5] Habár a választást a nemzetközi közösség és a helyszínen tartózkodó megfigyelők szabadnak és tisztességesnek nyilvánították, Ialá megkérdőjelezte az eredményt azt állítva, hogy támogatóit a karhatalom megfélemlítette. A Legfelsőbb Bíróság visszautasította az állításait és érvényesnek fogadta el a választást. Ialá augusztus 20-án végül szintén elismerte vereségét, de leszögezte, hogy pártja, a PRS a kormányban nem fog részt venni, ellenzékben marad.

Egy rövid, de annál véresebb polgárháború után a felkelők elűzték Vieira elnököt 1999 májusában. Az Ansumane Mané-vezette katonai junta egy átmeneti kormányt állított fel Malam Bacai Sanhá (PAIGC) vezetésével. Az elnökválasztás 1999. november 28-án megtartott első fordulójában általános meglepetésre Ialá végzett az első helyen a szavazatok 38,81%-át megszerezve, míg a katonai junta által is támogatott kormánypárt jelöltje, Sanhá csak 23,37%-ot kapott.[5] Ialát nem sokkal később, december 29-én magas vérnyomás miatt kórházban kezelték.[7] A második forduló kampányának kezdete előtt, december 30-án Lisszabonba gyógykezelésre utazott, ahonnan a következő év elején tért vissza, s 2000. január 9-én megkezdte országjáró kampányát. Egy sajtótájékoztatón Ialá azt nyilatkozta, hogy jó egészségnek örvend és készen állt a televíziós vitára Sanhá ellen.[8] A második fordulót 2000. január 16-án tartották meg, ahol Ialá a szavazatok 72%-ával győzedelmeskedett, ezzel megtörve a PAIGC több évtizedes egyeduralmát.[5] Elnöki mandátumát február 17-én kezdte meg.[9] Ialá 2000 májusában formálisan lemondott a PRS pártelnöki pozíciójáról, de befolyása a szervezeten belül mindvégig töretlen maradt.[6]

Elnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kumba Ialá elnökségét az állandó konfliktushelyzet jellemezte. Terminusa alatt menesztették az előző kormányok alatt működő minisztereket és magas rangú hivatalnokokat. A kormány gazdasági intézkedései, reformtervezetei aggodalmakat szültek a nemzetközi közösségen belül, az országban állandósultak a sztrájkok és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felfüggesztette támogatását.[10][11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Former Guinea-Bissau president Kumba Yala dies aged 61 (angolul)
  2. "GUINEA-BISSAU: Army ousts president who kept delaying elections", IRIN, 2003. szeptember 14.
  3. ^ a b c d "Guinea-Bissau's Kumba Yala: from crisis to crisis", Afrol.com, 17 May 2005.
  4. Kumba Ialá, biography from Rulers.org.
  5. ^ a b c d Elections in Guinea-Bissau, African Elections Database.
  6. ^ a b Political Parties of the World (6th edition, 2005), ed. Bogdan Szajkowski, page 271.
  7. "Bissau presidential candidate in hospital", RTP Internacional TV (nl.newsbank.com), 29 December 1999.
  8. "Guinea-Bissau: Presidential candidate challenges acting president to public debate", PANA (nl.newsbank.com), 11 January 2000.
  9. "GUINEA-BISSAU: Yala sworn in as president", IRIN, 17 February 2000.
  10. Ferreira, Patricia M (26 March 2004), Guinea-Bissau: Perspectives on the up-coming elections, Institute for Security Studies Situation Report, p. 4, <http://issafrica.org/AF/current/2004/guinearepmar04a.pdf>. Retrieved on 6 April 2014
  11. Roque, Silvia (May 2009), Peacebuilding In Guinea-Bissau: A Critical Approach, Norwegian Peacebuilding Centre, p. 2, <http://www.peacebuilding.no/var/ezflow_site/storage/original/application/bdfc49e9dc9e94d745f4b42fb325eb93.pdf>. Retrieved on 6 April 2014