James Jeans
| James Jeans | |
 | |
| az 1930-as években | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1877. szeptember 11. Ormskirk (Lancashire) |
| Elhunyt | 1946. szeptember 16. (69 évesen) Dorking, (Surrey) |
| Ismeretes mint | A Rayleigh–Jeans-törvény egyik levezetője |
| Nemzetiség |  angol |
| Állampolgárság | angol |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Trinity College Cambridge-i Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Fizika, csillagászat |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság |
|
| Hatással voltak rá |
|
| Hatással volt |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Jeans témájú médiaállományokat. | |
James Hopwood Jeans OM (Ormskirk, Lancashire, 1877. szeptember 11. – Dorking, Surrey, 1946. szeptember 16.) angol fizikus, csillagász, 1928-tól Sir James Hopwood Jeans.
Élete[szerkesztés]
Apja William Tulloch Jeans parlamenti tudósító és közíró volt. Általános- és középiskolai tanulmányait a northwoodi Merchant Taylors' School-ban, majd a camberwelli (London) Wilson's Grammar School-ban végezte.
A Cambridge-i Egyetemen hamar kitűnt matematikai tehetségével, ezért őt és Godfrey Harold Hardy-t Robert Rumsey Webb és Gilbert Walker külön felkészítette a Mathematical Tripos matematika versenyre. A harmadik évfolyam végén az évfolyam legjobb matematikusainak sorrendjében Jeans megosztott második, Hardy negyedik helyezett lett.
Tanulmányai után is Cambridge-ben maradt, ahol 1901 októberében lett a Trinity College tagja, mint az alkalmazott matematika oktatója. 1904–1910 között Princetoni Egyetemen volt az alkalmazott matematika professzora, majd visszament Cambridge-be. Közben (1906 májusában) a Royal Society tagjává választották.
1923–1944 között a Wilson-hegyi Obszervatóriumban dolgozott.
Kivételes íráskészsége természettudományi műveit éppoly lenyűgöző olvasmánnyá avatja, amilyenek Wells spekulatív fantáziájú regényei.
Munkássága[szerkesztés]
Csillagászként[szerkesztés]
1914-ben Edward Arthur Milne-nel közösen kimutatta, hogy a Holdnak nem lehet légköre, mert gravitációs tere nem elég erős annak megtartásához.
1919-ben publikálta a róla elnevezett elméletet a Naprendszer keletkezéséről; eszerint a bolygók anyagát egy, a Naphoz közel elhaladó másik csillag árapálykeltő gravitációs hatása szippantotta volna ki a Napból. Ebből arra következtetett, hogy mivel az ilyen találkozások nagyon ritkák kell legyenek, a legtöbb csillagnak nincsenek bolygói; a Naprendszer és vele az emberiség gyakorlatilag egyedülálló az egész Világmindenségben. Csak az 1940-es évek végére bizonyosodott be, hogy a bolygók nem jöhettek így létre.
Jelentős eredményeket ért el a csillagok belső szerkezetét és az egyensúlyi alakzatokat vizsgálva.
Fizikusként[szerkesztés]
Legjelentősebb teljesítménye lord Rayleigh-vel közösen a feketetest-sugárzás kis frekvenciájú tartományában érvényes Rayleigh–Jeans-törvény levezetése. Ez a klasszikus fizika elméletén alapuló analitikus függvény a nagyobb hullámhosszakon (azaz az alacsony frekvenciatartományban) jól írta le az emisszióképesség hullámhossz-, illetve frekvenciafüggését, a frekvencia növelésével azonban a végtelenbe tartott — ez a (természetesen lehetetlen, a tapasztalatoknak ellentmondó) sajátossága volt úgynevezett ultraibolya katasztrófa. Ezt az ellentmondást, ami szükségszerűen következett a klasszikus fizika tételeiből, csak Max Planck kvantumhipotézisével sikerült kiküszöbölni.
Fontosabb művei[szerkesztés]
- The Dynamical Theory of Gases (1904)
- Theoretical Mechanics (1906)
- Mathematical Theory of Electricity and Magnetism (1908)
- The Universe Around Us (1929)
- The Stars in Their Courses (1931, magyarul: A csillagos ég titkai, Dante, 1936)
- Through Space and Time (1934)
- Astronomical Horizon (1945)
Emlékezete[szerkesztés]
- Jeans-kráter a Holdon
- Jeans-kráter a Marson.
Születésének 100. évfordulójára írta Robert Simpson angol zeneszerző a róla elnevezett 7. vonósnégyesét.
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a James Jeans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 240–241. o. ISBN 963-9257-02-8
- Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947) 258. old.
