Gyilokmadarak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gyilokmadarak
Evolúciós időszak: Középső paleocén - késő pliocén
Paraphysornis brasiliensis
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Rend: Kígyászdarualakúak (Cariamiformes)
Öregcsalád: Phorusrhacoidea
Ameghino, 1889
Család: Phorusrhacidae
Ameghino, 1889
Szinonimák
  • Brontornithidae Moreno & Mercerat, 1891
  • Darwinornithidae Moreno & Mercerat, 1891
  • Devincenziidae Kraglievich, 1932
  • Hermosiornidae Rovereto, 1914
  • Mesembriorniidae Kraglievich, 1932
  • Patagornithidae Mercerat, 1897
  • Pelecyornidae Ameghino, 1891
  • Psilopteridae Dolgopol de Saez, 1927
  • Stereornithidae Moreno & Mercerat, 1891
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyilokmadarak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilokmadarak témájú kategóriát.

A gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a madarak (Aves) osztályába és kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe tartozó fosszilis család.[1]

Korábban ezt a madárcsaládot a darualakúak (Gruiformes) rendjébe sorolták.[2][3]

Óriás röpképtelen, ragadozó életmódot folytató madarak voltak; közülük a legnagyobb elérte akár 3 méteres testmagasságot is. Az első képviselői Dél-Amerikában mintegy 62 millió évvel ezelőtt jelentek meg; a mintegy kétmillió évvel ezelőtt történt kihalásukig csúcsragadozók voltak.

Leírása[szerkesztés]

A Phorusrhacidae család legtöbb tagja nem volt óriás termetű, testmagasságuk 60-90 centiméter közt lehetett. Az olyan beszélő neveket, mint a magyar „gyilokmadár” vagy az angol terror bird a család a csoport nagy termetű tagjairól kapta, amelyek élőhelyeik domináns ragadozói voltak a kardfogú macska Smilodon nemek megjelenéséig mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt. Szárnyaikon húskampó-szerű karmok fejlődtek ki, amelyek segítségükre lehettek a zsákmány leterítésében.

A kis változatok és az óriások is legalább részben valószínűleg igen gyors futók voltak. Nem ismert, hogy magányosan, vagy csoportban vadásztak. Egy 2005-ös tanulmány szerint az óriás változatok zsákmányuk csontjait rúgásokkal törhették össze.

Legközelebbi ma élő rokonuk feltételezések szerint a 80 centiméteres magasságot is elérő kígyászdarufélék (Cariamidae).

Észak-Amerika[szerkesztés]

A család egyetlen neme, a Titanis élt csak Dél-Amerikán kívül, amely a nagy amerikai faunacsere során került mintegy hárommillió évvel ezelőtt a korábban a dél-amerikai tömbtől tenger által elválasztott Észak-Amerikába. A Titanis az egyetlen ismert dél-amerikai ragadozó, amely a faunacsere során északra vándorolt. Fosszíliáit Texasban és Floridában találták meg.

A legnagyobb madár[szerkesztés]

A középső miocénben élt Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában, a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert, röpképtelen húsevő madár. A csaknem teljes megtalált koponya mintegy 71 centiméter hosszúságú, a sok mai ragadozó madáréhoz hasonlóan horgas végű csőr ebből mintegy 45,7 centiméter.

A kutatók szerint e madarak magassága elérhette a 2,28–3 métert, testsúlyuk pedig a 230 kilogrammot. A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.[4]

Taxonómiája[szerkesztés]

Múzeumi rekonstrukció

A család rendszertani besorolását illetően a források nem voltak mindig egységesek, volt, ahol a darualakúak (Gruiformes) rend családjaként, és volt, ahol az abból különválasztott kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe tartozó családként említették. Ma már tudjuk, hogy az utóbbiba tartoznak.[5]

Alvarenga és Höfling rendszerezése (2003) alapján a családon belül 5 alcsaládot különböztetnek meg, ezeken belül és 17-18 nemet:[6]

Az alábbi nemek még nincsenek alcsaládokba foglalva:

Az európai Sophiornithidae nem szerepelt Alvarenga és Höfling rendszerében, erről kiderült, hogy a baglyok primitív rokonai.[10]

A kultúrában[szerkesztés]

Bár a dinoszauruszoknál kevésbé ismertek, a gyilokmadarak gyakran feltűnnek a fikció különböző műfajaiban. Szerepelnek többek közt Robert E. Howard 1931-es The Gods of Bal-Sagoth (Bal-Sagoth istenei) című novellájában, a BBC 2001-ben készült Ősállatok között (Walking with Beasts) című dokumentumfilm sorozatában, az Ősvilági kaland (Prehistoric Park) című dokumentum stílusú sorozatban (2006), a 2008-ban mozikba került I. e. 10 000 című filmben és a Primeval: New World (2012) sorozat egyik részében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ameghino, F (1889). „Contribuición al conocimiento de los mamíferos fósiles de la República Argentina” (spanyol nyelven). Actas Academia Nacional Ciencias de Córdoba 6, 1–1028. o.  
  2. Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract
  3. Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext
  4. [Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" http://news.softpedia.com/news/The-Largest-Terror-Bird-38936.shtml]
  5. (2012) „Review Of The Putative Phorusrhacidae From The Cretaceous And Paleogene Of Antarctica: New Records Of Ratites And Pelagornithid Birds”. Polish Polar Research 33 (3), 239–258. o. DOI:10.2478/v10183-012-0014-3.  
  6. Alvarenga, Herculano M.F., Höfling, Elizabeth (2003). „Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes)”. Papéis Avulsos de Zoologia 43 (4), 55–91. o.  
  7. (2013) „"Terror Birds" (Phorusrhacidae) from the Eocene of Europe Imply Trans-Tethys Dispersal”. PLOS One 8 (11), e80357. o. DOI:10.1371/journal.pone.0080357. PMID 24312212.  
  8. (2011) „A phororhacoid bird from the Eocene of Africa”. Naturwissenschaften 98 (10), 815–823. o. DOI:10.1007/s00114-011-0829-5. PMID 21874523.  
  9. (2015) „New fossil bird remains from the Chichinales Formation (Early Miocene) of northern Patagonia, Argentina”. Annales de Paléontologie 101 (2), 87–94. o. DOI:10.1016/j.annpal.2015.02.001.  
  10. Mayr, Gerald (2005-04-15). „Old World phorusrhacids (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987)” (abstract). PaleoBios 25 (1), 11–16. o. (Hozzáférés ideje: 2008. július 4.)  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phorusrhacidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]