Közönséges guáva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Közönséges guáva
Közönséges guávafa az Oaxaca de Juárez-i egyetem kampuszában (Oaxaca állam, Mexikó)
Közönséges guávafa az Oaxaca de Juárez-i egyetem kampuszában (Oaxaca állam, Mexikó)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Guáva (Psidium)
Faj: P. guajava
Tudományos név
Psidium guajava
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges guáva témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges guáva témájú médiaállományokat és Közönséges guáva témájú kategóriát.

A közönséges guáva vagy egyszerűen csak guáva (Psidium guajava) a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó guáva (Psidium) növénynemzetség egyik faja. Nagyobb cserje vagy kisebb fa, melyet gyümölcséért – amit szintén guávának neveznek – termesztenek.

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-Amerikában trópusi területein őshonos, de kultúrába vonása következtében a világ számos trópusi és szubtrópusi területén megtalálható.

Leírása[szerkesztés]

3,5–10 m közötti magasságot elérő, terebélyes fa, és mivel fás szára gyakran alacsonyan elágazik, nagyobb cserjének is tekinthető. Kérge vörösesbarna színű, pikkelyesen lehámlik a törzsről. A sötétzöld színű, bőrnemű levelei keresztben átellenesen állnak a szárakon, hosszúkás ellipszis alakúak, 6–15 cm hosszúak és 3–7 cm szélesek, fő- és oldalereik a levél színén bemélyednek, fonákján erősen kiemelkednek. A virágok a levélhónaljakban fejlődnek magánosan, vagy kettesével-hármasával. A virágtengely csövet képez, 4-5 zöld színű csésze- és ugyanennyi, fehér színű, elliptikus, 1-2 cm széles és hosszú sziromlevél fejlődik. A virágok nagy számban megjelenő porzói feltűnőek, legfeljebb 2 cm hosszúak.

Bogyótermése gömbölyded, elliptikus, alma vagy körte alakú, hossza 4–12 cm, a kicsúcsosodó részén a koszorúszerűen elhelyezkedő csészelevelek mindig visszamaradnak. Héja vékony, kissé fényes, viaszos, sárgászöld vagy zöld színű, s nem ritkán rózsaszín pettyek láthatók rajta. Terméshúsa éretten lágy, lédús, kissé szemcsés a benne levő kősejtek miatt, a színe fehéres, sárgás árnyalatú rózsaszín vagy sárgászöld, a közepe felé gyakran pirosas, íze édeskés, a körtééhez vagy a szamócáéhoz hasonló, kissé savanyú zamatú. Az éretlen terméshús zöldebb, kimondottan savanyú, összehúzó hatású. A sok kemény, barnássárga színű, aszimmetrikus szív alakú, közel 2,5–3 mm átmérőjű mag a gyümölcs belsejét képező üvegesebb terméshúsban foglal helyet.

Felhasználása[szerkesztés]

Érett termése C-vitaminban és pektinben gazdag, élelmiszer. Nyersen gyümölcsként, befőzve desszertként fogyasztják (a magokkal együtt), de ízletes zselét és gyümölcslevet is készítenek belőle, a levével számos élelmiszert ízesítenek (például jégkrémeket, édességeket). Héját salátákhoz és pudingokhoz használják fel. Ázsiában az éretlen termést is kedvelik cukorral és fahéjjal ízesítve.

Az éretlen termést, levelét, gyökerét és kérgét is hasmenés ellen alkalmazzák a népi gyógyászatban.

Képek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Közönséges guáva, Psidium guajava L. In Dr. Bernd Nowak – Bettina Schulz: A trópusok gyümölcsei. Fordította: Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 209–211. o. = Természetkalauz-sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 9635476728