Jacques Hadamard
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Jacques Hadamard | |
 | |
| Született | Jacques Salomon Hadamard[1] 1865. december 8.[2][3][4][5][6] Versailles[7][1] |
| Elhunyt | 1963. október 17. (97 évesen)[2][8][3][4][5] Párizs[7][1] |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Amédée Hadamard |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | elnök (1906–1907, Société Mathématique de France) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (Div. 7)[15][16][17] |
 | |
| Jacques Hadamard aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Hadamard témájú médiaállományokat. | |
Jacques Salomon Hadamard (Versailles, 1865. december 8. – Párizs, 1963. október 17.) francia matematikus. Legismertebb tudományos eredménye a prímszámtétel bizonyítása 1896-ban.
Kutatási területe
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kutatásai főként a függvénytanra és a parciális differenciálegyenletekre irányultak. Volterrát követve alapvető szerepet játszott a függvényanalízis megteremtésében.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hadamard az École normale supérieure-ön tanult Charles Émile Picard irányítása alatt. A Dreyfus-ügy után (unokahúga volt Dreyfus felesége), ami személyesen vonta be Hadamard-t a zsidó történelmi azonosságába, politikailag aktívvá vált és a zsidó okok hűséges támogatója lett, bár azt állította, hogy ateista a vallásában.
Bemutatta az elképzelését a parciális differenciálegyenletek elméletének a problémájáról. Továbbá a nevét viseli a Hadamard-egyenlőtlenség, a Cauchy–Hadamard-tétel és a Hadamard-mátrix, ami a Hadamard-transzformáción alapul. A Hadamard-kapu kvantumban, a számításhoz a mátrixot használja.
Diákjai között volt Maurice Fréchet, Paul Lévy, Szolem Mandelbrojt és André Weil.
Kreativitása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Psychology of Invention in the Mathematical Field című könyvében arra használja az önelemzést, hogy matematikai gondolkodási folyamatokat írjon le. Olyan szerzőkkel szembeni éles ellentétben, akik azonosítják a nyelvet és a megállapítást, leírja a saját matematikai gondolkodását, nagyrészt szótlan, gyakran kísért olyan gondolati képek által, amik képviselik egy probléma egész megoldását. Vizsgálta az akkori (körülbelül az 1900-as évek) vezető fizikusokat, hogy hogyan végzik a munkájukat. A válaszok közül sok tükrözte az övét, visszajelzések alapján matematikai elméleteket színekkel kapcsolt össze.
Hadamard leírta a tapasztalatokat a matematikusok terén/elméleti fizikusok terén mint pl: Carl Friedrich Gauss, Hermann Ludwig von Helmholtz, Henri Poincaré és sokan mások a hibátlan megoldásra jutottak: hirtelen spontaneitással. Ugyanazt jelentették irodalomban mások, mint például Denis Brian, G. H. Hardy, B. L. van der Waerden, Harold Ruegg, Friedrich Kekulé (aki a benzol gyűrűt álmodta meg) és Nikola Tesla.
Hadamard leírta az eljárást akként, hogy van négy és öt lépéses modell. Graham Wallas alkotó folyamat-modellje, az első három lépés kiegészül a negyedik lépéssel Helmholtz által:
- Előkészület
- Költés
- Megvilágítás
- Ellenőrzés
Marie-Louise von Franznak, kollégája a kimagasló pszichiáter, Carl Gustav Jungnak, megjegyezte ezekben az öntudatlan tudományos felfedezésekben a mindig visszatérő és fontos tényezőt - az egyidejűséget, amivel a teljes megoldást intuitív módon észlelik, és az, hogy melyiket tudják ellenőrizni később csapongó érvelés által. "Ő azonnali megoldásnak tulajdonította, egy őstípusú mintaként vagy képként" mondta von Franz. Jung szerint: "Az őstípusok csak a képességeik alapján mutatják meg magukat és rendeznek képeket, ötleteket, és ez mindig egy olyan öntudatlan eljárás, amit nem észlelhetnek."
Munkái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Jacques Hadamard:The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Dover, 1954) ISBN 0-486-20107-4 (Princeton University Press, 1945)
- Jacques Hadamard:The Mathematician's Mind: The Psychology of Invention in the Mathematical Field (Princeton, 1996) ISBN 0-691-02931-8
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 "MacTutor History of Mathematics archive".
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "MacTutor History of Mathematics archive". Hozzáférés: 2017. augusztus 22.
- 1 2 "Jacques Salomon Hadamard". Holland Életrajzi Portál.
- ↑ "Jacques Salomon Hadamard". Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France.
- 1 2 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адамар Жак, 2015. szeptember 27.
- ↑ "List of Royal Society Fellows 1660-2007" (PDF). Complete List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society. 152. o.
- ↑ "archive.is/20120903164726/http://www.lincei.it/premi/assegnati_feltrinelli.php?PHPSESSID=f0e8178fbbdc12616354b93a6efabe45".
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ [19800035/408/54579 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France.
{{cite web}}: Check|url=value (súgó) - ↑ "www.cnrs.fr/fr/talents/cnrs?medal=38".
- ↑ "www.cnrs.fr/fr/personne/jacques-hadamard".
- ↑ "www3.huji.ac.il/htbin/hon_doc/doc_search.pl?search". Hozzáférés: 2017. március 6.
- ↑ "books.google.fr/books?id=Nj_g6o53UZwC&pg=PA253&lpg=PA253".
- ↑ "www.w-volk.de/museum/grave84.htm".
- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven).
