Kim Cshek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kim Cshek
Kim Chaek.jpg
Született 1903. augusztus 14.
Szongdzsin, Flag of Korea (1882-1910).svg Koreai Császárság
Meghalt 1951. január 31. (47 évesen)
Nemzetisége Észak-Korea észak-koreai
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1927–1951
Rendfokozata tábornok
Csatái koreai háború
Kitüntetései Nemzeti Újraegyesítésért-díj (1998, posztumusz)
Gyermekei Kim Gukthe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kim Cshek témájú médiaállományokat.

Kim Cshek (hangul: 김책handzsa: 金策, latin betűkkelKim Chaek?Szongdzsin, 1903. augusztus 14.1951. január 31.[1]) észak-koreai tábornok és politikus volt.

Szongdzsin városában született, ami napjainkban az ő nevét viseli. 1927-ben csatlakozott a japánellenes mozgalomhoz, és gerillaként Kim Ir Szen oldalán harcolt Mandzsúriában. 1932-ben csatlakozott a Koreai Népi Forradalmi Hadsereghez. 1940-ben a Szovjetunióba menekült a Japán Birodalom csapatai elől. Habarovszkban élt, ahol találkozott Kim Ir Szennel, és megalapították a 88. különleges osztagot. A szovjetekkel együtt visszatért Koreába. Kinevezték a kettes számú alelnöknek a Koreai Munkáspártban. 1948-ban Kim Cshek ipari miniszter lett, és miniszterelnök-helyettes. A koreai háborúban ő volt a frontvonal parancsnoka.

Kim Csheket leváltották, miután bebizonyosodott hogy hibázott az incshoni csata során. 1951 januárjának legvégén hunyt el. Néhányak szerint hatalmi harc áldozata lett, és gázzal ölték meg,[2] ugyanakkor hazájában nemzeti hősként tisztelik, aki a háborúban esett el.

Halála után[szerkesztés]

View Pyongyang 19.JPG

Halála után szülővárosát, Szongdzsint, és az azt körülölelő megyét is róla nevezték el.[3] A Kim Cshek Tudományegyetem, a Kim Cshek Vas- és acélgyár, és a Kim Cshek Népstadion[4] mind róla kapták nevüket.

Posztumusz kitüntetést is kapott 1998-ban, Nemzeti Újraegyesítésért-díjat.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Korea, a century of change by Jürgen Kleiner page 275
  • Korea Web Weekly Remembering Kim Chaik
  • Kim Jong Il Biography. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House for Literature, 2005.