Kijevi Anna francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kijevi Anna
I. Henrik és Kijevi Anna egy 14. századi francia minaitúrán
I. Henrik és Kijevi Anna egy 14. századi francia minaitúrán
Franciaország királynéja
Uralkodási ideje
1051. május 19. – 1060. augusztus 4.
ElődjeFríziai Matilda(wd)
UtódjaBerta holland grófnő(wd)
Életrajzi adatok
UralkodóházRurikovics
Születettkb. 1030
Kijev
Elhunyt1075. szeptember 5.
nem ismert
ÉdesapjaBölcs Jaroszláv
ÉdesanyjaIngegerd Olofsdotter
Testvére(i)
HázastársaI. Henrik
HázastársaIV. Raul
GyermekeiI. Fülöp
Kijevi Anna aláírása
Kijevi Anna aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijevi Anna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kijevi Anna vagy Anna Jaroszlavna (ukránul Анна Ярославна; kb. 1030 – 1075) Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya, I. Henrik francia király felesége. Henrik 1060-as halálát követően régensként kormányzott kiskorú fia, I. Fülöp nevében míg feleségül nem ment IV. Raul vexini grófhoz. Ő alapította Senlis apátságát.

Élete[szerkesztés]

A kijevi Szent Szófia-székesegyház freskója, amely Jaroszláv gyermekeit ábrázolja. Korábban úgy vélték hogy balra az utolsó Anna, de újabban felvetődött, hogy a képen a nagyfejedelem fiai láthatóak)

Anna Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem és második felsége, a svéd Ingegerd Olofsdotter lánya volt. Születésének ideje nem ismert, az egyik lehetséges dátum 1027,[1] más történészek az 1032-őt valószínűsítik (a kijevi krónika szerint ekkor lánya született a nagyfejedelemnek). Valószínűleg ő volt Jaroszláv legfiatalabb lánya. Gyerekkoráról, neveltetéséről, szinte semmit sem tudunk. Feltehetően tudott írni, legalább annyira hogy a nevét leírja; egy 1061-es oklevélen megtalálható cirillbetűs aláírása.[1] Jaroszláv több iskolát is alapított a Ruszban, nagyra becsülte a műveltséget, így valószínűleg gyerekei is a kor színvonalának megfelelő, jó neveltetésben részesültek.[1] Esküvője előtt feltehetően valamennyire megtanult franciául.[2]

Házassága[szerkesztés]

1044-ben meghalt Fríziai Matilda, I. Henrik francia király felesége. Mivel az egyház egyre szigorúbban elutasította a rokonházasságokat, az örökös nélküli Henrik messzebb keresett új feleséget.[3] A franciák számára nem volt ismeretlen a Kijevi Rusz és Bölcs Jaroszláv is inkább a nyugati udvarokba házasította ki gyerekeit, hogy elkerülje a túlzott bizánci befolyást.[1]

1049 őszén vagy 1050 tavaszán a király Kijevbe küldte Gauthier meaux-i és Goscelin chauny-i püspököket, valamint más, névről nem ismert követeit.[1][2][4] A házassági szerződés vagy a hozomány mértéke nem ismert, csak annyit jegyeztek fel, hogy 1050-ben Anna "gazdag ajándékokkal" hagyta el Kijevet.[1]

Az esküvőre 1051. május 19-én, pünkösdkor került sor.[5] A francia király közel húsz évvel volt idősebb menyasszonyánál.[1] Az ünnepség után Annát egyből megkoronázták; ő volt az első francia királyné, akit a reimsi katedrálisban koronáztak.[1]

Kilenc éves házasságuk alatt Henriknek és Annának három fia született: Fülöp, Róbert (aki korán meghalt) és Hugó. Valószínűleg Anna tette divatossá Nyugat-Európában a görög eredetű, az ortodox kultúrában népszerű Fülöp nevet.[4] Lehet hogy született egy Emma nevű lányuk 1055-ben, de az ő sorsa ismeretlen.[1] A legenda az ő lányuknak tartja a boldoggá avatott Edignát is (aki azonos lehet Emmával, vagy talán nem is létezett).[6]

Királynéként Annának joga volt részt venni a királyi tanács ülésein, de alig van adatunk róla, hogy ezzel élt volna. Henrik egyik 1058-as oklevelében, melyben Saint-Maur-des-Fossés apátságához tartozó falvaknak adományozott kiváltságokat, megjelenik a "feleségem, Anna és gyermekeink, Fülöp, Róbert és Hugó jóváhagyásával" mondat. Annának ebben a régióban voltak a királynéi birtokai.[1]

1059-ben a centralizációs reformtörekvések miatt Henrik konfliktusba került az egyházzal. II. Miklós pápa levelet írt Annának, melyben azt tanácsolta neki, hogy a jogtalanságok kiigazításában hallgasson a lelkiismeretére, lépjen fel az erőszakos elnyomás ellen, és bátorította, hogy hasson férjére annak mérsékeltebb politikája érdekében.[1] A levelet egyes történészek úgy értelmezték, hogy Anna áttért a katolikus vallásra.[7]

Régenssége[szerkesztés]

A Fülöp nevében Anna által aláírt oklevél 1061-ből

1060 augusztusában Henrik meghalt és a trónon 8 éves fia, Fülöp követte.[8] Gyámjául V. Balduin flandriai grófot (Henrik sógorát, Adél húgának férjét) jelölték ki.[1] A kormányzatban Anna is jelentős szerepet játszott; egy 1060-as törvényen neve Fülöpé után szerepel és négyszer annyi oklevelet adott ki, mint Balduin.[1] Ő választotta ki Fülöp nevelőjét is, aki az udvarban görög címe alapján volt ismert.[1]

Ebből a korszakból származik Anna egyetlen ismert aláírása is a Saint-Crépin apátjának számára Soissonsban kiadott oklevélen:[9] cirill betűkkel a francia Ana Reina (Anna királynő) szöveg.[10][11] Valószínű, hogy saját kezűleg vetette pergamenre, vagy ha nem, akkor egy hazai, Rusz-beli írnokának vagy tanácsadójának a munkája.

A következő évtől azonban, amikor ismét férjhez ment, visszavonult a kormányzástól. Második férje IV. Raul, Vexin grófja volt.[8] A házasságot sokan vérfertőzőnek és bigámistának tartották, mert a gróf Henrik unokatestvére volt, ráadásul hivatalosan nem vált el második feleségétől, Haqueneztől (akit hűtlenséggel vádolt és eltaszított magától).[1] Rault ezért az egyház kiközösítette.[1] Fülöp királyt a tanácsadói igyekeztek rávenni, hogy szakítsa meg a kapcsolatot rossz befolyás alá került anyjával.[8] Ralph ennek ellenére a király mostohaapjának nevezte magát.[1] A gróf 1074-ben halt meg, így Anna másodszor is megözvegyült.[1]

Anna szobra a senlisi Szent Vince-apátságban

1062-ben Anna jelentős összeggel támogatta Senlisben Zaragozai Szent Vince kápolnájának felújítását, kolostort alapított és annak fenntartására megfelelő jövedelmű földbirtokot adományozott. Ehhez kapcsolódó levelében kiütköznek ortodox neveltetésének jellemzői, például a Franciaországban szokásos „Miasszonyunk” vagy „Szűz Mária” helyett a „Mária, Istan anyja” (utalás az Istenszülő ortodox fogalmára) kifejezést használta.[1]

Halála[szerkesztés]

Anna halálának pontos ideje nem ismert, a legvalószínűbb dátum 1075. (az utolsó hozzá köthető dokumentum éve) szeptember 5-e (ezen a napon emlékeznek meg róla Senlisben).[1][2]Fülöp egy 1089-es oklevele alapján akkor már biztosan halott volt.[2]

1682-ben a jezsuita Claude-François Ménestrier bejelentette, hogy Villers cisztercita apátságában megtalálta Anna sírját. Állítását sokan kétkedve fogadták, mert a kolostor csak a 13. században épült, bár lehetséges, hogy utólag vitték át oda a királyné hamvait. Az emlékmű azonban a francia forradalom során megsemmisült.[1]

A 18-19. században, amikor az orosz–francia kulturális és politikai kapcsolatok intenzívebbé váltak, előtérbe került Anna királyné alakja, több életrajzát kiadták. Az érdeklődés később is fennmaradt, a Szovjetunióban 1978-ben film készült „Jaroszlavna, Franciaország királynéja”(wd) címmel,[12] Igor Maszlennyikov(wd) rendezésében. A Szovjetunióból Amerikába emigrált Antin Rudnytsky operát írt róla Anna Yaroslavna címmel, amelyet 1969-ben mutattak be a Carnegie Hall-ban. 2005-ben az ukrán kormány finanszírozta a királyné szobrának felállítását Senlisben; az alkotást maga Viktor Juscsenko köztársasági elnök leplezte le.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Delorme, Philippe. Anne de Kiev : épouse de Henri Ier. Paris: Pygmalion (2015) 
  2. ↑ a b c d e Gregorovich, Andrew. Anna Yaroslavna, Queen of France & Princess of Ukraine: Anne De Kiev. Toronto: Forum (2011) 
  3. ↑ G. Duby, France in the Middle Ages, 987–1460, trans. J. Vale (Oxford, 1991), p. 117
  4. ↑ a b Raffensperger, pp. 94–97.
  5. ↑ Megan McLaughlin, 56.
  6. ↑ Zeilinger, Ingrid: Sie ist die Dorfpatronin von Puch (német nyelven). Münchner Merkur , 2021. január 16. [2021. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  7. ↑ Lobanov-Rostovskiĭ. Recueil de Pièces Historiques sur la reine Anne ou Agnès, épouse de Henri Ier, Roi De France, et Fille de Iarosslaf Ier, Grand Duc de Russie.. Paris: De Firmin Didot (1825) 
  8. ↑ a b c Bogomoletz, Wladimir V (2005. április 26.). „Anna of Kiev: An Enigmatic Capetian Queen of the Eleventh Century”. French History 19 (3), 299–323. o. DOI:10.1093/fh/cri032.  
  9. ↑ Diplôme de Philippe Ier, concernant les autels de Pernant et Colombes (1063) (avec la souscription de la reine Anne de Kiev).
  10. ↑ Anne de Kiev (XIème siècle) (francia nyelven). Ambassade de France en Ukraine . Ministère des Affaires étrangères et du Développement international, 2015. november 26. [2017. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 30.) „On trouve sa signature, en caractères cyrilliques, au bas d'une lettre des années 1060, sous la forme « Ana Reina ».”
  11. ↑ ON THE SO-CALLED SIGNATURE OF QUEEN ANN OF FRANCE (1063), Linguistic and Literary Studies, Vol 3, Historical and Comparative Linguistics, 1978 (angol nyelven), The Hague, Paris, New York: Mouton Publishers, 249–256. o.. DOI: 10.1515/9783110802146.249 (1978. április 26.). ISBN 90-279-7737-2 
  12. ↑ Jaroszlavna, koroljeva Franciji az Internet Movie Database oldalon (angolul)

Irodalom[szerkesztés]

  • „Anne of Russia” (angol nyelven). A Cyclopaedia of Female Biography, 53. o. Wikidata Q115751576.  
  • Bauthier, Robert-Henri. 'Anne de Kiev reine de France et la politique royale au Xe siècle', Revue des Etudes Slaves, vol.57 (1985), pp. 543–45
  • Bogomoletz, Wladimir V. Anna of Kiev. An enigmatic Capetian Queen of the eleventh century. A reassessment of biographical sources. In: French History. Jg. 19, Nr. 3, 2005,
  • Bouyer, Christian: Dictionnaire des Reines de France. Perrin, Paris 1992, ISBN 2-262-00789-6, S. 135–137.
  • Dauxois, Jacqueline. Anne de Kiev. Reine de France. Paris: Presse de la Renaissance, 2003. ISBN 2-85616-887-6.
  • de Caix de Saint-Aymour, Amédée. Anne de Russie, reine de France et comtesse de Valois au XIe siècle. Paris: Honoré Champion, 1896.
  • Delorme, Philippe. Anne De Kiev : Épouse de Henri Ier. Paris: Pygmalion (2015). ISBN 978-2756414898 
  • Hallu, Roger. Anne de Kiev, reine de France. Rome: Editiones Universitatis catholicae Ucrainorum, 1973.
  • Horne, Alistair. La belle France: A Short History. New York: Knopf (2005). ISBN 9781400041404 
  • Women and Art in Early Modern Europe: Patrons, Collectors, and Connoisseurs. Pennsylvania State University Press (1997) 
  • Lobanov-Rostovskii, Aleksandr Iakovlevich (1825). Recueil de Pièces Historiques sur la reine Anne ou Agnès, épouse de Henri Ier, Roi De France, et Fille de Iarosslaf Ier, Grand Duc de Russie. Paris: Typ. De Firmin Didot, 1825.
  • Megan McLaughlin, Sex, Gender, and Episcopal Authority in an Age of Reform, 1000–1122. Cambridge University Press, 2010.
  • Raffensperger, Christian. Reimagining Europe: Kievan Rus' in the Medieval World. Harvard University Press (2012). ISBN 978-0674065468 
  • Raffensperger, Christian. Ties of Kinship: Genealogy and Dynastic Marriage in Kyivan Rus'. Harvard University Press (2016). ISBN 978-1932650136 
  • Sokol, Edward D.: Anna of Rus, Queen of France. In The New Review. A Journal of East European History. Nr. 13, 1973, S. 3–13.
  • Treffer, Gerd: Die französischen Königinnen. Von Bertrada bis Marie Antoinette (8.–18. Jahrhundert). Pustet, Regensburg 1996, ISBN 3-7917-1530-5, S. 81–83.
  • Ward, Emily Joan. "Anne of Kiev (c.1024-c.1075) and a reassessment of maternal power in the minority kingship of Philip I of France," published on 8 March 2016, Institute of Historical Research, London University.
  • Woll, Carsten. Die Königinnen des hochmittelalterlichen Frankreich 987-1237/38 (= Historische Forschungen. Band 24). Franz Steiner, Stuttgart 2002, ISBN 3-515-08113-5, S. 109–116.
  • Women's Biography: Anne of Kiev

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anne of Kiev című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Kijevi Anna francia királyné ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Igor Rurikovics
 
 
 
 
 
 
 
8. Szvjatoszláv Igorevics
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Szent Olga
 
 
 
 
 
 
 
4. Vlagyimir Szvjatoszlavics
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Mstislav
 
 
 
 
 
 
 
9. Ljubecsi Malusa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2. Jaroszláv Vlagyimirovics
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
10. Polocki Rogvolod
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
5. Polocki Rognyeda
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. Kijevi Anna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Öreg Björn Eriksson
 
 
 
 
 
 
 
12. Győztes Erik Björnsson
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6. Kincses Olaf Eriksson
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. I. Mieszko lengyel fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
13. Sigríð Storråda(wd) (968–1014)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
3. Ingegerd Olofsdotter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7. Obodritai Estrid(wd) (979–1035)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kijevi_Anna_francia_királyné&oldid=27060565”