Kleopátra (film, 1963)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kleopátra
(Cleopatra)
1963-as brit–amerikai–svájci film

Cleopatra poster.jpg
Rendező Joseph L. Mankiewicz
Producer Walter Wanger
Műfaj történelmi kalandfilm
Forgatókönyvíró Joseph L. Mankiewicz
Sidney Buchman
Ranald MacDougall
Főszerepben Elizabeth Taylor
Richard Burton
Rex Harrison
Martin Landau
Hang James Corcoran
Fred Hynes
Zene Alex North
Operatőr Leon Shamroy
Vágó Dorothy Spencer
Jelmeztervező Vittorio Nino Novarese
Renié
Irene Sharaff
Díszlettervező Paul S. Fox
Ray Moyer
Walter M. Scott
Gyártás
Gyártó 20th Century Fox
Ország  Egyesült Királyság
 USA
 Svájc
Nyelv angol
Forgatási helyszín
Játékidő 243 perc
Költségvetés 44 millió dollár[1]
Forgalmazás
Forgalmazó 20th Century Fox
Bemutató 1963. június 12. USA
Díj(ak) négy Oscar-díj
Korhatár 12 Magyarország
Bevétel 57,8 millió dollár USA[2]
További információk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kleopátra témájú médiaállományokat.

Az 1963-as Kleopátra egy színes angol-amerikai-svájci történelmi kalandfilm, melyet Joseph L. Mankiewicz rendezett. Középpontjában a világtörténelem egyik legismertebb személyisége, VII. Kleopátra egyiptomi királynő áll. A nagy fáraónő szerepét a hatvanas évek egyik ikonikus alakja, Elizabeth Taylor kapta; Marcus Antonius szerepében Richard Burton, Caius Iulius Caesar szerepében pedig Rex Harrison látható. Az 1963-as Kleopátra minden idők egyik legdrágább filmje. A monumentális díszletek, a fényűző kosztümök és a stáb munkadíja hatalmas összegeket emésztettek fel. Nem csak maga a film, a forgatás is legendássá vált. A négyszeres Oscar-díjas alkotást ma is a filmtörténet egyik legnagyobb műveként tartják számon.

Történet[szerkesztés]

Családi viszály dúl Egyiptom trónja körül, s Caesarra (Rex Harrison) vár a feladat, hogy Ptolemaiosz és két nővére között igazságot tegyen. Kleopátra (Elizabeth Taylor) szépsége teljesen rabul ejti Caesart, aki a tervezettnél tovább időzik Egyiptomban. Végül azonban Rómába szólítja a kötelessége és rövid időn belül megszilárdítja hatalmát az ellene forduló szenátusban.

Kleopátra (Elizabeth Taylor) Caesar távollétében minden fortélyát beveti Róma imperátorával, Antonius-szal (Richard Burton) szemben, és szépségével elcsábítja a férfit. Caesar mit sem sejt románcukról és népszerűsége csúcspontján meghívja Kleopátrát Rómába, ahol a nép ellenségesen fogadja. A gyönyörű nő azonban páratlan vonzerejével és ravaszságával végül lehengerli Rómát.[3]

A forgatás körülményei[szerkesztés]

Elizabeth Taylor a Fox filmvállalat a Kleopátra címszerepéért 1 millió dolláros fizetést ajánlott. Taylor volt az első színész, aki ekkora összeget kapott egy filmszerepért, ügyes ügyvédje pedig olyan szerződést kötött, mely szerint a művésznő a bevétel 10%-át is megkapja, a forgatás időszaka alatt pedig gyakorlatilag minden költségét a Fox fizeti (állítólag Taylor összesen 7 millió dollárt keresett a filmen). A filmgyár elég rossz anyagi helyzetben volt, azt remélték, a Kleopátra éppúgy kihúzza őket a bajból, mint néhány évvel korábban a Ben-Hur (1959) az MGM-et. Ehhez persze egy nagy sztárra volt szükség, és Liz Taylornál alkalmasabb személyt akkoriban nem találtak volna. A rendezésre Rouben Mamouliant kérték fel. Caesar szerepét Peter Finch kapta, Antoniusét pedig a Ben-Hurból is ismert Stephen Boyd. Forgatási helyszínnek Londont választották. Már álltak a díszletek, kezdődhetett volna a munka, amikor Taylor influenzás lett. Állapota az antibiotikumok ellenére fokozatosan romlott, kétoldali tüdőgyulladást kapott. A Fox illetékesei az ideg-összeroppanás határán álltak, hiszen Taylor betegsége több mint százezer dolláros veszteséget jelentett naponta, mivel a címszereplőre majdnem minden jelenetben szükség lett volna. Az orvosok többhetes pihenőt írtak elő a sztárnak. A biztosítótársaságok ragaszkodtak ahhoz, hogy Taylort cseréljék le, ám a Fox elnöke úgy vélte, csak Liz tudja megmenteni a vállalatot a csődtől. Ez az állapot azonban vészesen közeledett: 7 millió dollár körül jártak már a kiadások, miközben a forgatás igazából még el sem kezdődött. A helyzetet súlyosbította, hogy lejárt a Pinewood stúdióval kötött bérleti szerződés, új forgatási helyszínt kellett keresni. A tétlenségbe belefáradt Mamoulian lemondott a rendezésről. A helyére Joseph L. Mankiewicz – a Múlt nyáron, hirtelen rendezője – lépett, aki vállalta a forgatókönyv átírását is. Nem sokkal 28. születésnapja után Elizabeth egyik reggel rosszul lett a szállodai szobájában, levegő után kapkodott: életét csak a gyors gégemetszés mentette meg, amit a szálloda orvosa hajtott végre. Állapota ennek ellenére napokig válságos volt.

Az orvosok féléves pihenőt tanácsoltak. A Fox vezetősége kénytelen volt beletörődni ebbe, és ezt az időt arra használták fel, hogy új díszletet építtessenek Rómában, a Cinecittà stúdióiban. Az már csak hab volt a tortán, hogy mire elkezdődhetett volna az olaszországi forgatás, a két férfi főszereplőnek egyéb kötelezettségei miatt el kellett hagynia a Kleopátra stábját. Caesar szerepét ezután Rex Harrison, Antoniusét pedig Richard Burton kapta. A római forgatás feszített tempóban és feszült hangulatban zajlott. A Fox a költségek miatt türelmetlenkedett, és Mankiewicz csak úgy bírt lépést tartani a filmgyár által diktált tempóval, hogy majdhogynem előző éjszaka írta azt, amit másnap leforgatott. Ez a fajta improvizáció azonban csak növelte a költségeket, hiszen jó néhány, később feleslegesnek bizonyult jelenetet is felvettek emiatt. További problémát jelentett, hogy a forgatáson szerelem bontakozott ki Taylor és Burton között. Mindketten házasok voltak, ezért nagyszabású botrány volt kilátásban, amely kedvezőtlenül befolyásolhatta volna a forgalmazást. A médiának köszönhetően a botrány nem is maradt el: a Vatikán például nyilvánosan elítélte a szerelmespárt, az Egyesült Államokban pedig olyan indítványok hangzottak el, hogy vonják vissza Burton vízumát, Taylort pedig nyilvánítsák nemkívánatos személynek. Az óriási médiacirkusz a várakozásokkal ellentétben pozitív eredménnyel járt: a közönség a premier után tódult a mozikba, hogy lássa a több mint négyórás (eredeti változatában 320 perces!) szuperprodukció botrányos szerelmespárját. A kritikák többsége viszont lesújtó volt, és Taylort – reményeivel ellentétben – nem jelölték újra Oscar-díjra. A közönség érdeklődése is hamar alábbhagyott, és a Kleopátra csak évekkel később vált igazi legendává, és hozta vissza a 44 millió dolláros (2013-as árfolyamon kb. 332,3 millió dollár) gyártási költségét a video- és DVD-forgalmazás révén.

Szereplők[szerkesztés]

Elizabeth Taylor mint Klopátra királynő

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • Taylor 24 karátos arany ruhája – ami Ízisz istennő szárnyaira hasonlít – meglehetősen bonyolult eljárással készült. Rengeteg vékony csíkokra vágott arany színű bőrt, több ezer gyöngyöt és flittert varrtak fel rá a készítők.
  • Összesen 26.000 jelmezt készítettek el a filmhez.
  • Elizabeth Taylor 65-ször öltözött át a Kleopátrában, ami abban az időben rekordnak számított a filmvásznon.
  • Hihetetlen költségvetéssel dolgoztak, csak a ruhákra 194.800 dollárt, mai árfolyamon 1,47 millió dollárt, azaz 332 millió forintot tapsoltak el.
  • A film jelmeztervezője, Renie Conley (Irene Sharaff-fal és Vittorio Nino Noverese-vel együtt) elnyerte a legjobb kosztümökért járó Oscar-díjat 1963-ban. A lenyűgöző jelmezeknek köszönhetően Taylorból divatikon lett, a ruhák pedig hitelesen kihangsúlyozták a szépség és a szexualitás történelmi szerepét.
  • A film rendkívül nagy hatással volt a hatvanas évek divatjára. Trendi volt kígyós gyűrűt, maxiruhát hordani és geometrikus kleopátra frizurát vágatni. Az úgynevezett „Kleopátra szem” megjelent a smink divatban is, a Revlon például Kleopátrával reklámozta „Sphinx Eyes” névre keresztelt kampányát.
  • A Julius Caesart alakító angol származású Rex Harrison olyan nagy sztárok elől lopta el a showt a filmben, mint Elizabeth Taylor és Richard Burton. A My Fair Lady-ben is felbukkanó színészt ugyanis Oscar-díjra jelölték a Legjobb férfi főszereplő és a Legjobb színész-dráma kategóriában is. Burtont állítása szerint nem zavarta Harrison sikere.
  • A filmben látható hadseregnek 8000 pár cipőt készítettek.
  • Elizabeth Taylor ikonikus aranyruháját 59 375 dollárért vagyis több mint 14 millió forintért árverezték el 2012-ben. Ezt megelőzőn több ezer dollárért aukcióba bocsátották a színésznő eljegyzési gyűrűjét és hatalmas, 33 karátos gyémántgyűrűjét is, melyet Richard Burtontől kapott ajándékba.
  • A női szereplők gyakran panaszkodtak arra, hogy provokatív, feszes és áttetsző ruháik miatt túl sok férfi környékezte meg őket a forgatás alatt. Végül a stúdió egy külön őrt bérelt fel részükre, aki megvédte őket a zaklatásoktól.

Források[szerkesztés]