I’m Wide Awake, It’s Morning

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bright Eyes
I’m Wide Awake, It’s Morning
stúdióalbum
Megjelent2005. január 25.
Stílushagyományos népzene
Nyelvangol
Hossz45:41
KiadóSaddle Creek Records
ProducerMike Mogis
Kritikák
Bright Eyes-kronológia
Vinyl Box Set
(2003)
I’m Wide Awake, It’s Morning
(2005)
Digital Ash in a Digital Urn
(2005)
Bright Eyesstúdióalbum-kronológia
A Christmas Album
(2002)
I’m Wide Awake, It’s Morning
(2005)
Digital Ash in a Digital Urn
(2005)
SablonWikidataSegítség

Az I’m Wide Awake, It’s Morning a Bright Eyes hatodik stúdióalbuma, amelyet a következő, hetedik lemezzel (Digital Ash in a Digital Urn) egy napon, 2005. január 25-én adott ki a Saddle Creek Records.

Az album a Saddle Creek Records 72. kiadványa.[8]

Történet[szerkesztés]

Ez volt az első Bright Eyes-album, amelyen Nate Walcott is szerepel; a zenész ekkorra a zenekar teljes jogú tagjává vált.

A First Day of My Life videóklipjét John Cameron Mitchell rendezte. A Road to Joy Ludwig van Beethoven Örömódájából tartalmaz egy részletet, a lemez címe pedig a dal szövegének egy részlete.

Nagyobb sikereket akkor értek el először, amikor a Lua és First Day of My Life számaik a Billboard Singles Sales listáján 2004-ben az első két helyre kerültek. 2005-ben két részre osztott turnéra indultak: először népzenei hatású I’m Wide Awake, It’s Morning, majd az inkább elektropop-elemeket tartalmazó Digital Ash in a Digital Urn dalaiból válogattak. A Billboard listáin mindkét lemez a legjobb húsz között volt: előbbi a Billboard 200 rangsorában a tizedik, a független albumok listáján pedig a második lett.[9] Az albumokat kísérő turnét megörökítették a szintén 2005-ben kiadott Motion Sickness: Live Recordings koncertlemezen. A Lua szerepelt a 2015-ös Life is Strange videójátékban.

Számlista[szerkesztés]

Az összes dal szerzője Conor Oberst. 

  Cím Hossz
1. At the Bottom of Everything 4:34
2. We Are Nowhere and It’s Now 4:12
3. Old Soul Song (For the New World Order) 4:29
4. Lua 4:31
5. Train Under Water 6:05
6. First Day of My Life 3:08
7. Another Travelin’ Song 4:16
8. Land Locked Blues 5:47
9. Poison Oak 4:39
10. Road to Joy 3:54
45:41

Szöveges tartalom[szerkesztés]

Két korábbi alkotáshoz hasonlóan ez a lemez is egy monológgal indul, amelyet ezúttal Oberst mond el. Az elbeszélt történetben két ismeretlen utazik egy repülőn, ami az óceánba fog zuhanni; egyikük az A Bottom of Everythinget, az album nyitódalát kezdi énekelni. Az egyszerű, négy akkordos népdal Conor „vízjelezett kommentárja” az amerikai ideálokról: „Kilenc számot [személyazonosító jel] kell megjegyeznünk, egyben elfelejteni, hogy lelkünk is van. Ez egy végtelen harc a tulajdonért, és előnyökért. És folyton rohannunk kell.”

Ugyanezen dal szerepelt a Late Late Show 2004. április 30-i adásában, ami Kalifornia kormányzójáról, Arnold Schwarzeneggerről és az USA elnökéről, George W. Bushról szólt. Oberst így jellemezte a két férfit: „két ember, akiket sokat csodálok bicepszeik, valamint ijesztő, fasiszta programjuk miatt”; valamint a végén így számolt: 1, 2, 6, 6, 6. A műsor végi elemzés helyett végül Oberst „M. Wardot elnöknek!” bekiabálásával helyettesítették.

A dalhoz később az előzmény-történeten alapuló videóklip is készült, amelyet Cat Stolen rendezett; szereplői Evan Rachel Wood és Terence Stamp.

Fogadtatás[szerkesztés]

A lemez általánosságban pozitív pontszámokat kapott. A Metacritic oldalán 33 értékelés alapján 85 pontot kapott a 100-ból, amit „általánosan elfogadást” jelez.[1] A Los Angeles Times szerint az alkotás „egy album, ami egy mestermű fényével ragyog”.[4] A Drowned in Sound kritikusa, Sean Adams szerint a lemez döbbenetes, és pont időben keltette fel a figyelmet.[10] Chris Dalen, a Pitchfork Media szerzője 8,7 pontot adott a 10-ből; szerinte „az I’m Wide Awake, It’s Morning bármely, eddigi albumnál sikeresebben keveri a személyi és politikai szálakat, és a próbálkozások csak megerősítik az ezen pillanatokat”.[5]

Az AllMusicnak író Stephen Thomas kevésbé volt elragadtatva: szerinte Conor Oberst nagyravágyása kihat szövegeire; szerinte az album bizonyíték arra, hogy az énekes „ahelyett, hogy zeneileg felnőtt volna, az örök serdülőkorban kavarog”.[3]

A kiadványból az Egyesült Államokban 2014-ig 522 ezer példány kelt el.[11] 2007-ben az Independent Music Companies Association aranylemezzel díjazta; ezt azok az albumok kaphatják meg, amelyekből Európában legalább 100 000 darabot értékesítettek.[12]

Éves helyezések[szerkesztés]

Értékelő Helyezés
Amazon.com 79[13]
Blender 4[14]
Metacritic 17[15]
Planet Sound 1
Q 5[16]
Rolling Stone 8[17]
Spin 21[18]
Time 10[19]

A lemez az éves listákon kívül a Rolling Stone „Az évtized top 100 albuma” listáján az 50.,[20] illetve a New Musical Express „Az évtized top 100 legjobb albuma” rangsorában a 31. lett.[21]

Közreműködők[szerkesztés]

  • Conor Oberst – ének, gitár
  • Mike Mogis – mandolin, pedal steel gitár, tizenkét húros gitár
  • Nate Walcott – trombita
  • Andy LeMaster, Emmylou Harris, Jim James, Maria Taylor – ének
  • Nick White – zongora, orgona, rhodes, vibrafon
  • Alex McManus, Jesse Harris – gitár
  • Matt Maginn, Tim Luntzel – basszusgitár
  • Clark Baechle, Jason Boesel – dob
  • Jake Bellows – szájharmonika

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az I'm Wide Awake, It's Morning című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. a b I'm Wide Awake, It's Morning (angol nyelven). Metacritic. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  2. Bright Eyes: I'm Wide Awake, It's Morning. (angolul) Q, CCXXII. évf. 129. sz. (2005. január)
  3. a b Stephen Thomas Erlewine: I'm Wide Awake It's Morning (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  4. a b Robert Hilburn: With all senses awakened (angol nyelven). Los Angeles Times, 2005. január 9. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  5. a b Chris Dahlen: I'm Wide Awake, It's Morning (angol nyelven). Pitchfork Media, 2005. január 23. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  6. Bright Eyes: I'm Wide Awake, It's Morning. (angolul) New Musical Express, 49. sz. (2005. január 22.)
  7. Jon Caramanica: Split Myself in Two. (angolul) Spin, XXI. évf. 2. sz. (2005. február) Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
  8. I’m Wide Awake, It’s Morning (angol nyelven). Saddle Creek Records. [2021. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  9. (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)[halott link]
  10. Sean Adams: I'm Wide Awake, It's Morning (angol nyelven). Drowned in Sound, 2005. január 23. [2016. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  11. Reggie Ugwu: Conor Oberst: The Ex Boy Wonder of Indie Rock Moves to a Major Label (angol nyelven). Billboard, 2014. április 28. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  12. About the Awards (angol nyelven). Impala. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  13. I'm Wide Awake, It's Morning (angol nyelven). Amazon.com. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  14. The Top 50 Albums of 2005. (angolul) Blender, (2005)
  15. Best Music and ALbums for 2005 (angol nyelven). Metacritic. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  16. Q magazine Recordings Of The Year (angol nyelven). Rock List Music, 2017. február 25. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  17. Top 50 Records of 2005 (angol nyelven). Rolling Stone. [2005. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  18. The 40 Best Albums of 2005 (angol nyelven). Spin, 2005. december 31. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  19. Josh Tyrangiel: Best of 2005: Music (angol nyelven). Time, 2005. december 16. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  20. 100 Best Albums of the ’00s (angol nyelven). Rolling Stone. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  21. The Top 100 Greatest Albums of The Decade (angol nyelven). New Musical Express, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)

További információk[szerkesztés]

(angolul)