Ioan Judea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ioan Judea
Született 1933. április 21. (85 éves)[1]
Nagypapmező
Állampolgársága román
Rendfokozata ezredes

Ioan Judea (IPA: io̯an ʒude̯a, Nagypapmező, 1933. április 21.[2] –) nyugalmazott román ezredes, hajdani Securitate-tag, a fekete március egyik nevezetes alakja. Kiemelkedő szerepe volt a felső-maros megyei román parasztok és bányászok leitatásában és felfegyverzésében, akiket később a magyarok ellen hergeltek.

Élete[szerkesztés]

Bihar megyében, Nagypapmező településen született 1933. április 21-én. Egy évig molnártanoncként, majd három évig lakatosgépészként dolgozott. Három évig tanult Argeș megyében, Piteștiben, a Páncélostisztek Katonai Iskolájában. 1955-ben szakaszvezető, majd rövid időn belül hadtestparancsnok lett. Bukarestben, a Hadtechnikai Akadémián tanult tovább hadmérnökként. 35 éves katonai pályafutása után nyugalmazták.[2]

Részvétele a fekete márciusban[szerkesztés]

A romániai magyar kisebbséget kezdetben azzal vádolta a köztudottan magyarellenes, és soviniszta Vatra Românească kulturális szervezettel karöltve,[3] hogy szeparatisták, és Erdély Romániától való leszakítására törekednek.[4]

1990. március 19-én 13 autóbuszon hozatta be a kapákkal, botokkal és vasvillákkal felfegyverzett, ittas románokat, mint később kiderült, az utaztatásukat is ő állta. Ő volt az, aki Ion Scrieciu tábornokkal együtt[5] a padláson rekedt magyarok, köztük Sütő András testi épségét garantálta. Eleinte a magyarok vonakodtak, Judea később tiszti becsületszavát adta rá, hogy senkinek nem lesz bántódása, csak jöjjenek már le onnan. De hiába. Továbbra is bizalmatlanok voltak vele a padláson lévők. Ekkor jelent meg Gheorghe Gambra parancsnok, Maros megye legfőbb rendőrfőnöke, de csupán tétlen szemlélő volt. 2 óra után sem jöttek le, ekkor Judea ezredes fenyegető hangnemre váltott, és közölte: Ha nem jönnek le, az ittas román csőcselék valóban felgyújtja a padlást. Sütő András szemtanúja volt, hogy katonai teherautókból hozták a benzint a gyújtáshoz. Judea addig bizonygatta, hogy nem lesz semmi bajuk, hogy végtére is elindultak lefelé páran.[6]

De mikor az író lejött onnan, Vasile Țâra őrnagy felszólította a felheccelt tömeget: „Most jön az öreg, vegyétek kezelésbe!” Judea ezredes karba tett kézzel nézte végig, ahogy az erdélyi magyarság egyik legkiemelkedőbb irodalmi alakját félholtra verik. Gúnyosan annyit fűzött hozzá: „Ejnye, fiacskáim, mit csináltok?” Tettéért bíróság elé akarták állítani, de felmentették, és már másnap szabad volt.[5]

Végül egy katonai teherautóra emelték fel az összevert Sütő Andrást, és két másik sebesült padláson rekedt magyart, amiről a feldühödött tömeg nemes egyszerűséggel letépte a tetejére kifeszített ponyvát, majd felugrott a platóra néhány közülük és botokkal ütlegelte a fekvő, tehetetlen sebesülteket. Judea ezredes, Țâra őrnagy, és a rendvédelem, illetve a katonaság összes jelenlevő tagja mindezt tétlenül nézte végig. Egyedül Gábor József magyar származású altiszt lépett közbe, aki testével védte Sütőt a saját kárára, mert őt is elkezdték ugyanúgy ütlegelni a románok. Mikor ezt a hadsereg meglátta, két román katona felugrott a platóra, de nem abból a célból hogy megvédjék a sérülteket, hanem nehogy tudomásra jusson, hogy a felbőszült tömeg a román hadsereg katonájára is rátámadt.[7]

A tömeg megpróbálta marólúggal is kiégetni Sütő András szemeit, de Gábor József zubbonyát találták csak el, azonban azon lyukakat égettek vele.

A fekete március után[szerkesztés]

A Duna Televízió vele készített interjúján azt nyilatkozta: „A hadsereg mindenhol ott volt. A hadsereg mindent ellenőrzött, és minden információ a birtokában volt. És ha akarja, elmondom, mert nem titok: Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: Ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott. Aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet, ahogyan megesküdött: az szabad. Senki nem távozott.”[8]

2000. március 20-án mondott beszédében azt állította, az RMDSZ-esek puccsot terveztek Marosvásárhelyen, át akarták venni a hatalmat és az anyaországgal közösen tervezték meg ezt, emellett rengeteg alaptalan rágalmat is a magyarok számlájára igyekezett írni.[9] Az 5 évvel későbbi megemlékezésen már nem hagyták felszólalni.[10]

Megjelent könyvei[szerkesztés]

  • Tîrgu Mureș, Cumpăna lui martie. Val și ură. („Marosvásárhely. Márciusi megpróbáltatás. Áradat és gyűlölet.”) Tipomur Kiadó. Marosvásárhely, 1991.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. LA MULTI ANI, DOMNULE COL. (R) ING. IOAN JUDEA!. Cuvântul Liber, 2013. április 20. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  2. a b LA MULTI ANI, DOMNULE COL. (R) ING. IOAN JUDEA!”, Cuvântul Liber, 2013. április 20. (Hozzáférés ideje: 2018. január 23.) 
  3. Ana Gajdo. „Kizárólag erős idegzetű, felnőtt olvasóknak!”, Főtér.ro, 2015. március 19. (Hozzáférés ideje: 2018. január 24.) 
  4. Tiltakozás”, Marosvásárhely fekete márciusa (Hozzáférés ideje: 2018. január 24.) 
  5. a b Domonkos László. „Marosvásárhely fekete márciusa”, Történelem Portál, 2010. március 21. (Hozzáférés ideje: 2018. január 24.) 
  6. Nagy Pál (1992. január 8.). „Honnan árad a gyűlölet?”, Kiadó: Romániai Magyar Szó.  
  7. Tóth-Szenesi Attila. „1990: magyar-román háború Marosvásárhelyen”, Index.hu, 2008. március 19. (Hozzáférés ideje: 2018. január 24.) 
  8. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely Fekete Márciusa (dokumentumfilm-sorozat) 3. rész
  9. Népújság internetes archívuma, 2000. március 20. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  10. Mno.hu: Nem kapott szót Judea Marosvásárhelyen