Kelenken guillermoi

Kelenken guillermoi
	Evolúciós időszak: Középső miocén, 15 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	A Kelenken guillermoi rekonstrukciója
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Rend:	Kígyászdarualakúak (Cariamiformes);
Öregcsalád:	Phorusrhacoidea;
Család:	Gyilokmadarak (Phorusrhacidae);
Alcsalád:	Phorusrhacinae;
Nem:	Kelenken; Bertelli et al., 2007
Faj:	K. guillermoi;
Tudományos név
	Kelenken guillermoi; Bertelli et al., 2007
Elterjedés
	A Kelenken guillermoi holotípusának lelőhelye.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kelenken guillermoi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kelenken guillermoi témájú kategóriát.

A Kelenken guillermoi a madarak (Aves) osztályának kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis gyilokmadarak (Phorusrhacidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.^[1]

Tudnivalók

A középső miocénben élt a Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában, a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert röpképtelen húsevő madár. A csaknem teljes megtalált koponya 71,6 centiméter hosszúságú.^[2] A mai ragadozó madarakéhoz hasonlóan horgas végű csőre volt.

A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.^[3]

Jegyzetek

↑ Genus Taxonomy. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 23.)
↑ (2007) „A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the middle Miocene of Patagonia, Argentina”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (2), 409. o. DOI:[409:ANPACF2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[409:ANPACF]2.0.CO;2].
↑ Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" [1]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kelenken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Néhány óriás ragadozó, köztük sötétzöld színnel jelölt *Kelenken* és az ember méretének összehasonlítása

Bertelli, S.; L.M. Chiappe, and C. Tambussi. 2007. A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the middle Miocene of Patagonia, Argentina. Journal of Vertebrate Paleontology 27. 409. Accessed 2018-09-30.
Jones, Washington W. 2010. Nuevos aportes sobre la paleobiología de los Fororrácidos (Aves: Phorusrhacidae) basados en el análisis de estructuras biológicas (PhD thesis), 1–213. PEDECIBA. Accessed 2018-09-30.
Rehr, Darryl. 2007. Prehistoric Predators - Terror Bird, 5:40–11:40. National Geographic. Accessed 2018-09-30.
Tonni, Eduardo P., and Alfredo A. Carlini. 2008. Chapter 13, "Neogene Vertebrates from Argentine Patagonia: Their Relationship with the Most Significant Climatic Changes" in "J. Rabassa (ed.) The Late Cenozoic of Patagonia and Tierra del Fuego", 269–284. Elsevier Science.
Dalla Salda, Luis, and Juan Franzese. 1987. Las megaestructuras del Macizo y Cordillera Norpatagónica argentina y la génesis de las cuencas volcano-sedimentarias terciarias. Revista Geológica de Chile 31. 3–13. Accessed 2018-09-04.
Degrange, F.J.; C.P. Tambussi; K. Moreno; L.M. Witmer, and S. Wroe. 2010. Mechanical Analysis of Feeding Behavior in the Extinct "Terror Bird" Andalgalornis steulleti (Gruiformes: Phorusrhacidae). PLoS ONE 5. e11856. Accessed 2018-09-30.
Escosteguy, Leonardo, and Mario Franchi. 2010. Estratigrafía de la región de Chapelco, Provincia del Neuquén. Revista de la Asociación Geológica Argentina 66. 418–429. Accessed 2018-09-10.
Kramarz, Alejandro; Alberto Garrido; Analía Forasiepi; Mariano Bond, and Claudia Tambussi. 2005. Estratigrafia y vertebrados (Aves y Mammalia) de la Formación Cerro Bandera, Mioceno Temprano de la Provincia del Neuquén, Argentina. Revista Geológica de Chile 32. 273–291. Accessed 2017-10-20.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Genus Taxonomy. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 23.)

[bertelli(2007)-2] (2007) „A new phorusrhacid (Aves: Cariamae) from the middle Miocene of Patagonia, Argentina”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (2), 409. o. DOI:[409:ANPACF2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[409:ANPACF]2.0.CO;2].

[3] Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" [1]

[1]

[2]

[3]