Kijevi Anna francia királyné
Kijevi Anna | |
I. Henrik és Kijevi Anna egy 14. századi francia miniatúrán | |
Franciaország királynéja | |
Uralkodási ideje | |
1051. május 19. – 1060. augusztus 4. | |
Elődje | Fríziai Matilda |
Utódja | Berta holland grófnő |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Rurikovics |
Született | kb. 1030 Kijev |
Elhunyt | 1075. szeptember 5. nem ismert |
Édesapja | Bölcs Jaroszláv |
Édesanyja | Ingegerd Olofsdotter |
Testvére(i) |
|
Házastársa | I. Henrik |
Házastársa | IV. Raul |
Gyermekei | I. Fülöp |
Kijevi Anna aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijevi Anna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kijevi Anna vagy Anna Jaroszlavna (ukránul Анна Ярославна; kb. 1030 – 1075) Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya, I. Henrik francia király felesége. Henrik 1060-as halálát követően régensként kormányzott kiskorú fia, I. Fülöp nevében míg feleségül nem ment IV. Raul vexini grófhoz. Ő alapította Senlis apátságát.
Élete
[szerkesztés]Anna Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem és második felsége, a svéd Ingegerd Olofsdotter lánya volt. Születésének ideje nem ismert, az egyik lehetséges dátum 1027,[1] más történészek az 1032-őt valószínűsítik (a kijevi krónika szerint ekkor lánya született a nagyfejedelemnek). Valószínűleg ő volt Jaroszláv legfiatalabb lánya. Gyerekkoráról, neveltetéséről, szinte semmit sem tudunk. Feltehetően tudott írni, legalább annyira hogy a nevét leírja; egy 1061-es oklevélen megtalálható cirillbetűs aláírása.[1] Jaroszláv több iskolát is alapított a Ruszban, nagyra becsülte a műveltséget, így valószínűleg gyerekei is a kor színvonalának megfelelő, jó neveltetésben részesültek.[1] Esküvője előtt feltehetően valamennyire megtanult franciául.[2]
Házassága
[szerkesztés]1044-ben meghalt Fríziai Matilda, I. Henrik francia király felesége. Mivel az egyház egyre szigorúbban elutasította a rokonházasságokat, az örökös nélküli Henrik messzebb keresett új feleséget.[3] A franciák számára nem volt ismeretlen a Kijevi Rusz és Bölcs Jaroszláv is inkább a nyugati udvarokba házasította ki gyerekeit, hogy elkerülje a túlzott bizánci befolyást.[1]
1049 őszén vagy 1050 tavaszán a király Kijevbe küldte Gauthier meaux-i és Goscelin chauny-i püspököket, valamint más, névről nem ismert követeit.[1][2][4] A házassági szerződés vagy a hozomány mértéke nem ismert, csak annyit jegyeztek fel, hogy 1050-ben Anna "gazdag ajándékokkal" hagyta el Kijevet.[1]
Az esküvőre 1051. május 19-én, pünkösdkor került sor.[5] A francia király közel húsz évvel volt idősebb menyasszonyánál.[1] Az ünnepség után Annát egyből megkoronázták; ő volt az első francia királyné, akit a reimsi katedrálisban koronáztak.[1]
Kilenc éves házasságuk alatt Henriknek és Annának három fia született: Fülöp, Róbert (aki korán meghalt) és Hugó. Valószínűleg Anna tette divatossá Nyugat-Európában a görög eredetű, az ortodox kultúrában népszerű Fülöp nevet.[4] Lehet hogy született egy Emma nevű lányuk 1055-ben, de az ő sorsa ismeretlen.[1] A legenda az ő lányuknak tartja a boldoggá avatott Edignát is (aki azonos lehet Emmával, vagy talán nem is létezett).[6]
Királynéként Annának joga volt részt venni a királyi tanács ülésein, de alig van adatunk róla, hogy ezzel élt volna. Henrik egyik 1058-as oklevelében, melyben Saint-Maur-des-Fossés apátságához tartozó falvaknak adományozott kiváltságokat, megjelenik a "feleségem, Anna és gyermekeink, Fülöp, Róbert és Hugó jóváhagyásával" mondat. Annának ebben a régióban voltak a királynéi birtokai.[1]
1059-ben a centralizációs reformtörekvések miatt Henrik konfliktusba került az egyházzal. II. Miklós pápa levelet írt Annának, melyben azt tanácsolta neki, hogy a jogtalanságok kiigazításában hallgasson a lelkiismeretére, lépjen fel az erőszakos elnyomás ellen, és bátorította, hogy hasson férjére annak mérsékeltebb politikája érdekében.[1] A levelet egyes történészek úgy értelmezték, hogy Anna áttért a katolikus vallásra.[7]
Régenssége
[szerkesztés]1060 augusztusában Henrik meghalt és a trónon 8 éves fia, Fülöp követte.[8] Gyámjául V. Balduin flandriai grófot (Henrik sógorát, Adél húgának férjét) jelölték ki.[1] A kormányzatban Anna is jelentős szerepet játszott; egy 1060-as törvényen neve Fülöpé után szerepel és négyszer annyi oklevelet adott ki, mint Balduin.[1] Ő választotta ki Fülöp nevelőjét is, aki az udvarban görög címe alapján volt ismert.[1]
Ebből a korszakból származik Anna egyetlen ismert aláírása is a Saint-Crépin apátjának számára Soissonsban kiadott oklevélen:[9] cirill betűkkel a francia Ana Reina (Anna királynő) szöveg.[10][11] Valószínű, hogy saját kezűleg vetette pergamenre, vagy ha nem, akkor egy hazai, Rusz-beli írnokának vagy tanácsadójának a munkája.
A következő évtől azonban, amikor ismét férjhez ment, visszavonult a kormányzástól. Második férje IV. Raul, Vexin grófja volt.[8] A házasságot sokan vérfertőzőnek és bigámistának tartották, mert a gróf Henrik unokatestvére volt, ráadásul hivatalosan nem vált el második feleségétől, Haqueneztől (akit hűtlenséggel vádolt és eltaszított magától).[1] Rault ezért az egyház kiközösítette.[1] Fülöp királyt a tanácsadói igyekeztek rávenni, hogy szakítsa meg a kapcsolatot rossz befolyás alá került anyjával.[8] Ralph ennek ellenére a király mostohaapjának nevezte magát.[1] A gróf 1074-ben halt meg, így Anna másodszor is megözvegyült.[1]
1062-ben Anna jelentős összeggel támogatta Senlisben Zaragozai Szent Vince kápolnájának felújítását, kolostort alapított és annak fenntartására megfelelő jövedelmű földbirtokot adományozott. Ehhez kapcsolódó levelében kiütköznek ortodox neveltetésének jellemzői, például a Franciaországban szokásos „Miasszonyunk” vagy „Szűz Mária” helyett a „Mária, Istan anyja” (utalás az Istenszülő ortodox fogalmára) kifejezést használta.[1]
Halála
[szerkesztés]Anna halálának pontos ideje nem ismert, a legvalószínűbb dátum 1075. (az utolsó hozzá köthető dokumentum éve) szeptember 5-e (ezen a napon emlékeznek meg róla Senlisben).[1][2]Fülöp egy 1089-es oklevele alapján akkor már biztosan halott volt.[2]
1682-ben a jezsuita Claude-François Ménestrier bejelentette, hogy Villers cisztercita apátságában megtalálta Anna sírját. Állítását sokan kétkedve fogadták, mert a kolostor csak a 13. században épült, bár lehetséges, hogy utólag vitték át oda a királyné hamvait. Az emlékmű azonban a francia forradalom során megsemmisült.[1]
A 18-19. században, amikor az orosz–francia kulturális és politikai kapcsolatok intenzívebbé váltak, előtérbe került Anna királyné alakja, több életrajzát kiadták. Az érdeklődés később is fennmaradt, a Szovjetunióban 1978-ben film készült „Jaroszlavna, Franciaország királynéja”[12] Igor Maszlennyikov rendezésében. A Szovjetunióból Amerikába emigrált Antin Rudnytsky operát írt róla Anna Yaroslavna címmel, amelyet 1969-ben mutattak be a Carnegie Hall-ban. 2005-ben az ukrán kormány finanszírozta a királyné szobrának felállítását Senlisben; az alkotást maga Viktor Juscsenko köztársasági elnök leplezte le.[2]
címmel,Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Delorme, Philippe. Anne de Kiev : épouse de Henri Ier. Paris: Pygmalion (2015)
- ↑ a b c d e Gregorovich, Andrew. Anna Yaroslavna, Queen of France & Princess of Ukraine: Anne De Kiev. Toronto: Forum (2011)
- ↑ G. Duby, France in the Middle Ages, 987–1460, trans. J. Vale (Oxford, 1991), p. 117
- ↑ a b Raffensperger, pp. 94–97.
- ↑ Megan McLaughlin, 56.
- ↑ Zeilinger, Ingrid: Sie ist die Dorfpatronin von Puch (német nyelven). Münchner Merkur , 2021. január 16. [2021. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
- ↑ Lobanov-Rostovskiĭ. Recueil de Pièces Historiques sur la reine Anne ou Agnès, épouse de Henri Ier, Roi De France, et Fille de Iarosslaf Ier, Grand Duc de Russie.. Paris: De Firmin Didot (1825)
- ↑ a b c Bogomoletz, Wladimir V (2005. december 8.). „Anna of Kiev: An Enigmatic Capetian Queen of the Eleventh Century”. French History 19 (3), 299–323. o. DOI:10.1093/fh/cri032.
- ↑ Diplôme de Philippe Ier, concernant les autels de Pernant et Colombes (1063) (avec la souscription de la reine Anne de Kiev).
- ↑ Anne de Kiev (XIème siècle) (francia nyelven). Ambassade de France en Ukraine . Ministère des Affaires étrangères et du Développement international, 2015. november 26. [2017. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 30.) „On trouve sa signature, en caractères cyrilliques, au bas d'une lettre des années 1060, sous la forme « Ana Reina ».”
- ↑ ON THE SO-CALLED SIGNATURE OF QUEEN ANN OF FRANCE (1063), Linguistic and Literary Studies, Vol 3, Historical and Comparative Linguistics, 1978 (angol nyelven), The Hague, Paris, New York: Mouton Publishers, 249–256. o.. DOI: 10.1515/9783110802146.249 (1978. december 8.). ISBN 90-279-7737-2
- ↑ Jaroszlavna, koroljeva Franciji az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Irodalom
[szerkesztés]- „Anne of Russia” (angol nyelven). A Cyclopaedia of Female Biography, 53. o. Wikidata Q115751576.
- Bauthier, Robert-Henri. 'Anne de Kiev reine de France et la politique royale au Xe siècle', Revue des Etudes Slaves, vol.57 (1985), pp. 543–45
- Bogomoletz, Wladimir V. Anna of Kiev. An enigmatic Capetian Queen of the eleventh century. A reassessment of biographical sources. In: French History. Jg. 19, Nr. 3, 2005,
- Bouyer, Christian: Dictionnaire des Reines de France. Perrin, Paris 1992, ISBN 2-262-00789-6, S. 135–137.
- Dauxois, Jacqueline. Anne de Kiev. Reine de France. Paris: Presse de la Renaissance, 2003. ISBN 2-85616-887-6.
- de Caix de Saint-Aymour, Amédée. Anne de Russie, reine de France et comtesse de Valois au XIe siècle. Paris: Honoré Champion, 1896.
- Delorme, Philippe. Anne De Kiev : Épouse de Henri Ier. Paris: Pygmalion (2015). ISBN 978-2756414898
- Hallu, Roger. Anne de Kiev, reine de France. Rome: Editiones Universitatis catholicae Ucrainorum, 1973.
- Horne, Alistair. La belle France: A Short History. New York: Knopf (2005). ISBN 9781400041404
- Women and Art in Early Modern Europe: Patrons, Collectors, and Connoisseurs. Pennsylvania State University Press (1997)
- Lobanov-Rostovskii, Aleksandr Iakovlevich (1825). Recueil de Pièces Historiques sur la reine Anne ou Agnès, épouse de Henri Ier, Roi De France, et Fille de Iarosslaf Ier, Grand Duc de Russie. Paris: Typ. De Firmin Didot, 1825.
- Megan McLaughlin Archiválva 2017. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Sex, Gender, and Episcopal Authority in an Age of Reform, 1000–1122. Cambridge University Press, 2010.
- Raffensperger, Christian. Reimagining Europe: Kievan Rus' in the Medieval World. Harvard University Press (2012). ISBN 978-0674065468
- Raffensperger, Christian. Ties of Kinship: Genealogy and Dynastic Marriage in Kyivan Rus'. Harvard University Press (2016). ISBN 978-1932650136
- Sokol, Edward D.: Anna of Rus, Queen of France. In The New Review. A Journal of East European History. Nr. 13, 1973, S. 3–13.
- Treffer, Gerd: Die französischen Königinnen. Von Bertrada bis Marie Antoinette (8.–18. Jahrhundert). Pustet, Regensburg 1996, ISBN 3-7917-1530-5, S. 81–83.
- Ward, Emily Joan. "Anne of Kiev (c.1024-c.1075) and a reassessment of maternal power in the minority kingship of Philip I of France," published on 8 March 2016, Institute of Historical Research, London University.
- Woll, Carsten. Die Königinnen des hochmittelalterlichen Frankreich 987-1237/38 (= Historische Forschungen. Band 24). Franz Steiner, Stuttgart 2002, ISBN 3-515-08113-5, S. 109–116.
- Women's Biography: Anne of Kiev
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Anne of Kiev című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|