Jakov Boriszovics Zeldovics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jakov Boriszovics Zeldovics
Zeldovics (jobbra) asztrofizikus Sklovszkijjal 1977-ben
Zeldovics (jobbra) asztrofizikus Sklovszkijjal 1977-ben
Született 1914. február 23.[1]
Minszk[2]
Elhunyt 1987. december 2. (73 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Gyermekei Borisz Jakovlevics Zeldovics
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar
  • Szentpétervári Állami Műegyetem
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Boriszovics Zeldovics témájú médiaállományokat.

Jakov Boriszovics Zeldovics (oroszul: Яков Борисович Зельдович; Minszk, ma Fehéroroszország, 1914. március 8.Moszkva 1987. december 2.) szovjet fizikus és csillagász. Nevét az angol nyelvű szakirodalomban többféleképpen is írják, így „Zeldovich, Yakov Borisovich” és „Yakov B. Zel'dovich” változatban is. Fizikusként fontos szerepet játszott a szovjet atomfegyverek kifejlesztésében, és kiemelkedőt alkotott több tudományágban:

Élete[szerkesztés]

Minszki zsidó családban született; négyhónapos korában Szentpétervárra költöztek. Ott tanult, majd dolgozott 1941 augusztusáig, amikor intézetét evakuálták Kazanyba. Ott 1943-ig munkálkodott, majd Moszkvába költözött, és ott is élt haláláig.

Munkássága[szerkesztés]

17 éves korában kezdett fizikai kémiával foglal­kozni: ekkor a robbanásokra és égéshullámokra dolgozott ki matematikai modelleket. Később (a háború alatt is) a lökéshullámok terjedését modellezve ért el alapvető eredményeket.

Több éven át dolgozott a magfizikában. Ő mutatott rá először az ultrahideg szabad neutronok tárolásának lehetőségére. A részecskefizika kibontakozásának idején a gyenge kölcsönhatás elmélete felé fordult. Az elsők egyikeként ismerte fel a leptontöltés meg­maradását, rámutatott a semleges gyenge áramok le­hetőségeire. A gyenge kölcsönhatás paritássértésé­nek felfedezése után a szimmetrikus kémiai felépítésű anyagok gyenge optikai forgató­képességével foglalkozott.

Kozmológiai kutatásai rendkívüli módon járultak hozzá ahhoz, hogy az romantikus spe­kulációból kemény természettudománnyá érjen. Rá­mutatott a modern részecskefizika alapvető szerepére a korai Univerzum fejlődésének megértésében. A sűrűségingadozások Zeldovics-Harrison-spektruma az 1980-as években, az Univerzum inflációjának felismerésével vált különösen fontossá. Ugyancsak az elsők között vizsgálta a kozmikus fonal-szingularitások szerepét.

Rasid Sunyajevvel közösen kimutatta, hogy a koz­mikus plazmafelhőkben a Compton-ütközések befo­lyásolhatják a mikrohullámú háttérsugárzás spektru­mát. Rádiócsillagászok nemzedékei indultak el ezen az úton, hogy megmérjék a távoli galaxishal­mazok távolodásának sebességét.

Az 1970-es évek elején jött rá arra, hogy a gravitáció rendkívül érdekes alakzatokat hoz létre. Nagy vitákat kiváltó értekezéseiben az univerzum szerkezetét egy fürdőkád felszínén véletlenszerűen képződő habhoz hasonlított. Ahogy a fürdővíz tetején a kis és nagy buborékok összeállnak, úgy állnak össze a galaxisok is, amelyek között az óriási üres térségekben gyakorlatilag nincs semmi.

Az Univerzum nagyszerkezetének megér­téséhez termékenyítően járult hozzá az az elméleti jóslata, hogy a nyomásmentes anyagnak palacsintaszerű felhőkké kell sűrűsödnie, és ennek szabályszerűségeit a nemli­neáris fizika írja le.

Jellemzése[szerkesztés]

Sokoldalúságát és kiemelkedő egyéniségét jellemzi, amit egyszer Stephen W. Hawking mondott neki: „mielőtt találkoztam itt Önnel, azt hittem, hogy ön is olyan »kollektív szerző«, mint a Bourbaki-csoport” tagjai. Nem lehetett csoportba sorolni, hiszen olyan sokrétű tudás volt a birtokában, amely méltán emelte a fizika halhatatlanjai közé.

Érdek­lődése átfogta az egész fizikát. Minden, általa kipróbált területen maradandót alkotott. Csodálatos tanár volt, csillogó ötletei felgyújtották a képzeletet. Számos tanítványa került a kozmo­lógia élvonalába.

Gyakran látogatott Magyarországra; tanítványának vallotta magát egyebek közt Szalay Sándor akadémikus is.

Kitüntetései[szerkesztés]

Számos díj és kitüntetés birtokosa:

1983-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.mi.ras.ru/index.php?c=inmemoriapage&id=23369&l=1
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Зельдович Яков Борисович, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]

  • Szalay Sándor: YAKOV BORISZOVICS ZELDOVICS 1914-1987. Fizikai Szemle 1988/6. 221. old.

További információk[szerkesztés]