Ugrás a tartalomhoz

Kerti susulyka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kerti susulyka
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák
Család: Inocybaceae
Nemzetség: Inocybe
Tudományos név
Inocybe rimosa
(Bull.: Fr.) P.Kumm.
Szinonimák

Inocybe fastigiata

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kerti susulyka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti susulyka témájú kategóriát.

A kerti susulyka
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
mérgező
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

barna
Kalap
Lemezek
Tönk

kúpos

vagy púpos

tönkhöz nőttek

csupasz

A kerti susulyka (Inocybe rimosa) a susulykafélék családjába tartozó, erdőkben, kertekben termő, mérgező gombafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A kerti susulyka kalapjának átmérője 2–8 cm, alakja kezdetben kúpos, majd kiterül, de a közepe púpos marad. Szélét fiatalon fátyol köti a tönkhöz; később behasadozik, néha felhajlik. Felülete feltűnően selymes-szálas. Színe szalmasárga, sárgásbarna, barnás. Húsa vékony, törékeny, a tönkben szálas. Színe fehéres, spermaszagú, íze nem jellemző.

Sűrűn álló lemezei a tönkhöz nőttek vagy felkanyarodók. Eleinte fakósárgák, majd olívbarnára sötétednek, élük fehéres. Spórapora tompa barna színű. Spórái oválisak vagy bab alakúak, sima felszínűek, 9-12 x 4.5-7 mikrométeresek.

Karcsú, hengeres tönkje 2–8 cm magas és 0,4-1,2 cm vastag. Töve gyakran gumós. Színe fehéres, okkersárgás, idősebb korban barnás. Felszíne finoman pelyhes-korpás.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Hasonlít a többi mérgező susulykafajhoz; ezenkívül a mérgező feketedő nedűgombával, a feltételesen ehető kerti tintagombával, és az ehető mezei szegfűgombával téveszthető össze.

Elterjedése és élőhelye

[szerkesztés]

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon gyakori. Lomb- és vegyes erdőkben, parkokban, erdei utak mentén található meg. Júniustól októberig terem.

Mérgező, muszkarint tartalmaz. A fogyasztás után 15-30 perccel hányás, hasmenés, erős nyálfolyás és izzadás, látászavar jelentkezik. A mérgezés ellenszere az atropin.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]