I. e. 330

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Évszázadok: i. e. 5. századi. e. 4. századi. e. 3. század

Évtizedek: i. e. 380-as éveki. e. 370-es éveki. e. 360-as éveki. e. 350-es éveki. e. 340-es éveki. e. 330-as éveki. e. 320-as éveki. e. 310-es éveki. e. 300-as éveki. e. 290-es éveki. e. 280-as évek

Évek: i. e. 335i. e. 334i. e. 333i. e. 332i. e. 331i. e. 330i. e. 329i. e. 328i. e. 327i. e. 326i. e. 325

Események[szerkesztés]

Makedónia[szerkesztés]

  • Január 20 – Nagy Sándor a perzsa-kapui csatában legyőzi az Ariobarzanész vezette perzsákat. Ariobarzanész a Zagrosz-hegységen átvezető Perzsa-kapu szűk szorosában mindössze 700 halhatatlanjával 30 napon át tartja fel a 17 ezer makedónt, míg egy pásztor meg nem mutatja nekik a kerülőösvényt. A perzsák ezután is az utolsó emberig harcolnak.
  • Január 30 – Nagy Sándor bevonul Perszepoliszba és szabadrablást engedélyez. A várost tűzvész pusztítja el, egyes feltételezések szerint Nagy Sándor szándékosan gyújtja fel a palotát bosszúból azért, mert a perzsák korábban felégették Athént.
  • Nagy Sándor III. Dareiosz üldözésére indul, de előtte még Ekbatanában Harpalosz gondjaira bízza a kincstárát, Parmeniónt pedig Médiában hagyja, hogy tartsa a kapcsolatot közötte és hatalmasra nőtt birodalma többi részével. Média kormányzását Atropatészra, Örményországét Mithrenészre bízza.
  • A makedón uralkodó az Elburz-hegységen átkelve a Kaszpi-tenger melléki Hirkániába jut, ahol fogadja a perzsa kormányzók meghódolását, némelyiküket meghagyja hivatalában. Nyugat felé haladva legyőzi az Elburzban élő mardikat és elfogadja Dareiosz görög zsoldosainak megadását.
  • Ariában legyőzi Szatibarzanész szatrapát és megalapítja Ariai Alexandriát (a mai Heratot).
  • Philótasz, Parmenión fia és a hetairosz lovasság parancsnoka állítólag összeesküvést sző Nagy Sándor meggyilkolására. Philótaszt kivégzik és Nagy Sándor titkos üzenetet küld Parmenión helyettesének, hogy ölje meg felettesét, mielőtt az fellázad.

Perzsa Birodalom[szerkesztés]

  • Július 17 – Besszosz baktriai szatrapa elfogja, majd megöleti III. Dareioszt és V. Artaxerxész néven perzsa királlyá kiáltja ki magát.

Görögország[szerkesztés]

  • Athénban elutasítják Aiszkhinész vádját Ktésziphón ellen. Ktésziphón még i.e. 336-ban javasolta, hogy ajándékozzanak aranykoronát Démoszthenésznek az államnak tett szolgálataiért, mire Aiszkhinész beperelte. A döntést nagyban befolyásolta Démoszthenész ragyogó beszéde (A koronáról...). Aiszkhinész ezután Rodoszra vonul és a továbbiakban retorikát oktat.

Róma[szerkesztés]

  • Consullá választják Lucius Papirius Crassust és Lucius Plautius Vennót. A volscusok védelmet kérnek Rómától a szamniszok támadásai miatt. Vitruvius Vaccus vezetésével fellázad Fundi és Privernum; előbbi még ebben az évben megadja magát, a másikat ostrom alá veszik.[1]

Kultúra[szerkesztés]

  • Lüszipposz megalkotja Apoxüoménesz (Magát tisztogató atléta) c. szobrát (hozzávetőleges időpont).

Halálozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Titus Livius: A római nép története Nyolcadik könyv

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 330 BC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.