Ugrás a tartalomhoz

Jónás János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jónás János
Született1848. november 4.
Kiskunhalas
Elhunyt1911. január 3. (62 évesen)
Eperjes
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatanár
SablonWikidataSegítség

Jónás János (Kiskunhalas, 1848. november 4.Eperjes, 1911. január 3.) úttörő pedagógus és kereskedelmi akadémiai igazgató.

Életútja

[szerkesztés]

Zsidó vallású szegény sorsú szülők gyermeke. 1858-ban az akkoriban újon megválasztott orthodox rabbi házába és pár év múlva a balassagyarmati rabbiiskolába került, hogy belőle is a vallás hirdetője legyen. De a fiú megismerkedvén a világi tudományokkal, ebbeli hajlamának akart élni; mivel azonban oktatója a profán dolgokkal való foglalkozását tűrni nem akarta, három hónap múlva hazatért. Három évet minden irány nélkül való tanulással töltött el és súlyos betegségbe esett; minek következtében az orvosok eltiltották őt a tanulástól és Jónás szüleinek lisztüzletében segédkezett, szabad óráiban pedig mohón olvasta a magyar írók műveit. Később a halasi református gimnázium egyik tanáránál, Csontó Lajosnál, rendszeres magánoktatást vett a gimnázium tantárgyaiban és 1865 őszén magánvizsgálatot tett a gimnázium négy alsó osztályának tárgyaiból; azután mint rendes tanuló belépett az ötödik osztályba. Szilády Áron, a halasi református egyház lelkésze, pártfogásába vette az ifjút, aki 1865-66-ban magántanulás útján a VI. osztályt is elvégezte és 1868-ban az érettségi vizsgát is letette.

Ekkor Pesten beiratkozott az egyetem orvosi fakultásán; egyszersmind a bölcseleti karban a keleti nyelveket is tanulmányozta, de a megélhetés végett mellékesen fordítással is kellett foglalkoznia. Miután az orvosi tudomány nem felelt meg hajlamainak, néhány hónap múlva átlépett a bölcseleti karba, ahol főképp matematikát és fizikát hallgatott. Az első egyetemi év végén (1869) a berlini egyetemre ment. Többféle kenyérkereset mellett (ez időben volt a porosz igazságügyi minisztériumnak egyik fordítója a magyar hivatalos kiadványok részére, a berlini királyi törvényszéknek esküdt magyar tolmácsa, a Lehmann-féle Magazin für die Literatur des Auslandes munkatársa és Rákosi Jenő megbízásából Garibaldi regényének fordítója) a keleti nyelveken kívül históriát, filozófiát, etnográfiát, esztétikát és más tárgyú előadásokat hallgatott.

György Aladárnak, a berlini magyar egylet titkárának távozása után az egylet ügyeinek vezetését Jónás vette át. Eötvös József báró közoktatási miniszter 1870-ben 800 forintos állami ösztöndíjat juttatott számára, oly kikötéssel, hogy gimnáziumi szakokból tanárnak készüljön. Az 1870-71. évi háború kitörése rövid időre hazatérésre kényszerítette. De az új egyetemi év megnyitásakor a müncheni egyetemen históriai, nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Főképp a történelem vonzotta; Giesebrecht és Riehl szemináriumainak szorgalmas tagja lett. Benyújtott tanulmányai és az egyetemen tartott próba-előadása alapján bajor ösztöndíjat is nyert. Társadalmilag szorosabb összeköttetésbe lépett a szociálistákkal, levelezett Schultze-Delitschel és Bebellel. A müncheni magyar egyletnek csakhamar lelke lett és távozásakor, úgy, mint annak idején Berlinben is, az egylet dísztagjául választották meg honfitársai.

Az 1870-71-én nyári szemeszterét a lipcsei egyetemen töltötte, ahol a Münchenben megkezdett irányban folytatta tanulmányait, kiegészítvén azokat Roscher vezetése alatt beható közgazdasági tanulmányokkal. Személyes érintkezésbe lépett Bebellel is, valamint a szociálisták néhány más vezérével, de nem tudták rá csalogatni az agitationális irányra, csupán elméletileg tanulmányozta a nagy szociális kérdést. Ezalatt meghívást nyert rendes tanárnak szülővárosa református gimnáziumához és 1871. október 1-jén el is foglalta tanszékét. Egy évi tanári működése után elhagyta Halast, kiment Németországba menyasszonyához, de semmikép sem találván határozott célt és irányt a jövendőre nézve, visszatért Budapestre, ahol helyettes tanári állást nyert az evangélikus főgimnáziumban és egyszermind mint segédtanár működött a budapesti IV. kerületi polgári iskolánál.

1872. december 3-án Bécsben polgári házasságra lépett Burow Idával, akivel Berlinben ismerkedett meg. Egyházi áldást e frigy csak valamivel később nyert, mikor Jónás Török Pál szuperintendenstől megkereszteltetvén, végre külsőleg is áttért a református vallásra. Még 1872-ben összeköttetésbe lépett a budapesti kereskedelmi s iparkamarával, mely megbízta őt nagyobb kiadványai fordításával. 1874. elején a budapesti II. kerületi állami főreáliskolához helyettes tanárnak, majd Zilahra, az államtól átvett polgári iskolához neveztetett ki tanárnak. Ugyanez év nyarán ismét meghívást kapott a halasi református főgimnázumhoz, melyet el is fogadott és ott 1876-ig működött. (1875. december 2-án megszerezte a tanári oklevelet.) 1876. szeptember 2-án a székesfehérvári főreáliskolához neveztetett ki rendes tanárnak.

1878 közepén a budapesti kereskedelmi s iparkamaránál fogalmazó lett. Közel hét és fél évig működött a kamaránál, mely idő alatt bejárta a kamarának akkor még egész Közép-Magyarországra kiterjedő kerületét, behatóan tanulmányozván a fővárosnak és a kerületnek közgazdasági s különösen ipari viszonyait. Szerzett ismereteit a kamara évi jelentéseiben és egyes kereskedelmi s ipari kérdésekről a kormányhoz felterjesztett emlékirataiban érvényesítette. Már 1879-ben a budapesti kereskedelmi akadémiánál is nyert segédtanári tanszéket, később pedig ezen intézetnek titkára lett. Munkásságát 1884-ben egy ideig az 1885. évi országos kiállítás előkészítésénél is igénybe vették, amennyiben mint a kiállítás nemzetközi bizottságának jegyzője működött. Az 1885. év elején Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte az akkor szervezés alatt lévő pozsonyi kereskedelmi akadémia igazgatójává.

Ismereteit és képességeit a társadalmi élet és a közművelődés érdekében is érvényesítette. Évenként többször tartott felolvasásokat a pozsonyi Toldi-körben, a kereskedők körében, a pozsonyi munkások Vorwäts c. egyletében, az országos középiskolai tanár egyesület pozsonyi körében, melynek alelnöke volt. Több évig külső bírálója volt az országos közoktatási tanácsnak; mint csoportbizottsági tag részt vett a kereskedelmi iskolák millenniumi kiállításának szervezésében; egyik kezdeményezője volt a pozsonyi ifjúsági játszótér megteremtésének. Alelnöke volt a pozsonyi Toldy-körnek, főgondnoka a pozsonyi református egyházközségnek, jegyzője a Pozsony városi szabadelvű pártnak. Tanártársai 1896. október 24-én ünnepelték huszonöt évi tanári jubileumát. A király 1897. január 22-én a tanügy terén szerzett érdemeinek elismeréseül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Jónást úgy tekintik, mint a hazai kereskedelmi szakoktatás úttörő kezdeményezőjét.

Hunfalvy Pál kiadta a Nyelvtudományi Közleményekben (VII. 1868.) a Mohammed előtti korból származó Moallakat című arab költeménygyűjteményről írt tanulmányát, fordítási mutatványnyal: Amrau l'Kaisz és Tarafa költeményei); míg Dsámi persa költőnek Juszuf és Zuleika cz. kötelményéről írt tanulmányát és fordítását a Kisfaludy-társaságbanolvasta fel (megjelent a Budapesti Szemlében fordítási kisérlettel; Uo. XIV. 1869. Confucius élete és főbb tanai); egy politikai napilap számára 1869. fordította Dumás, A tűzsziget c. regényét; a Reformban (1870., 73., 76. sz. A színészet Persiában, ford. 215., 216. sz. A dráma kelet kulturnépeinél, 1871. tárczák, czikkek); Magazin für Literatur des Auslandesbe (1869-70 több könyvismertetést írt); a Tanáregylet közlönyében (V. 1872. Az ó-német Hildebrand ének, VIII. 1875. A modern nyelvek oktatása középtanodáinkban); a Magyar Tanügyben (II. 1873. Művészet és iskola); a Szegedi Hiradóban (1878. 19-21. sz. Rousseau János Jakab); több pedagógiai és közgazdasági cikke jelent meg a Nemzetben, Pester Lloydban és a Közgazdasági Szemlében; programmértekezése a székesfejérvári községi reáliskola Értesítőjében (1877. Az iskola és a család) sat.

Munkái

[szerkesztés]
  • Indiai tündérmesék. Irta Vámbéry Armin, angolból ford. Pest, 1869. (2. jav. kiadás Bpest. 1881.)
  • A szerzetes uralma, vagy Róma a XIX. században. Pest, 1870. (Garibaldi regénye, ford. névtelenül.)
  • Az ókor története. Duncker Miksa munkájának 3. kiadása alapján a m. tudom. akadémia megbízásából ford. Bpest, 1876-78. Négy kötet. (A m. tudom. akadémia könyvkiadó-vállalata I. sorozat.)
  • Német nyelvtan és olvasókönyv. (Deutsches Sprach- und Lesebuch.) Uo. 1876-79, Négy rész. (I 2. jav. kiadás. 1884, 3. k. 1892. II. 2. jav. k. 1890. Uo.)
  • Uarda. Regény, Ebers György utánford. Bpest, 1878. Két kötet.
  • Moritz Ballagi's Grammatik der ungarischen Spracha für Deutsche. 8. Auflage. Neu bearbeitet. Uo. 1881.
  • A socialis kérdésről. Uo. 1882. (Németül: Uo. 1883.)
  • Tanulmányok és javaslatok az életbiztosítási üzlet körül. Uo. 1883.
  • Kereskedelmi és forgalom isme. Pozsony, 1886. (2. átdolg. kiadás. Uo. 1893.)
  • Kereskedelmi irodai munkálatok. (Kaufmännische Comptoir-Arbeiten.) Uo. 1886. (kereskedelmi szakkönyvtár 1-8. 10-13. Havas Miksával együtt.)
  • Az államilag segélyezett pozsonyi kereskedelmi akadémia Jelentései 1886 óta Uo.
  • A kereskedelmi levelezés kézikönyve. Uo. 1887-89. Három kötet. (Kereskedelmi szakkönyvtár)
  • Visszapillantás a pozsonyi első takarékpénztár ötven évi működésére 1842-1891. Az igazgatóság megbízásából. Uo. 1892. (Németül: Uo. 1892.)

Szerkesztette a Kereskedelmi Szakkönyvtárt 1886-90-ben Pozsonyban.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]