I. Dagobert frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Dagobert
I. Dagobert és Szent Amand
I. Dagobert és Szent Amand

Frank király
Uralkodási ideje
629 – 639
Elődje II. Chlothar
Utódja III. Sigebert, II. Klodvig
Életrajzi adatok
Született 606
Elhunyt 639. január 19. (33 évesen)
Saint-Denis[1]
Nyughelye Saint-Denis-székesegyház
Gyermekei
Édesapja II. Chlothar
Édesanyja Haldetrude
I. Dagobert aláírása
I. Dagobert aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dagobert témájú médiaállományokat.
I. Dagobert trónja (bronz), a Párizs környéki saint-denis-i székesegyház kincstárában

I. Dagobert (606[2]639. január 19.[1]), az utolsó olyan frank király, aki nem csak egy névleg egyesített birodalom felett uralkodott.[1]

II. Chlothar fiaként született.[1] 623-ban édesatyja Austrasia királyává tette,[3] 629-ben pedig az egész Frank Birodalom királya lett.[1] Úgy szilárdította meg uralmát, hogy barátsági szerződést kötött Hérakleiosz bizánci császárral, legyőzte a gascogne-iakat és a bretonokat, továbbá keleti határán hadjáratot vezetett a szlávok ellen.[1] 631-ben hadsereget küldött Spanyolországba, hogy segítse Swinthilát, a vizigót trónbitorlót.[1] Kegyetlen tette volt, hogy 10000 bolgár családot, akik az avarok elől menekülve nála keresett menedéket, és akiket előbb Bajorországba befogadott, utóbb egy éjjel legyilkoltatott.[4] 638-ban leigázta a bretonokat[3] és szövetséget kötött Hérakleiosz bizánci császárral az avarok ellen.[3] Székhelyét Austrasiából Párizsba helyezte át, mert onnan jobban lehetett kormányozni a királyságot.[5] Austrasiát 634-ben azzal engesztelték ki, hogy hároméves fiát Sigebertet, megtette királyuknak.[6] Kéjvágyó,[4] kegyetlen[4][7] és amellett gyenge fejedelem volt.[4] Kicsapongását a nép fizette meg terhes adókkal, gyengeségét az ország majordomusa Landeni Pipin zsákmányolta ki a saját hatalmának növelésére.[4] Sikertelenül harcolt a szlávok ellen.[4] Hogy erkölcstelenségét külsőképpen fedezze és a papok kedvét megnyerje, több zárdát épített,[4] amelyeknek egyikében, Saint-Denisben, temetteték el.[4] Utódja III. Sigebert, majd másik fia Klodvig lett.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 127. oldal
  2. Merovingians 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  3. ^ a b c Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-9257-00-1, 6. kötet, 263. oldal
  4. ^ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Dagobert, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  5. Uralkodók és dinasztiák, 127–128. oldal
  6. ^ a b Uralkodók és dinasztiák, 128. oldal
  7. Az Uralkodók és dinasztiák, 128. oldala szerint híres volt az igazságszeretetéről és pártolta a művészeteket
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dagobert frank király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
II. Chlothar
Frank király
629639
623-ig Austrasiában
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
III. Sigebert