Kálnaborfő
Kálnaborfő (szlovákul Horné Brhlovce) Borfő településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Lévától 12 km-re keletre, a Búr patak bal partján fekszik. A mai Borfő északi részét képezi, Tegzesborfőtől a patak választja el.
Története[szerkesztés]
A falu környékén már a kőkorszakban laktak emberek. Első írásos említése 1245-ből való, amikor a mai Kálnaborfőt Burfeu néven említik.[1] Nevét egykori birtokosáról, a Kálnay családról kapta, amely 1506-ban kapta adományként a községet II. Ulászlótól.[2] A későbbiekben rajtuk kívül a Baross, Bakonyi és Körmendy család voltak főbb birtokosai.[3] A török hódítás időszakában a lakók a házak mögötti hegyoldalba vájtak menedékül szolgáló barlanglakásokat, melyek nagy része a mai napig fennmaradt. Itt tartották állataikat is. Ezekről a sajátos építményekről Bél Mátyás tesz először említést 1742-ben megjelent Notitia Hungaraie novae című enciklopédiájában. Ezekben a lakásokban a 19. század végéig éltek emberek. A falu kőfaragóiról volt egykor nevezetes.
Kálnaborfő református magyar lakossága a 18. század végétől katolikus szlovákra cserélődött.[4]
Vályi András helységnévtára (1796-1799) szerint Kálnaborfő kevert lakosságú („elegyes”) falu. Földesura Körmendi, illetve más uraságok. A mezőgazdasági adottságokat Vályi a következőképp jellemzi: a legelő elég, a rétek hasznosak, a föld azonban hegyes, nehezen művelhető, továbbá áradások is rontják, ezért másodosztályúnak minősül, a határ termékeny.[5]
Fényes Elek 1851. évi helységnévtára szerint Kálnaborfő a 19. század közepén már szlovák falu volt. Lakosai közül 148 volt katolikus és 6 református. Fényes megemlíti a sziklába vájt házakat és a bortermelést. Kálnaborfőt ekkor több földesúr is birtokolta, utolsó postája Báth volt.[6]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott.
1952-ben egyesítették Tegzesborfővel (szlovákul Dolné Brhlovce), így létrejött Borfő (szlovákul Brhlovce).[7]
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 340, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben Borfő 359 lakosából 354 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1760 és 1772 között épült barokk stílusban.
- A falu közepén levő dombon áll a Körmendy család által 1756-ban épített kétszintes, késő barokk stílusú kastély.
- A falu sziklába vájt, egykor menedékhelyül épített lakásairól nevezetes.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Györffy György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, III. kötet. Akadémiai Kiadó, 180. o. (1987). ISBN 9630536137
- ↑ Bakács István. Hont vármegye Mohács előtt. Akadémiai Kiadó, 311. o. (1971)
- ↑ Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város, szerk. Borovszky Samu, 51. o. (1906)
- ↑ Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 459. o. ISBN 963-9257-02-8
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 322. o. ISBN 963-05-6928-0