Ammónium-tiocianát
| Ammónium-tiocianát | |||
| |||
| IUPAC-név | Ammónium-tiocianát | ||
| Más nevek | Ammóium-rodanid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 1762-95-4 | ||
| PubChem | 15666 | ||
| ChemSpider | 14901 | ||
| EINECS-szám | 217-175-6 | ||
| RTECS szám | XN6465000 | ||
| InChIKey | SOIFLUNRINLCBN-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | YYL9152Z1Y | ||
| ChEMBL | CHEMBL3187560 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | NH4SCN | ||
| Moláris tömeg | 76,122 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen, kristályos | ||
| Sűrűség | 1,3 g/cm³, 20 °C[1] | ||
| Olvadáspont | 150 °C[1] | ||
| Forráspont | 170 °C-on bomlik[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Kitűnően oldódik: 1600 g/l 20°C-on[1] | ||
| Gőznyomás | < 1hPa (20 °C)[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
| R mondatok | R20/21/22-R32-R52/53[1] | ||
| S mondatok | S13-S61[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos anion | kálium-tiocianát | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az ammónium-tiocianát vagy ammónium-rodanid (képlete NH4SCN) szervetlen vegyület, a tiociánsav ammóniumsója. Színtelen, prizmás kristályokat alkot, erősen higroszkópos. Higroszkópossága miatt levegőn nedvességet szív és elfolyósodik. Sós ízű vegyület. Nagyon jól oldódik vízben, 20 °C-on 100 g vízben 164 g ammónium-tiocianát oldódik fel. Jól oldódik alkoholban, acetonban és cseppfolyós ammóniában is.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Enyhébb melegítés hatására tiokarbamiddá alakul, ez a reakció megfordítható.
Erősebb hevítéskor (170 °C körül[1]) elbomlik. A bomláskor ammónia, kén-hidrogén, szén-diszulfid és melamin képződik.
Előállítása
[szerkesztés]Az ammónium-tiocianát ammónia és szén-diszulfid nyomás alatt lejátszódó reakciója során képződik. A képződő só oldatát besűrítik, majd kikristályosítják a vegyületet. A kiindulási anyag ammónium-karbonát is lehet.
Felhasználása
[szerkesztés]Az ammónium-tiocianátot más vegyületek (tiokarbamid, guanidin-tiocianát) előállítására, illetve gyomirtókban alkalmazzák. Az analitikában a vas(III)-ionok kimutatására (ezekkel az ionokkal vérvörös színű csapadékot ad), illetve az ezüst és a higany térfogatos meghatározásánál alkalmazzák.
Források
[szerkesztés]Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret