Jakov Boriszovics Zeldovics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jakov Boriszovics Zeldovics
Zeldovics (jobbra) az asztrofizikus Sklovszkijjal 1977-ben
Zeldovics (jobbra) az asztrofizikus Sklovszkijjal 1977-ben
Született 1914. február 23.[1]
Minszk[2]
Elhunyt 1987. december 2. (73 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Gyermekei Boris Yakovlevich Zel'dovich
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar
  • Szentpétervári Állami Műegyetem
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Boriszovics Zeldovics témájú médiaállományokat.

Jakov Boriszovics Zeldovics (oroszul: Яков Борисович Зельдович; Minszk, ma Fehéroroszország, 1914. március 8.Moszkva 1987. december 2.) szovjet fizikus és csillagász. Nevét a szakirodalomban többféleképpen is írják, így „Zeldovich, Yakov Borisovich” és „Yakov B. Zel'dovich” változatban is. Fizikusként fontos szerepet játszott a szovjet atomfegyverek kifejlesztésében, és kiemelkedőt alkotott több tudományágban:

Élete[szerkesztés]

Minszki zsidó családban született; négy hónapos korában Szentpétervárra költöztek. Ott tanult, majd dolgozott 1941 augusztusáig, amikor intézetét evakuálták Kazánba. Ott 1943-ig munkálkodott, majd Moszkvába költözött, és ott is élt haláláig.

Munkássága[szerkesztés]

17 éves korában kezdett fizikai kémiával foglal­kozni: ekkor a robbanásokra és égéshullámokra dolgozott ki matematikai modelleket. Később (a háború alatt is) a lökéshullámok terjedését modellezve ért el alapvető eredményeket.

Több éven át dolgozott a magfizikában. Ő mutatott rá először az ultrahideg szabad neutronok tárolásának lehetőségére. A részecskefizika kibontakozásának idején a gyenge kölcsönhatás elmélete felé fordult. Az elsők egyikeként ismerte fel a leptontöltés meg­maradását, rámutatott a semleges gyenge áramok le­hetőségeire. A gyenge kölcsönhatás paritássértésé­nek felfedezése után a szimmetrikus kémiai felépítésű anyagok gyenge optikai forgató­képességével foglalkozott.

Kozmológiai kutatásai rendkívüli módon járultak hozzá ahhoz, hogy az romantikus spe­kulációból kemény természettudománnyá érjen. Rá­mutatott a modern részecskefizika alapvető szerepére a korai Univerzum fejlődésének megértésében. A sűrűségingadozások Zeldovics-Harrison-spektruma az 1980-as években, az Univerzum inflációjának felismerésével vált különösen fontossá. Ugyancsak az elsők között vizsgálta a kozmikus fonal-szingularitások szerepét.

Rasid Sunyajevvel közösen kimutatta, hogy a koz­mikus plazmafelhőkben a Compton-ütközések befo­lyásolhatják a mikrohullámú háttérsugárzás spektru­mát. Rádiócsillagászok nemzedékei indultak el ezen az úton, hogy megmérjék a távoli galaxishal­mazok távolodásának sebességét.

Az 1970-es évek elején jött rá arra, hogy a gravitáció rendkívül érdekes alakzatokat hoz létre. Nagy vitákat kiváltó értekezéseiben az univerzum szerkezetét egy fürdőkád felszínén véletlenszerűen képződő habhoz hasonlított. Ahogy a fürdővíz tetején a kis és nagy buborékok összeállnak, úgy állnak össze a galaxisok is, amelyek között az óriási üres térségekben gyakorlatilag nincs semmi.

Az Univerzum nagyszerkezetének megér­téséhez termékenyítően járult hozzá az az elméleti jóslata, hogy a nyomásmentes anyagnak palacsintaszerű felhőkké kell sűrűsödnie, és ennek szabályszerűségeit a nemli­neáris fizika írja le.

Jellemzése[szerkesztés]

Sokoldalúságát és kiemelkedő egyéniségét jellemzi, amit egyszer Stephen W. Hawking mondott neki: „mielőtt találkoztam itt Önnel, azt hittem, hogy ön is olyan »kollektív szerző«, mint a Bourbaki-csoport” tagjai. Nem lehetett csoportba sorolni, hiszen olyan sokrétű tudás volt a birtokában, amely méltán emelte a fizika halhatatlanjai közé.

Érdek­lődése átfogta az egész fizikát. Minden, általa kipróbált területen maradandót alkotott. Csodálatos tanár volt, csillogó ötletei felgyújtották a képzeletet. Számos tanítványa került a kozmo­lógia élvonalába.

Gyakran látogatott Magyarországra; tanítványának vallotta magát egyebek közt Szalay Sándor akadémikus is.

Kitüntetései[szerkesztés]

Számos díj és kitüntetés birtokosa:

1983-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.mi.ras.ru/index.php?c=inmemoriapage&id=23369&l=1
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Зельдович Яков Борисович, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]

  • Szalay Sándor: YAKOV BORISZOVICS ZELDOVICS 1914-1987. Fizikai Szemle 1988/6. 221. old.

További információk[szerkesztés]