Heterotis niloticus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Heterotis niloticus
Régi rajz a halról
Régi rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Osteoglossomorpha
Rend: Elefánthalak (Osteoglossiformes)
Alrend: Osteoglossoidei
Család: Arapaimidae
Nem: Heterotis
Rüppell, 1828
Faj: H. niloticus
Tudományos név
Heterotis niloticus
(G. Cuvier, 1829)
Szinonimák
Szinonimák

a nem szinonimája:

  • Clupisudis Swainson, 1839

a faj szinonimái:

  • Clupisudis niloticus (Cuvier, 1829)
  • Heterotis adansoni Valenciennes, 1847
  • Heterotis adansonii (Cuvier, 1829)
  • Heterotis ehrenbergii Valenciennes, 1847
  • Heterotis nilotica (Cuvier, 1829)
  • Sudis adansonii Cuvier, 1829
  • Sudis nilotica Cuvier, 1829
  • Sudis niloticus Cuvier, 1829
  • Sudis niloticus Rüppell, 1829
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Heterotis niloticus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Heterotis niloticus témájú kategóriát.

A Heterotis niloticus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának az elefánthalak (Osteoglossiformes) rendjébe, ezen belül az Arapaimidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Heterotis niloticus előfordulási területe Afrika. A következő folyórendszerekben és tavakban természetes állományai vannak: Szenegál, Gambia, Corubal, Volta, Ouémé, Niger, Bénoue, Csád-tó és Nílus, valamint Turkana-tó. Ezt a halat betelepítették más térségekbe is, ilyenek Nyugat-Afrika más folyói, a Kongó-medence és Madagaszkár; eme új élőhelyein károsnak bizonyult.

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 40 centiméter hosszú, azonban a hím elérheti a 100 centiméteres hosszt és 10,2 kilogrammos testtömeget. 66-69 csigolyája van. A hátúszóján 32-37, a farok alatti úszóján 34-39 sugár van. Hosszúkás és erőteljes felépítésű testén, eléggé rövid fej ül. A fejen mély érzékelő gödrök vannak. A fogai kúp alakúak. A pikkelyei nagyok és erősek; az oldalvonal mentén 34-40 darab van, míg a hátúszó és farok alatti úszó között 5-6 pikkely található. Kopoltyúit nagy és erős kopoltyúfedő védelmezi, azonban az ivadékok kopoltyúi fedetlenek, szabadok. Példánytól függően egyforma szürke, barna vagy bronzszínű; az ívási időszakra sötétebbé válik. A fiatal hosszanti sötét sávok, és a faroktájékon ovális folt mintáz.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi és édesvízi halfaj, amely élőhelyének a nyíltabb részein él. Általában 1 méter, vagy ennél is mélyebben ül. A 25-30 Celsius-fokos vizeket kedveli. A fiatal a vízinövények adta menedéket keresi fel. Az oxigénszegény vízben is megél. A dél-amerikai rokonaitól eltérően, melyek ragadozó életmódot folytatnak, a Heterotis niloticus fitoplanktonnal és az iszappból kiszűrt szerves részecskékkel táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási időszaka az árvizek idején van. A fészke kör alakú, 1 méter átmérőjű és 20-60 centiméter mély. Az 5 napos ivadékok elhagyják a fészket, azonban az apjuk továbbra is védelmezi.

Források[szerkesztés]

  • Heterotis niloticus (Cuvier, 1829) FishBase
  • Paugy, D., 1990. Osteoglossidae. p. 114-115. In C. Lévêque, D. Paugy and G.G. Teugels (eds.) Faune des poissons d'eaux douces et saumâtres de l'Afrique de l'Ouest. Tome 1. Coll. Faune Trop. n°XXVIII. Musée Royal de l'Afrique Centrale, Tervuren and Éditions de l'ORSTOM, Paris. 384 p.
  • Heterotis FishBase