Japán bakcsó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Japán bakcsó
Japanese night heron (Gorsachius goisagi).jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Gorsachius
Bonaparte, 1855
Faj: G. goisagi
Tudományos név
Gorsachius goisagi
Temmnick, 1836
Elterjedés
Gorsachius goisagi map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán bakcsó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán bakcsó témájú kategóriát.

A japán bakcsó (Gorsachius goisagi) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Szaporodási időszakát Japánban tölti, egy alkalommal Tajvanon is költött. Telelő területei Indonéziában és a Fülöp-szigeteken találhatóak. A tavaszi és nyári időszakban Oroszországba (Szahalin szigetére), Koreába, Kínába, Bruneibe és Palauba is elkóborolhat. Az 1970-es évekig általánosan elterjedt faj volt egész Japánban, azonban a '90-es évek végére a legtöbb korábbi élőhelyéről eltűnt. Napjainkra kevesebb mint 1000 felnőtt egyed maradt. A sűrű, nedves erdőket kedveli.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 49 centiméter. Zömök testalkatú, vaskos csőrű gémféle. Feje és nyaka vörösesbarna, torka és melle fekete csíkos. Háta és a szárnyfedői gesztenyabarnák, apró fekete mintázattal. A fiatalok feje teteje fekete, kévésbé vörösek és erőteljesebb a csíkozottságuk a nyakukon. A fiatalok hasonlítanak a maláj bakcsóra (Gorsachius melanolophus).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]