Iannis Xenakis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iannis Xenakis
Született 1922. május 29.[1][2][3][4][5]
Brăila[6][7]
Elhunyt 2001. február 4. (78 évesen)[1][2][4][5][8]
Párizs[9][7]
Állampolgársága
Házastársa Françoise Xenakis (1953–)
Gyermekei Mâkhi Xenakis
Foglalkozása
Iskolái National Technical University of Athens
Kitüntetései
  • honorary doctor of the University of Sydney
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (1995. május 10.)[10]
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1997)[11]

A Wikimédia Commons tartalmaz Iannis Xenakis témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A brüsszeli világkiállítás Xenakis által tervezett Philips-pavilonja (1958)

Iannis Xenakis, Jánisz Xenákisz (görögül Ιάννης Ξενάκης [ˈʝanis kseˈnacis]) (Brăila, 1922. május 29.Párizs, 2001. február 4.) görög származású francia zeneszerző, építész.

Élete[szerkesztés]

Módos görög kereskedőcsaládban született, Édesanyja korai halála miatt tízéves korától a szpéceszi internátusban nevelkedett, ahol első komolyabb zenei képzését kapta. Az athéni politechnikumban folytatott tanulmányait a második világháború miatt meg kellett szakítania. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a görög polgárháború elől 1947-ben illegálisan vándorolt be Franciaországba. 1948 és 1960 között Le Corbusier építészirodájában dolgozott. Ekkor tervezte a brüsszeli világkiállítás legendássá vált Philips-pavilonját. A francia állampolgárságot 1965-ben kapta meg.

Az 1950-es években kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. Előbb az École Normale de Musique-ban Arthur Honegger és Darius Milhaud, majd a Conservatoire-on Olivier Messiaen növendéke volt. 1962-ben komponált először zenét számítógéppel.

A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az elektronikus zenéhez is illik, számítógépes technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint „Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Metastasis (zenekari darab)
  • Pithoprakta (zenekari darab)
  • Shaar (zenekari darab)
  • Pleiades (ütőshangszerekre írt mű)
  • Herma (egyes vélemények szerint a világ egyik legnehezebb zongoradarabja)
  • Bohor (elektronikus zenei mű)

Kitüntetései[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Hangfelvételek[szerkesztés]

  • Metastasis, – Youtube.com, Közzététel: ?
  • Pithoprakta, – Youtube.com, Közzététel: 2015. jan. 16.
  • Shaar, – Youtube.com, Közzététel: 2019. szept. 13.
  • Pleiades, – Youtube.com, Közzététel: ?
  • Herma, – Youtube.com, Közzététel: 2011. jan. 23.
  • Bohor, – Youtube.com, Közzététel: 2018. dec. 23.
  • Mists, – Youtube.com, Közzététel: 2013. febr. 17.
  • Keqrops, – Youtube.com, Közzététel: ?

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Iannis Xenakis (holland nyelven)
  4. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. a b http://arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1650-xenakis-iannis, 2023. május 7.
  8. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. PREX9511324D
  11. https://www.kyotoprize.org/en/laureates/iannis_xenakis/

Források[szerkesztés]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkay Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 672. l. ISBN 9633305403
  • A klasszikus zene. Főszerk. John Burrows. Közrem. Charles Wiffen. Ford. Gellért Marcell. Budapest, 2006. M-Érték K. ISBN 9639693057
  • Weeks, Marcus: Zene (Műértő-sorozat), ford. Petrányi Judit, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2005 ISBN 9633370116, 129. l.
  • Iannis Xenaxis = Encyclopædia Britannica