Kataphraktosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pártus cataphractarius oroszlán ellen küzd. Dombormű a londoni British Museumban
Szászánida kataphrakta

A kataphraktosz (ógörögül: κατάφρακτος, többes számban kataphraktoi: κατά - „teljesen”, φρακτος -„fedett, védett”, latinul cataphractarius, clibanarius) egyfajta nehézlovasság volt, amelyet kezdetben ókori kelet-iráni törzsek alkalmaztak, majd átvették a görögök és a rómaiak is. A kataphrakt nehézfegyverzetű, páncéllal borított lovas volt. A szó kezdetben azt a fajta páncélt jelölte, amely beborította a katonát és lovát, később magára a lovasra kezdték alkalmazni. Kataphrakt lovasság a kora ókortól egészen a középkor végéig létezett.

A nehézlovasság a hellenizmus időszakában nagy fejlődésen ment át. A makedón hetairoszok és a perzsa páncélos lovasság ötvözésével létrejött új típusú kataphrakt lovasság keleten alapvető fegyvernem lett. A pártus kataphrakták a birtokos nemesség köréből kerültek ki, hiszen ők tudták a páncélzatot és a fegyverzetet megfizetni. Kataphrakt lovasságot alkalmaztak a pártus dinasztia, az iráni szarmaták, az örmények, a Szeleukidák, a pergamoniak, a szászánidák, a Római Birodalom és a Bizánci Birodalom.

A rómaiak első ízben Pürrhosz ellen hadakozva az i. e. 3. században találták szembe magukat kataphraktokkal. A pártus-háborúk során mind a nehézlovasság, mint a lovas íjászok és a könnyűlovasság nagy gondot okozott a hadvezetésnek. A rómaiak Hadrianus uralma idején (117 - 138) kezdték el alkalmazni ezt a fegyvernemet. Az i. e. 1. századtól a terjeszkedő pártus és a szászánida dinasztiák kataphraktjai sokszor okoztak komoly gondot a római seregeknek, döntő szerepet játszottak például a rómaiak számára katasztrófába torkolló carrhaei csatában. A Római Birodalom tömegesen csak a 3. illetve a 4. századtól kezdte el alkalmazni a kataphrakt alakulatokat, válaszként a gyorsan mozgó barbár seregek betöréseire az északi határokon, ez az újítás főképp Gallienus császár, illetve hadvezére, Aureolus nevéhez köthető.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Historia Augusta. Válogatás: Felséges történet. Fordította Terényi István. Válogatta Ferenczy Endre. A bevezetést írta Hahn István. A jegyzeteket összeállította Kulcsár Zsuzsanna. Budapest: Gondolat. 1968. 302. o.  
  • Winkler Gusztáv: A hadviselés művészete, Tinta Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-85622-50
  • Kertész István. Antik harcmezőkön. Korona K. (2000). ISBN 963-9191-23-x 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cataphract című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap