Homoki báránypirosító
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Alkanna tinctoria
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Homoki báránypirosító témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki báránypirosító témájú médiaállományokat és Homoki báránypirosító témájú kategóriát. |
A homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó báránypirosító (Alkanna) nemzetség Magyarországon legismertebb faja. Éppen ezért gyakorta egyszerűen báránypirosítónak, illetve homoki pirosítónak nevezik. További népi nevei: piros ökörnyelv, pirítófű, pirosítófű.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A trópusokon, mediterrán éghajlaton és a mérsékelt égövben egyaránt nő. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.[1]
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Karószerű, kevéssé elágazó, többfejű gyökere, ill. gyöktörzse 25 cm hosszúra, a csúcsán 1,5 cm vastagra nőhet. A gyökér könnyen lehámló kérge sötétbarna, és sok dús, sötétpiros festékanyagot tartalmaz: ez az anyag az alkannin. A fája fehér, a bele barna.
15–30 cm hosszú, sűrűn serteszőrös szárai körben a földön hevernek, csak a szárak csúcsa emelkedik fel a virágzattal. A szárak között, a gyökértörzs csúcsán fejlődő tőlevélrózsa keskeny lándzsás levelei 2–5 cm hosszúak, a válluk keskenyedik, sűrűn fehéres-szürkés serteszőrösek. A szár 10–15 mm hosszúak, lekerekített csúcsú lándzsás levelei szórtan állnak, a felsők válla szíves.
Virágzata kunkoros füzér, murvái a virágnál valamivel hosszabbak. Virágai kezdetben hegyes szögben, a termés érése felé közel derékszögben elállnak a szártól. A csésze fogai keskeny szálasak, közel akkorák, mint a párta csöve. Pártája élénk azúrkék vagy később liláskék; a torka nyílt, a karimája lapos, a karima cimpái kerekdedek, a párta torkában nincsenek pikkelyek vagy szőrcsomók.
Termése csonthéjas. Makkocskái szemölcsösek, görbültek, az aljukon gyűrűs szegély fut.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Évelő. A meleget és a meszes, jó vízvezető talajokat kedvelő, síksági-dombvidéki faj, amely Magyarországon főleg
- a nyílt, évelő, mészkedvelő homokpusztagyepekben (Festucetum vaginatae) és
- a homoki réteken nő.
Karószerű, mélyen befúródó gyöktörzse a futóhomokon is megtartja. Áprilistól júniusig (májusig) virágzik.
Magyarországon leginkább a Duna–Tisza-közén nő, ahol a homokok meszesek. A Nyírség hasonló, de jóval kevésbé meszes homokjairól hiányzik.
Bár melegkedvelő, a magyar teleket gond nélkül átvészeli.
Felhasználása
[szerkesztés]Gyökerének kérgéből vonták ki hagyományosan az alkannapirosító néven ismert festékanyagot, amit főként különböző élelmiszerek (étolaj, likőr) és kozmetikumok (ajak- és hajkenőcs) színezésére használtak, illetve a kozmetikai iparban használnak még ma is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
