Huszka József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Huszka József
Született 1854. november 20.
Kiskunfélegyháza
Elhunyt 1934. március 31. (79 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
néprajzkutató

Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854. november 20.Budapest, 1934. március 31.) tanár, néprajzkutató.

Életútja[szerkesztés]

A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd egy évet a Műegyetemen tanult. 1873-'76 között ösztöndíjas tanárjelöltként tanult tovább, a budapesti Ipariskolában rajztanári képesítést szerzett. Először Sepsiszentgyörgyön, Désen, Zentán, majd harminc évig a pesti piarista gimnáziumban, ill. a Műegyetem rajzi tanszékén tanított. Több évtizeden át foglalkozott a magyar ornamentikával, gyűjtötte a népi formakincseket. Művészettörténeti kutatómunkája rendkívül jelentős, a Műemlékek Országos Bizottsága számára számos templom-, falkép-, oltárfölmérést készített. Közülük sokról már csak az ő pontos, művészi színvonalú, színes akvarellmásolatai alapján tudunk képet alkotni. Kutatásait hét kötetben foglalta össze, ezek közül legjelentősebb A turáni magyar ornamentika története. 2007-ben Kiskunfélegyháza posztumusz díszpolgárává választották.

Munkái[szerkesztés]

  • Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön. Sepsiszentgyörgy, 1883. Három mintával. (Különnyomat a székely nemzeti múzeum Értesítőjéből.)
  • Magyar díszítő styl. Budapest, 1885 (45 műlappal)
  • Teremtsünk igazán magyar műipart. Sepsiszentgyörgy, 1890
  • Székely ház. Budapest, 1895
  • A magyar turáni ornamentika története. Budapest, 1930

Kiállítás munkásságáról[szerkesztés]

A Néprajzi Múzeum 2005-ben, születésének 150 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett abból a gazdag hagyatékból (közel ezer rajz és 250 fotó), amit e múzeum Huszka Józseftől őriz. Ezek nagy része az 1880-as évektől kezdve készült és örökítette meg elsősorban Erdélynek és Észak-Magyarországnak a legfontosabb műemlékeit, néprajzi tárgyait. De nemcsak a Felvidéken és Erdélyben gyűjtött, hanem bejárta az Alföld számos települését s mindenütt a népművészet alkotásait gyűjtötte, fényképezte vagy lerajzolta. A főbb témái voltak: festett bútorok, hímzések, székelykapuk, kerámiák, a népi életből, az egyházművészet területéről pedig a Szent László-legenda falkép-ciklus a templomokban.

Irodalom[szerkesztés]

  • Félegyházi Közlöny 18 (2009), március 26, 5. o.
  • Huszka József (1930): A turáni magyar ornamentika története. Budapest
  • Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
  • László Gyula (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest;
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
  • Fejős Zoltán, szerk. (2006): Huszka József, a rajzoló gyűjtő. (kiállítási katalógus) Néprajzi Múzeum, Budapest
  • Jánó Mihály (2008) Színek és legendák. Pallas-Akadémia Kiadó- Székely Nemzeti Múzeum. Csíkszereda- Sepsiszentgyörgy.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]