Ugrás a tartalomhoz

Aranyjakamár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jacamerops szócikkből átirányítva)
Aranyjakamár
Ágon ülő példány
Ágon ülő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Jakamárfélék (Galbulidae)
Nem: Jacamerops
Lesson, 1830
Faj: J. aureus
Tudományos név
Jacamerops aureus
(Statius Müller, 1776)
Szinonimák
  • Jacamerops aurea aurea AOU checklist (1998 + supplements)
  • Jacamerops aurea aurea Stotz et al. (1996)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aranyjakamár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyjakamár témájú kategóriát.

Az aranyjakamár (Jacamerops aureus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a jakamárfélék (Galbulidae) családjába tartozó faj.[1]

Nemének az egyetlen faja.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az aranyjakamár előfordulási területe a következő országokat foglalja magába: Bolívia, Brazília, Costa Rica, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Panama, Peru, Suriname és Venezuela.[1]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Jacamerops aureus aureus
  • Jacamerops aureus isidori
  • Jacamerops aureus penardi
  • Jacamerops aureus ridgwayi

Megjelenése

[szerkesztés]

A testhossza 29,5–30 centiméter, testtömege pedig 63–70 gramm közötti. A felnőtt hím pofája, feje, háti része és szárnyai fémesen zöldek, néhol aranysárga árnyalattal. A pofáján, homlokán és farktollaiban kék szín is látható; a hátán pedig rezes-lila. A torka fehér, a begye és a hasa sötét rozsdás-vörös. A csőre fekete, a lábai sötét szarvszínűek. A tojó majdnem olyan, mint a hím, azonban a torkáról hiányzik a fehér folt.

Életmódja

[szerkesztés]

A trópusi és szubtrópusi alföldi esőerdők lakója. Legfeljebb 500 méteres tengerszint feletti magasságig hatol fel.[1] Az erdők lomb borította, árnyékos, közepes szintjén él; általában patakok vagy folyók mentén lévő erdőrészekben. Tápláléka repülő rovarokból és a növényeken pihenő pókokból áll.[3]

Szaporodása

[szerkesztés]

A költési időszaka márciustól májusig vagy júniusig tart. Falakó termeszek odúfészkeiben költ; 3-15 méteres magasságok között.[3]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c 'Jacamerops aureus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. ITIS Report: Jacamerops'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2014. augusztus 15.)
  3. a b Jacamerops aureus (Muller, 1776) (Jacamar grande) Archiválva 2013. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben; Especies de Costa Rica. INBio.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Great jacamar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Image at ADW
  • Des Ritters Carl von Linné vollständiges Natursystem. Nach der 12. lateinischen Ausgabe und nach Anleitung des holländischen Houttuynischen Werks mit einer ausführlichen Erklärung. Supplement p. 94
  • Lesson, R.P. 1830–1831. Traité d'ornithologie, ou, Tableau méthodique des ordres, sous-ordres, familles, tribus, genres, sous-genres et races d'oiseaux : ouvrage entièrement neuf, formant le catalogue le plus complet des espèces réunies dans les collections publiques de la France. F. G. Levrault, Paris. Vol. 1: pp. i–xxxii, 1–659. BHL Reference page. [original description: p. 234]