Kemény Simon (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény Simon (egyértelműsítő lap).
Kemény Simon
Rippl-Rónai József festménye
Rippl-Rónai József festménye
SzületettKohn Simon
1882. augusztus 19.[1]
Tass
Elhunyt1945. január 27. (62 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaUjfalusi Rozália
(h. 1924–1945)
SzüleiKohn Sándor
Polák Karolina
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-355/356)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Simon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kemény Simon, születési és 1898-ig használt nevén Kohn Simon[4] (Tass, 1882. augusztus 19. – Budapest, 1945. január 27.[5]) zsidó származású magyar költő, író, újságíró, lapszerkesztő.

Élete, költészete[szerkesztés]

Tasson, szegény kispolgári családban született, korán árvaságra jutott. Szülei Kohn Sándor és Polák Karolina voltak. Előbb hivatalnok, majd Budapesten újságíró lett: dolgozott a Budapesti Naplónál, írt néhány kritikát, volt dramaturg is, később Az Est című napilap munkatársa, segédszerkesztője, majd 1930-tól szerkesztője lett. Első verseskötete, a Lamentációk 1909-ben jelent meg. Verseit közölte A Hét, a Nyugat és az Új Idők című folyóirat is, de ő maga egyik irodalmi csoportosuláshoz sem tartozott. 1924. május 17-én Budapesten, az I. kerületben házasságot kötött Ujfalusi Károly és Madarász Anna lányával, Rozáliával (1888–1972), Mérei Adolf özvegyével.[6][7] Felesége az elhunyt férjéről rá maradt hagyatékból a Váci utcában textilboltot nyitott,[8] de Kemény biztos állása is polgári életvitelt tett lehetővé számukra, Nagymező utcai lakásukból a Herman Ottó út 2/b. számú, 1933-ban Falus Elek által tervezett házukba költöztek.

Katolikus volt, bár zsidó családba született,[9][10] ezért az úgynevezett „zsidótörvények” életbelépése után állásából elbocsátották. 1945. január 27-én Herman Ottó úti házába nyilas keretlegények rontottak be, őt és testvérét az udvaron főbe lőtték. Tetemeiket a kertben hantolták el. Az özvegy 1964-ben temettette a Farkasréti temetőbe első férje, Mérei Adolf sírjába.[8]

„Vérbeli impresszionista, elbűvöltje minden szépségnek az életben, irodalomban és képzőművészetben, egy kicsit maga is festő, színes szavak, szokatlan valőr-finomságok varázslatos mestere és álmodója.” – írta róla Kárpáti Aurél.[11] Pályakezdése és későbbi éveinek higgadt életszemlélete között nagy a különbség. Korai költészete viszonylagos szabadosságával, dekadensnek tartott motívumaival, kihívó témáival sikert aratott, de felháborította konzervatívabb bírálóit. Később életérzése egyre inkább tragikussá vált, keserűséggel és haraggal nézte a kétségbeejtő világot. Verselése ugyanakkor egyszerűsödött és a népdal könnyed formáihoz közelített.

„Ha meg akarjuk bélyegezni, úgy is mondhatjuk, hogy dekadens és l'art pour l'art poéta volt; ha elismerni akarjuk, úgy is mondhatjuk, hogy a szépség és a szerelem naiv megszállottja. (…) Voltaképpen egy túlszínezett pompával feldíszített, eltakart, de mégis mindújra kiütköző szorongás, sőt rémület költészete ez.”[12]

Sírja a Farkasréti temetőben (1-1-355/356). Szobrász: Finta Sándor, 1918

Munkái[szerkesztés]

  • Lamentációk (versek, Budapest, 1909) Online
  • Nyári levelek. Útravaló kis barátainknak; Magyarországi Tanítók Szanatórium- és Üdülőhely Egyesülete, Budapest, 1912 (Gyermekkönyvtár)
  • Balkon (versek, Budapest, 1914) Online
  • Így élem világom (versek, Budapest, 1922)
  • Az ördög tarisznyája (versek, Budapest, 1931)
  • Reménytelen menekülés (versek, Budapest, 1934)
  • Ördögök, tündérek (novellák, Budapest, 1936) Online
  • Hétputtonyos (versek, Budapest, 1938)
  • Egy szem vadgesztenye. Versek; vál., utószó Pintér József; Szépirodalmi, Budapest, 1961
  • Napló, 1942–1944; vál., szöveggond., jegyz. Papp Anna és Kovács Béla, utószó Kovács Béla; Magvető, Budapest, 1987 (Tények és tanúk)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07695.htm, Kemény Simon, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  3. ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. szeptember 25.
  4. ↑ A Belügyminisztérium 1898. évi 116215. sz. rendelete.MNL-OL 30797. mikrofilm 677. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 86. oldal 49. sor.
  5. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1155/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  6. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári házassági akv. 304/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  7. ↑ Ujfalusi Rozália halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1194/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  8. ↑ a b Ormos Mária: Kemény Simon. Dicsőítették, elárulták, meggyilkolták, rágalmazták, elfelejtették. Múlt és Jövő, 2015.február 28. 36–52. o.
  9. ↑ Szász Anna: Párhuzamos olvasmányok 2011-07-10. Galamuscsoport.hu
  10. ↑ Házassági bejegyzése alapján 1936-ban tért át a római katolikus vallásra.
  11. ↑ Kárpáti Aurél: Kemény Simon In: Bóka László Magyar mártír írók antológiája Cserépfalvi, 1947, 129. o.
  12. ↑ Hegedüs Géza i. m.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kemény Simon témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemény_Simon_(költő)&oldid=27000535”