I. e. 334

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Évszázadok: i. e. 5. századi. e. 4. századi. e. 3. század

Évtizedek: i. e. 380-as éveki. e. 370-es éveki. e. 360-as éveki. e. 350-es éveki. e. 340-es éveki. e. 330-as éveki. e. 320-as éveki. e. 310-es éveki. e. 300-as éveki. e. 290-es éveki. e. 280-as évek

Évek: i. e. 339i. e. 338i. e. 337i. e. 336i. e. 335i. e. 334i. e. 333i. e. 332i. e. 331i. e. 330i. e. 329

Események[szerkesztés]

Perzsa Birodalom[szerkesztés]

  • Meghal a kis-ázsiai Kária szatrapája, Pixódarosz. Utóda veje, Orontobatész.
  • A kis-ázsiai perzsa szatrapák májusban Zeleiában gyűlnek össze, megvitatni hogyan kezeljék a makedón fenyegetést. Rodoszi Memnón azt javasolja, hogy kerüljék a nyílt ütközeteket és a felperzselt föld taktikájával védekezzenek, de Hellészpontoszi Frígia kormányzója, Arszitész kijelenti, hogy nem fogja felégetni a tartományát és Memnón javaslatát elvetik.

Makedónia[szerkesztés]

  • Nagy Sándor Antipatroszra hagyja országa kormányzását és átkel a Dardanellákon Kis-Ázsiába. Serege mintegy 30 ezer gyalogosból és 5 ezer lovasból áll; közülük 14 ezer makedón, 7 ezer pedig görög.
  • Májusban Nagy Sándor a Márvány-tenger közelében a granikoszi csatában legyőzi a Rodoszi Memnón vezette perzsa sereget. A perzsákat segítő görög zsoldosok nagy részét lemészárolják, kétezret fogolyként küldenek Makedóniába.
  • Lüdia fővárosa, Szardeisz megadja magát, Nagy Sándor az ión partvidéken halad dél felé. Kária székhelyét, Halikarnasszoszt ostrommal beveszi, a védelmet irányító Orontobatész és Rodoszi Memnón hajón menekül. Nagy Sándor Káriát Adára bízza, aki korábban is kormányozta már a tartományt, mielőtt sógora, Pixódarosz elűzte.
  • Az ióniai városok többsége nyitott kapukkal várja Nagy Sándort, de Milétoszt ostrommal kell elfoglalnia.

Itália[szerkesztés]

  • Épeiroszi Alexandrosz a tarentumiak kérésére átkel Dél-Itáliába, hogy segítse őket a lucanusok és a bruttiusok ellenében.
  • Rómában Spurius Postumius Albinust és Titus Veturius Calvinust választják consullá, akik a sidicinusok elleni háborúban feldúlják az ellenség földjeit. Mivel attól tartanak, hogy a szamniszok is ellenségesek lehetnek, Publius Cornelius Rufinust dictatorrá nevezik ki, de szertartási hiba miatt lemond.[1]

Kína[szerkesztés]

  • Vej és Csi államok vezetői elismerik egymást királynak, államaikat függetlennek tekintik, a Csou-dinasztia hatalma már csak névleges.

Halálozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Titus Livius: A római nép története Nyolcadik könyv

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 334 BC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.