IV. Szabáh kuvaiti emír
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
IV. Szabáh | |
emír | |
![]() | |
Kuvait emírje | |
Uralkodási ideje | |
2006. január 29. – 2020. szeptember 29. | |
Elődje | I. Szaad |
Utódja | I. Naváf |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Szabáh-ház |
Született | 1929. június 26. Kuvaitváros, Kuvaiti Sejkség |
Elhunyt | 2020. szeptember 29. (91 évesen) Rochester, Minnesota, Amerikai Egyesült Államok |
Nyughelye | Sulaibikhat Cemetery |
Édesapja | Ahmad Al-Jaber Al-Sabah |
Édesanyja | Munira Othman Hamad Al-Ayyar Al-Saeed |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Fatuvah bint Szalmán al-Szábah |
Gyermekei | Nasszer Hamad Ahmed Salwa |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Szabáh témájú médiaállományokat. | |
Szabáh al-Ahmad al-Dzsáber al-Szabáh (arabul: الشيخ صباح الأحمد الجابر الصباح; Kuvaitváros, 1929. június 16. – Rochester, Minnesota, USA, 2020. szeptember 29.)[1] 2006. január 29. és halála között Kuvait emírje és Kuvait haderejének főparancsnoka volt. Ahmad emír negyedik fia.
Fiatal kora és kezdeti karrierje
[szerkesztés]Al-Szabáh 1929. június 16-án született.[2] Alapiskolai tanulmányokra a Mubarakya Iskolában tett szert az 1930-as években, és magántanárok is a segítségére voltak. Elődje, Jaber Al-Ahmad Al-Sabah sejk, kuvaiti emír féltestvére volt, aki 2003 júniusában miniszterelnökké is kinevezte. Ebben a posztban Saad Al-Salim Al-Sabah sejket váltotta.[3] Testvére akkor halt meg, amikor a Royal Air Maroc Flight 630 gépet erővel a pilótája belecsapta a földbe[4][5]
Mielőtt Kuvait emírje lett, 1963 és 1991 majd 1992 és 2003 között Kuvait külügyminisztere volt.[6] Külügyminiszterként újra megerősítette az iraki megszállás és az öbölháború alatt megromlott diplomáciai kapcsolatokat. Mindeközben első miniszterelnök-helyettes is volt.[7] 1965 és 1967 között ő volt az ország pénzügyminisztere.[8]
2003 és 2006 között ő volt az ország miniszterelnöke és de facto az ország vezetője, mert megromlott III. Dzsaber egészségi állapota.[9]
Uralkodása
[szerkesztés]Hatalomra jutása
[szerkesztés]
2016. január 15-én meghalt Dzsaber emír, sejk. Így Szád koronaherceg vette át az ország irányítását, aki ezzel Kuvait Emírje lett.[10] Szád trónra lépésével lehetett sejteni, hogy Abdallah lesz az ország koronahercege, és ezzel együtt megtartja a miniszterelnöki tisztséget is. Az Alkotmány azonban előírja, hogy emiatt a Parlament előtt kell beiktatni és le kell tennie a hivatali esküt. Gyorsan olyan hírek keltek szárnyra, melyek szerint nem képes letenni az esküt. Egyesek szerint Alzheimer-kórban vagy más elmebetegségben szenvedett. Abban konszenzus mutatkozott, hogy senki sem gondolta róla, hogy hosszabb szöveget el tud mondani.[11] Az uralkodó családon belüli hatalmi harcokat követően Szád belement abba, hogy betegsége miatt 2006. január 23-án lemond a Kuvait emíre címről.[12] Az uralkodócsalád megosztott lett és a végén Szabah lett az új emír 2006. január 24-én. A Kuvaiti Nemzetgyűlés elmozdította Szádot a posztjáról, épp pár perccel azelőtt, hogy megérkezett volna a hivatalos lemondásról szóló levél.[13] Kuvait kormánya Szabahot javasolta emírnek. 2006. január 29-én iktatta be a nemzetgyűlés jóváhagyásával, és ezzel véget ért a krízis.[14]
A Nemzetgyűlés feloszlatása
[szerkesztés]


Sabah 2008. március 19-én feloszlatta a Nemzetgyűlést és május 17-re új választásokat írt ki. Ez azután történt, hogy a vezetőségen belüli ellentétek miatt 2008. március 17-i héten a kormány lemondott.[15] 2012-ben ismét ellentét alakult ki a kormány és a parlament között. Ennek hatására feloszlatta a parlamentet.[16][17]
Külkapcsolatok
[szerkesztés]Sabahot elismerték mint regionális és nemzetközi közvetítőt, mert részt vállalt az Öböl Menti Együttműködési Tanács vezetőségében történt konfliktus kezelésében, valamint több mint 40 évig szolgált külügyminiszterként és miniszterelnökként.[18] Vezetése alatt Kuvait közvetített Pakisztán és Banglades, Törökország és Bulgária, Palesztina és Jordánia, a libanoni polgárháború részes felei valamint az Öböl-menti államok és Irán között.[19] 2016-ban Sabah több, az ENSZ BT által támogatott találkozót a jemeni polgárháború részes felei között.[20]
Sabah gyorsan Kuvaitot tette meg a legfontosabb közvetítőnek a katari diplomáciai válságban, mikor január 6–7-én Dohában találkozott a szaúd-arábiai és emirátusoki vezetőkkel, hogy megtárgyalják a katariakkal meglévő eltéréseket.[18] Erőfeszítéseit több csoport is támogatta, például Katar,[21] a régió több más érintett tagja, az Egyesúlt Királyság, Franciaország, Németország és az USA.[19] 2017. szeptember elején Sabah a helyzetet több amerikai felső vezetővel is megtárgyalta Washingtonban, többek között Donald Trumppal, aki „üdvözölte az erőfeszítéseket, és helyeselte Kuvait kritikus közreműködését a régió stabilitásában”.[22] A bojkottáló országoknál több kérdést s prekoncepció vetette fel.[23] Emmanuel Macron francia elnök azt mondta egy 2017. szeptember 15-i párizsi megbeszélés után, hogy megerősíti a 2017 júniusában elhangzott megállapodásokat.[24][25] Trump és Sabah 2018. szeptember 5-én újabb megbeszéléseket folytattak a Fehér Házban.[26]
Humanitarizmusa
[szerkesztés]Jimmy Carter egykori amerikai elnök Sabahot "globális humanitarista vezetőnek" nevezte. "A katasztrófák utáni mentések, a béke megteremtéséért tett erőfeszítései, és a közegészségügy togatása inspirálóak. "A világ többi vezetője tanulhat ezekből a bölcs döntésekből, melyek a barátomtól, Őfelségétől, az Emírtől származnak."[27]
A 2014-es közel-keleti Coutts jelentés szerint Sabah tette a GCC vezetői közül legnagyobb egyéni felajánlást a szíriai menekültek támogatásáért, 300 millió USD-t.[28] ugyanazon évben Pan Gimun az ENSZ-főtitkár szerimt Sabah világ szinten elismerendő humanitárius vezető, és a Sla Hunanitatizmus Díjjal tüntette ki.[29][30] Pan azt mondta; "Nagy örömöt és tiszteletet vált ki belőlem az, hogy itt lehetek amikor Sabaz emír vezetőségét elismerik. 7 Ez egy nagy humanitárius nap. együtt ülünk korunk egyik legnagyobb humanitárius vezetőjével.[31]
2015-ben, Sabah 500 millió dollárt adományouott arra, hogy normalizálja a szíriai humanitárius Az ENSZ ezen ülését Kuvaitban tartották.[32]
2017 augusztusban António Guterres ENSZ főtitkára humanitárius műveletekben való részvételért háláját fejezte ki Kuvait kormányának , valanint megköszönte "a párbeszédet [... és azt az együttérző hozzáállást amit kuvaitot tanúsított az környékén folyó konfliktusokban". de ez nemcsak Kuvait humanitárius vezetéséről szól, ez a bölcsesség a párbeszéd annak megértésének támogatása amit elért a régió összes konfliktus a val kapcsolatban. Kuvait nincs munkaterve Kuvait munkaterve a béke és a megértés."[33] Guterres Ezenkívül megjegyezte azt hogy Sabah milyen szerepet játszott a jelenlegi GCC krízisben.[34] És felidézte mikor ő volt Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa 2005 június és 2015 december között[35] Sabah elnökölt 3 konferenciát is amellyel a nemzetközi közösséget mozgósítani akarta a szíriai emberek érdekében.[36]
Halála és utódlása
[szerkesztés]Miután több hónapig kezelték a rochesteri Mayo Klinikán, Al-Szabáh 2020. szeptember 29-én helyi idő szerint 8 órakor, 91 éves korában hosszú betegeskedés után meghalt.[37][38][39] A kuvaiti kormány 40 napos gyászt rendelt el.[40][41] A kuvaiti televízió és a rádió megszakította normál műsorát, és bejelentették a halálhírt.[42] Szabdallah féltestvére, Naváf el-Ahmad el-Dzsábir Al Szabáh koronaherceget nevezték ki utódjává Kuvait élére.[43] Al-Szabáh emírt rokonai mellett temették el.[44]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Downing, Terry Reese: Martyrs in Paradise: Woman of Mass Destruction. AuthorHouse, 2009. november 29. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
- ↑ CV of HH Shiekh Sabah Al Ahmed Al Sabah. Al Diwan Al Amiri . [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
- ↑ Whitaker, Brian. „Obituary: The Emir of Kuwait”, The Guardian, 2006. január 16. (Hozzáférés: 2020. január 12.) (brit angol nyelvű)
- ↑ "Crash that killed 44 was pilot suicide." Associated Press at the Altus Times. Thursday 25 August 1994. p. 14. Retrieved 5 November 2013.
- ↑ Sinha. „A History of Crashes Caused by Pilots' Intentional Acts”, The New York Times , 2015. március 26. (Hozzáférés: 2015. április 18.) „Moroccan authorities said that Younes Khayati, 32, the pilot of a Royal Air Maroc ATR-42 aircraft, intentionally disconnected the plane's automatic navigation systems on Aug. 21, 1994, and crashed the plane into the Atlas Mountains shortly after takeoff, killing all 44 people aboard…”
- ↑ Independence and building the modern state. Al Diwan Al Amiri. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 12.)
- ↑ „Profiles of Ministers”, APS Review Gas Market Trends, 1999. június 21. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ وزارة المالية - دولة الكويت. www.mof.gov.kw . [2020. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
- ↑ Kuwait PM to Be de Facto Ruler (angol nyelven). Islamweb . (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
- ↑ Kuwait mourns after emir dies. The Guardian. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
- ↑ The Kuwait Succession Crisis and the New Leadership. The Estimate, 2006. február 27. [2012. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 7.)
- ↑ Kuwaiti parliament votes to replace emir with Prime Minister. The Independent. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
- ↑ Tim Butcher: Kuwait in crisis as sick emir abdicates. The Telegraph, 2006. január 24. [2012. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ Kuwait's Parliament Decides Who Rules (angol nyelven). www.washingtoninstitute.org . (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
- ↑ Emir steps in to stem Kuwait's conflict. CNN, 2008. március 19. [2012. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ „Kuwait opposition to boycott vote, calls for protests”, Chicago Tribune , 2012. november 3.. [0201. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ Kristian Coates Ulrichsen: Political showdown in Kuwait. Foreign Policy, 2012. június 20. [2012. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
- ↑ a b „Stakes high for Kuwait as mediator in Qatar crisis”, Al-Monitor, Al-Monitor, 2017. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ a b „Kuwait does what it does best – mediation”, Gulf News, 2017. július 24. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „Stakes high for Kuwait as mediator in Qatar crisis”, Al-Monitor, 2017. június 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „Qatar backs Kuwait mediation efforts over rift with Arab States”, 2017. június 12. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „Trump hails Kuwait mediation on Qatar; offers own services”, Washington Post, 2017. szeptember 7.. [2017. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „Trump hails Kuwait mediation on Qatar; Arab states react”, ABC News, 2017. szeptember 8. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „France wants active role in supporting Kuwait mediation on Gulf crisis”, 2017. szeptember 15. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ „France wants mediator role in Qatar crisis”, RFI English, 2017. július 15. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ Remarks: Donald Trump Meets With Sabah Al-Ahmad Al-Jaber Al-Sabah, Kuwait's Amir. Factbase Videos.
- ↑ The Amir of Humanity. London Wall, Title page. o. (2017). ISBN 978-0995566736
- ↑ Coutts Million Dollar Donors Report 2014. Coutts.com . [2016. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ UN Secretary General pays tribute to Kuwaiti Amir for Humanitarian Leadership. www.scribd.com . UN Office for coordination of humanitarian affairs, 2014. szeptember 9.
- ↑ Kuwait’s ‘Exemplary Humanitarian Leadership’ Has Saved Thousands of Lives, Secretary-General Says at Ceremony Recognizing Amir of Kuwait. www.un.org , 2014. szeptember 9. (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.)
- ↑ United Nations: Kuwait’s ‘Exemplary Humanitarian Leadership' https://www.un.org/press/en/2014/sgsm16132.doc.htm
- ↑ „Kuwait emir pledges $500 million for Syrian humanitarian crisis”, 2015. március 31. (Hozzáférés: 2017. szeptember 7.)
- ↑ UN chief Guterres lauds country's humanitarian leadership, regional diplomacy. www.un.org , 2017. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.)
- ↑ „Kuwaiti Emir, UN Secretary-General discuss country's humanitarian role”, WAM, 2017. augusztus 28. (Hozzáférés: 2017. szeptember 9.)
- ↑ United Nations Secretary General biography. www.un.org . (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.)
- ↑ Secretary-General's press encounter after meeting His Highness the Amir of Kuwait. www.un.org , 2017. augusztus 27.
- ↑ Kuwait’s Emir Sheikh Sabah dies at age 91. Al Jazeera , 2020. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
- ↑ „Kuwait Emir Sheikh Sabah al-Sabah dies aged 91”, BBC News, 2020. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Kuwait’s Emir Sheikh Sabah Dies At Age 91 (amerikai angol nyelven). The African Media , 2020. szeptember 29. [2020. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
- ↑ @kuna_en: Kuwait Gov't announces 40 days of mourning following Amir's demise, 2020. szeptember 29.
- ↑ „Kuwait Emir Sheikh Sabah Al Ahmad Al Jaber Al Sabah Passes Away”, BOL News, 2020. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Kuwait ruler, longtime diplomat Sheikh Sabah, dies at age 91. ABC News , 2020. szeptember 30.
- ↑ Kuwait: Sheikh Nawaf al-Sabah succeeds his late brother as emir. Middle East Eye , 2020. szeptember 29.
- ↑ Kuwait’s new emir takes oath, calls for unity at tense time for region. Reuters , 2020. szeptember 30.
Előző uralkodó: I. Szaad |
Következő uralkodó: Naváf |