Kálium-tiocianát
Kálium-tiocianát | |
Más nevek | kálium-rodanid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 333-20-0 |
RTECS szám | XL1925000 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | KSCN |
Moláris tömeg | 97,18 g/mol |
Megjelenés | színtelen, higroszkópos kristályok |
Sűrűség | 1,89 g/cm³, 20 °C[1] |
Olvadáspont | 175 °C[1] |
Forráspont | bomlik (500 °C)[1] |
Oldhatóság (vízben) | jól oldódik: 2170 g/l, 20 °C[1] |
Oldhatóság (más oldószerek) | oldódik etanolban és acetonban |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Ártalmas (Xn)[1] |
R mondatok | R20/21/22, R32, R52/53[1] |
S mondatok | (S2), S13, S36/37, S46, S61[1] |
LD50 | 854 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | Nátrium-tiocianát Ammónium-tiocianát |
Rokon vegyületek | Kálium-cianid Kálium-cianát |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kálium-tiocianát vagy kálium-rodanid egy szervetlen vegyület, a tiociánsav káliumsója. A képlete KSCN. Színtelen kristályokat alkot. Erősen higroszkópos. Vízben kitűnően oldódik. Metanol, etanol és aceton is oldja. Az oldata sós ízű. Mérgező hatású.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Ha fém-oxidok jelenlétében hevítik, fém-szulfidok keletkeznek. A vas(III)-ionokkal jellegzetes vörös színreakciót ad, emiatt ezeknek az ionoknak a kimutatására használják.
Ha higany(II)-nitráttal reagál, a keletkező higany(II)-tiocianát csapadékként kiválik. A reakció:
2KCNS(aq)+Hg(NO3)2(aq)=Hg(CNS)2(s)+2KNO3(aq)
Előállítása
[szerkesztés]A kálium-tiocianátot kálium-cianidból állítják elő. Ezt kénnel összeolvasztják, az olvadékból kihűlés után a kálium-tiocianátot alkohollal kivonják és az oldatot bepárolják.
Felhasználása
[szerkesztés]A szerves kémiai szintézisekben tiocianátok és izotiocianátok előállítására használják. Rovarirtószerek készítéséhez is alkalmazzák. Felhasználják a textilnyomásban és a textilfestésben is. A fényképészetben erősítőként szolgál. Hűtőkeverékek készítésére is alkalmazzák. Az analitikai kémiában a vas(III)-ionok kimutatására szolgál.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia