Ugrás a tartalomhoz

Hárdi István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hárdi István
Született

Budapest
Elhunyt2023. február 6. (100 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSaághy Margit
Gyermekeiegy gyermek:
Hárdi Lilla
SzüleiHofbauer Lipót Pál, Grünwald Gizella
Foglalkozása
KitüntetéseiSemmelweis-emlékérem (nem ismert)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
Tudományos pályafutása
Szakterület
Szakintézeti tagság
Sablon • Wikidata • Segítség

Hárdi István, született Hofbauer István (Budapest, 1922. március 15. – Budapest, 2023. február 6.) magyar pszichiáter, neurológus, pszichoanalitikus.

Orvosi és pszichoanalitikus képzettsége alapján hazánkban az elsők között kezdett el foglalkozni a betegek és gondozóik között kialakuló lélektani és kapcsolati vonatkozásokkal, a bánásmóddal, a daganatos betegséggel küzdők pszichológiai nehézségeivel. Ő alakította ki egy alkalmazott pszichológia, az ápoláslélektan diszciplínáját.

Családja

[szerkesztés]

Budapesten született Hofbauer Lipót Pál és Grünwald Gizella negyedik gyermekeként, izraelita családban. Három bátyjából egy deportálásban (zsidók kitelepítése), egy a Szovjetunióban munkaszolgálatosként vesztette életét, a harmadik hazakerült a bori munkaszolgálatból.

Felesége Saághy Margit pszichiáter, lánya Hárdi Lilla szintén pszichiáter.

Életpályája

[szerkesztés]

A budapesti Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban érettségizett. A magyarországi zsidótörvények miatt azonban nem mehetett egyetemre, csak 1945 után, így 1950-ben kapott orvosi diplomát a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen[forrás?]. Pszichológusi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1978-ban kapta meg[forrás?], egyúttal kandidátusi címet is szerzett. 1950-1954-ig a János Kórház ideg-, elmeosztályán, 1954-1955-ben az Országos Ideg-, és Elmegyógyászati Intézetben majd 1955-1960-ig újra a János-kórház ideg-, elme osztályán dolgozott. Végül 1960-tól 1993-ig a Pest Megyei Ideggondozó[4] vezető főorvosa, illetve 1995-ig megyei szakfőorvos.

Orvosi tevékenysége mellett jelentős oktatási és kutatási tevékenységet végzett. A Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskolán. 1951-1965 között pszichiátriát, 1973-tól 1985-ig ápoláslélektan[5]t, mentálhigiénét tanított. 1972-ben részt vett a Szociális Szervező Szak megalapításában. A főiskolán kifejtett tevékenységéért 1983-ban "címzetes főiskolai tanár" kinevezést kapott.

1993-tól nyugdíjasként főként tudományos munkával, oktatással foglalkozott a Károli Gáspár Egyetemen. 156 hazai és idegen nyelvű közleményt, valamint 11 könyvet írt és további hármat szerkesztett. Első könyve az 1958-ban megjelent Lelki élet, lelki bajok[6] úttörő volt pszichológiai ismeretterjesztésben, ami 9 kiadást ért meg. Munkásságában alapvető a klinikai pszichológiai, pszichoanalitikus szemlélet, melyben kialakíthatta az ápoláslélektan diszciplínát. Az 1966-ban kiadott Ápoláslélektan[7] című könyve – később Pszichológia a betegágynál[8] névvel – hatszor került kiadásra, de megjelent oroszul (az 5. kiadásban) a két Németországban, Litvániában és Csehországban. A dinamikus rajzvizsgálat[9] című munkája 3 kiadásban került az olvasók elé 2016-ban, ami 70 éven át gyűjtött 87551 darab rajzon (benne 4834 sorozaton) alapult.

Kapcsolata a pszichoanalízissel

[szerkesztés]

Érettségi után az akkori törvények miatt nem tudott az orvosi egyetemre beiratkozni, ezért a Zsidó Szabadegyetemen hallgatta Mérei Ferenc pszichológiai szemináriumait. Pszichoanalízisét 1947-től 1965-ig Rapaport Samu[10] pszichoanalitikus irányította. Bálint Mihállyal az 1950-es évektől levelezést folytatott. A londoni Tavistock klinikán 1961-ben részt vett az ún. háziorvosok szemináriumán. 1965-től Hermann Imrétől és Hollós Istvántól sajátította el a pszichiátria és a pszichoterápia lényegi ismereteit.

Szervezeti tagságok

[szerkesztés]
  • Magyar Pszichiátriai Társaság: alapító és vezetőségi tag, a Kifejezéspszichopatológiai és művészetterápiás szekció elnöke volt
  • Nemzetközi Kifejezéspszichopatológiai és művészetterápiás Társaság egyik alelnöke
  • Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) tagja
  • Nemzetközi Pszichoanalítikus Egyesület (IPA) tagja
  • Magyar Pszichoanalitikus Egyesület[11] (MPE) tagja

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Semmelweis Emlékérem Pest megyétől
  • Arányi emlékérem két alkalommal Pest megyétől
  • Oláh Gustáv emlékérem a Magyar Pszichiátriai Társaságtól, 1992
  • Japanese Society of Psychopatology of Expression and Arts Therapy nagydíj, 1992
  • Nyírő Gyula-díj 1999 a "Lelki egészségvédelem" című könyvért
  • Ernst Kris-díj, Boston, Amerikai Társaság, 2000
  • Életmű-díj közösen az Amerikai Társaság, a SIPE és a WPA Mass Media bostoni kongresszusától, 2004
  • Geston Ferdière-díj, 2009
  • Ferenczi Sándor[12] emlékérem a Magyar Pszichoanalítikus Egyesülettől, 2013

Főbb munkái

[szerkesztés]
  • Elmekórtan, Főiskolai jegyzet Budapest 1958. Utánnyomás Budapest, 1974 Tankönyvkiadó, 184 p.
  • Lelki élet, lelki bajok, 9. kiad. Budapest, 1982, Medicina 352 p.
  • Magyar Ideg- és elmegyógyászati bibliográfia 1945-1960. Saághy Margittal közösen Budapest, 1961, ODK, 642 p.
  • Ápoláslélektan Budapest, 1966, Medicina, 168 p.
  • Pszichológia a betegágynál. Az Ápoláslélektan c. 6. átdolg., bőv. kiadása Budapest, 1997, Medicina, 323 p.ISBN 963-242-495-6
  • A dinamikus rajzvizsgálat Budapest,1983, Medicina, 175 p. 3. átdolg., bőv. kiadás Budapest, 2016, Flaccus Kiadó 495 p. ISBN 978-615-5278-24-2
  • A lélek egészségvédelme. Budapest, 1992, Springer Hungarica, 271 p.
  • Lelki egészségvédelem. A lélek egészségvédelme c. mű átdolg., bőv. kiadása, Budapest, 1997, Medicina, 248 p.
  • Az alkoholbetegség klinikumának diagnosztikus és terápiás gyakorlatából. Életmű kötet. Budapest, 1992, Országos Alkohológiai Intézet, 140 p.
  • Az agresszió világa. (szerk.) Budapest, 2000, Medicina, 401 p.
  • Az időskor lelki egészségvédelme. In Tariska P (szerk.): Kortünet vagy kórtünet? Budapest, 2002, Medicina, 408-418 p. Rajzvizsgálat mentális hanyatlásban szenvedőknél. 517-529 p.
  • Képek a lélek mélyéről. A szentgotthárdi gyűjtemény; Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona–Literatura Medica, Szentgotthárd–Bp., 2012
  • A dinamikus rajzvizsgálat (DRV); 3. átdolg., bőv. kiad.; Flaccus, Budapest, 2016
  • Visszapillantó tükröm. Életemről, embereimről, munkámról; Budapest, 2018, Medicina, 380 p. átdolg. bőv. kiadás ISBN 978-963-226-662-6[13]
  • Könnyektől a mosolyig. Kalandozás a képi világban; Medicina, Budapest, 2023

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  2. ↑ Magyar Pszichiátriai Társaság – Gyászhír. (Hozzáférés: 2023. március 6.)
  3. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2024. február 11.)
  4. ↑ http://www.rokus.hu/szakrend.htm#pszich2
  5. ↑ ISBN 963-242-495-6
  6. ↑ https://moly.hu/konyvek/hardi-istvan-lelki-elet-lelki-bajok
  7. ↑ https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-hardi-istvan-apolaslelektan-70316
  8. ↑ https://moly.hu/kiadasok/558497
  9. ↑ ISBN 978-615-5278-24-2
  10. ↑ Rapaport Samu
  11. ↑ http://www.psychoanalysis.hu
  12. ↑ https://psychoanalysis.hu/rolunk/ferenczi_emlekerem_dijazottjai#H%C3%A1rdi%20Istv%C3%A1n%20%3Cspan%20style=float:right;%3E2013%3C/span%3E
  13. ↑ https://artbrut.blog.hu/2011/04/05/iconologia_psychopatologica_fenykepektol_a_dinamikus_rajzvizsgalatig_cimu_hardi_istvan_eletmukiallit
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hárdi_István&oldid=27040831”