Juzsno-Szahalinszk
| Juzsno-Szahalinszk (Ю́жно-Сахали́нск) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Föderációs alany | Szahalini terület | ||
| Rang | területi jelentőségű város | ||
| Alapítás éve | 1882 | ||
| Polgármester | Andrej Lobkin | ||
| Irányítószám | 663000 | ||
| Körzethívószám | +7 42 42 | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 181 976 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+11 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Juzsno-Szahalinszk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Juzsno-Szahalinszk témájú médiaállományokat. | |||
Juzsno-Szahalinszk (oroszul: Ю́жно-Сахали́нск) az Oroszország távol-keleti részén található Szahalini terület székhelye, Szahalin szigetének legnagyobb városa. 1882-ben alapították Vlagyimirovka néven, majd az 1905-ös orosz–japán háború után japán birtok lett Tojohara (豊原) néven, mai nevét pedig 1946-ban kapta, amikor a második világháború után a Szovjetunióé lett.
Lakossága: 175 085 (2002); 181 728 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése
[szerkesztés]A város a Szuszuja folyó (más néven: Fekete-folyó) partján, az északi szélesség 46,58 fokán és a keleti hosszúság 142,44 fokánál fekszik. Szahalin szigetének legnagyobb és egyetlen 100 000 lakost meghaladó települése. Moszkvától légvonalban 10 417 km távolságra helyezkedik el.
A város története
[szerkesztés]Vlagyimirovka városát a cári gyarmati területnek számító Szahalinon alapították 1882-ben. Az orosz–japán háborút (1904–1905) lezáró portsmouth-i béke Szahalin déli felét Japánhoz csatolta. A város immár Tojohara néven (jelentése: "a termékenység völgye") a japán Karafuto prefektúra központja lett. A második világháború végén Szahalin japán fennhatóságú területeit a szovjet csapatok elfoglalták. A város tulajdonjoga visszaszállt a Szovjetunióra, innentől kezdve napjainkig a Juzsno-Szahalinszk nevet viseli.
Gazdasága és infrastruktúrája
[szerkesztés]Az olyan olajtársaságok, mint az Exxon Mobil és a Shell beruházásainak köszönhetően Juzsno-Szahalinszkban jelentős a gazdasági fejlődés: mindkét cég főhadiszállása itt van, bár tevékenységük elsősorban a sziget északi részét érinti.
Súlyos bírálatok érik azonban a szahalini politikai vezetést, amiért nem képviseli kellőképpen állampolgárai érdekeit. A jókora földgáz tartalékok és a beáramló beruházások ellenére ugyanis a regionális kormányzatnak nincs igazán kidolgozott stratégiai terve a természeti erőforrások nyújtotta lehetőségek kiaknázására, az ágazatra épülő szolgáltatások installálására. Az szahalini oblasztyban (oroszul: megye, közigazgatási egység) a legnagyobb a fiatalkorú bűnözés az Oroszországi Föderáció egészében. Az üzleti vállalkozások több mint 40%-a pedig veszteséges.
Demográfiai és etnikai adatai
[szerkesztés]A lakosság túlnyomó része orosz, 12%-a koreai. A szigeten élő 43 000 fősre becsült koreai közösség közel fele él itt. Elenyésző lélekszámú a bennszülött kisebbség, mint például az ainu, a nyivh és az oroksz etnikum.
Testvérvárosai
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Juzsno-Szahalinszk hivatalos honlapja Archiválva 2010. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Juzsno-Szahalinszk történelme Szahalin hivatalos honlapjáról
- A Sakhalin Independent (juzsno-szahalinszki angol nyelvű hetilap) Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2025. április 25.
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].