Tiociánsav

A tiociánsav (képlete H S C N) szervetlen sav, a ciánsavval analóg kéntartalmú vegyület. Az izotiociánsavval tautomer egyensúlyban van. Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék. Vízzel minden arányban elegyedik. A sói a tiocianátok vagy rodanidok. A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.

Kémiai tulajdonságai

Ha -85 °C-ra hűtik, polimerizálódik, és egy sárga színű, szilárd anyaggá alakul át. A tömény tiociánsav bomlékony. A vegyület vizes oldata a következő reakcióegyenlet szerint lassan hidrolizál:

\mathrm {HSCN+H_{2}O\rightarrow COS+NH_{3}}

A tiociánsav egybázisú sav. A sóit tiocianátoknak vagy rodanidoknak nevezik.

Az izotiociánsavval (HNCS) tautomer egyensúlyban van,^[2] nagyobb mennyiségben inkább az izo- forma van jelen, gázfázisban az anyag 95%-a izotiociánsav.^[3]

Előfordulása

Kis mennyiségben megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.

Előállítása

A tiociánsav az alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal.

\mathrm {2\ KSCN+H_{2}SO_{4}\rightarrow 2\ HSCN+K_{2}SO_{4}}

A tiocianátok (vagy rodanidok) a cianidokból állíthatók elő kénnel való összeolvasztással.

\mathrm {KCN+S\rightarrow KSCN}

Felhasználása

Az alapvegyületnek, a tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége. A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért ennek az ionnak a kimutatására használják. A higany(II)-tiocianátot egy kémiai kísérletnél alkalmazzák („A fáraó kígyója”). Ha ezt a vegyületet meggyújtják, a hamuja megduzzad, és 40–50 cm hosszú sárga, tekergő „kígyót” formál.^[4]

Források

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.

A Wikimédia Commons tartalmaz Tiociánsav témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

1 2 3 4 5 A tiociánsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (angolul)
↑ Holleman, A. F.; Wiberg, E. (2001). Inorganic Chemistry. San Diego: Academic Press. ISBN 0-12-352651-5.
↑ Beard, C. I.; Dailey, B. P. (1950). "The Structure and Dipole Moment of Isothiocyanic Acid". The Journal of Chemical Physics. 18 (11): 1437. doi:10.1063/1.1747507.
↑ Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999. ISBN 963-697-243-5

[IFA_GESTIS-1] 1 2 3 4 5 A tiociánsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (angolul)

[2] Holleman, A. F.; Wiberg, E. (2001). Inorganic Chemistry. San Diego: Academic Press. ISBN 0-12-352651-5.

[3] Beard, C. I.; Dailey, B. P. (1950). "The Structure and Dipole Moment of Isothiocyanic Acid". The Journal of Chemical Physics. 18 (11): 1437. doi:10.1063/1.1747507.

[4] Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999. ISBN 963-697-243-5

[1]

[2]

[3]

[4]