I. e. 331

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Évszázadok: i. e. 5. századi. e. 4. századi. e. 3. század

Évtizedek: i. e. 380-as éveki. e. 370-es éveki. e. 360-as éveki. e. 350-es éveki. e. 340-es éveki. e. 330-as éveki. e. 320-as éveki. e. 310-es éveki. e. 300-as éveki. e. 290-es éveki. e. 280-as évek

Évek: i. e. 336i. e. 335i. e. 334i. e. 333i. e. 332i. e. 331i. e. 330i. e. 329i. e. 328i. e. 327i. e. 326

Események[szerkesztés]

Makedónia[szerkesztés]

  • Nagy Sándor Neukratiszi Kleomenészre bízza Egyiptom kormányzását és Fönícia, majd Mezopotámia felé indul.
  • Október 1. – a gaugamélai csatában Nagy Sándor döntő győzelmet arat a számbeli túlerőben lévő perzsa sereg ellen. III. Dareiosz perzsa király baktriai lovasságával és görög zsoldosaival Médiába menekül. A csata után a makedónok 15 harci elefántot zsákmányolnak.
  • A perzsa birodalom összeomlik, Babilon és Szúza harc nélkül megadja magát. Szúzában Nagy Sándor kezére kerül a perzsa király kincstára 50 ezer talentummal.

Görögország[szerkesztés]

  • Nagy Sándor hosszas távollétét kihasználva, valamint a makedónok szkíták elleni vereségén és a trákiai lázadáson felbuzdulva III. Agisz spártai király felkelést szervez a makedón uralom ellen. Miután a perzsák anyagi segítségével 8 ezer zsoldost toborzott Krétán, a Peloponnészoszon legyőzi a Koragosz vezette kisebb makedón sereget. Csatlakozik hozzá Élisz, Akhaia és Megalopolisz kivételével Árkádia is. Agisz ostrom alá veszi az utóbbi várost, de amikor megérkezik Antipatrosz (Makedónia régense Nagy Sándor távollétében) a megalopoliszi csatában vereséget szenved és visszavonulás közben megölik. Utóda öccse, I. Eudamidasz.

Itália[szerkesztés]

  • Épeiroszi Alexandrosz elfoglalja Herakleiát a lucanusoktól, valamint Terinát és Sipontumot a bruttiusoktól.
  • Tarentum előtt világossá válik, hogy Alexandrosz saját dél-itáliai királyságot kíván létrehozni és megvonják tőle támogatásukat. A bruttiusok és lucanusok a pandosiai csatában az egyenetlen terepet és egy hirtelen áradást kihasználva legyőzik a görögöket és Alexandroszt menekülés közben megölik.
  • Rómában Caius Valerius Potitust és Marcus Claudius Marcellust választják consullá. A várost méregkeverési ügy rázza meg. Számos előkelő polgár hal meg és járványra gyanakodnak, de egy szolga feljelentése alapján kiderül, hogy a matrónák mérgezték meg őket; közülük 170-et ítélnek el. Az engesztelő szögbeversi ceremóniára Cnaeus Quinctius Capitolinust dictatorrá választják, aki a szertartás után lemond tisztségéről.[1]
  • Római–kelta béke 30 évre.[2]

Halálozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Titus Livius: A római nép története Nyolcadik könyv
  2. Grüll Tibor: A bika és a farkas küzdelme. Hogyan hódította meg Róma Itáliát (Kronológia). In.: Rubicon. XXXV. évf., 397-398. (2024/2-3.) szám, 18. oldal, ISSN 0865-6347

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 331 BC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.