Henri Rousseau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henri Rousseau
Önarckép (1890), Prága, Nemzeti Galéria
Önarckép (1890), Prága, Nemzeti Galéria
Született 1844. május 21.[1][2][3][4][5][6][7]
Laval
Elhunyt 1910. szeptember 2. (66 évesen)[1][2][3][4][5][6][7]
Párizs[8]
Beceneve Le Douanier (aduanazaina)
Állampolgársága francia[9]
Foglalkozása festőművész
Halál okaÜszkösödés
Sírhely Cimetière de Bagneux

Henri Rousseau aláírása
Henri Rousseau aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Rousseau témájú médiaállományokat.

Henri Rousseau (teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, le Douanier Rousseau) (Laval, 1844. május 21.Párizs, 1910. szeptember 2.) francia naiv festő.

Jelentősége[szerkesztés]

Az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte: olyan avantgárd festők, mint André Derain vagy Henri Matisse is elismerték Rousseau-t.

Életrajza[szerkesztés]

Szegény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol vámtisztviselőként dolgozott (innen a „vámos Rousseau” becenév).

1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort). A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre-ba festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi Salonon még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Függetlenek szalonján, ahol nem volt előválogató zsűri.

Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. 1891-ben mutatta be első „dzsungelképét”, Surpris! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt.

Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a „festészet alfája és omegája” (Alpha et d'Oméga de la peinture).

1888-ban, felesége halála után anyagi helyzete nehézzé vált.

Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak.

1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Nouryt vette feleségül.

Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire, vagy később Pablo Picasso.

Üszkösödésben halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban.

A „dzsungel”[szerkesztés]

Tigris küzdelme egy bivallyal, 1891

A dzsungel mint téma, a képek egzotikus környezetbe, buja vegetáció közé helyezése Rousseau-t 1891-től egészen haláláig foglalkoztatta.

  • A kígyóbűvölő nő (La Charmeuse de serpents), 1907, Louvre
  • Tigris küzdelme egy bivallyal, (Combat de tigre et buffle), 1891
  • Az álom (Le Rêve), 1910, Museum of Modern Art, New York

Tájképei[szerkesztés]

Látkép a sèvres-i hídról, (1908)

Főleg párizsi utcaképeket festett és tájképeket Párizs környékéről. Tájképei azért is naivnak tűnnek, mert a perspektivikus ábrázolás nyomai sem láthatók művein.

Arcképei[szerkesztés]

Számos arcképéről nem tudjuk, kit ábrázol. Kivétel például Pierre Loti arcképe, Portrait de M. X. (1910, KunstHaus, Zürich).

Az arcok kifejezéstelenek, az ábrázolt személyek zömök, esetenként súlyos testalkatúak.

Írásai[szerkesztés]

  • Több színdarabot írt:
    • La vengeance d'une orpheline russe (1898)
    • Une visite à l'exposition de 1899 (1899)
  • Több magyarázó szöveget írt festményeihez, például Az alvó cigánylányhoz (Bohémienne endormie (1897).

Bibliográfia[szerkesztés]

  • André Salmon: Henri Rousseau dit Le Douanier, Georges Crès, 1927
  • A. Basler: Henri Rousseau, sa vie, son œuvre, Librairie de France, 1927
  • Pierre Courthion: Henri Rousseau, le Douanier Éditions Albert Skira
  • Wilhem Uhde: Cinq maîtres primitifs – Rousseau – Louis VivinCamille BomboisAndré BauchantSéraphine de Senlis, Librairie Palmes – Philippe Daudy, 1949
  • Henri Rousseau dit « Le Douanier » 1844–1910 – Exposition de son cinquantenaire – Galerie Charpentier, Galerie Charpentier, Párizs, 1961
  • Henry Certigny: La vérité sur le Douanier Rousseau. Plon, 1961
  • La Vérité sur le Douanier Rousseau. Le Conseil municipal de Paris et les Artistes indépendants : 18821900, La Bibliothèque des Arts, Henry Certigny, Lausanne-Párizs, 1971
  • Henry Certigny: Le Douanier Rousseau et Frumence Biche, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Párizs, 1973
  • Dora Vallier: Tout l'œuvre peint de Henri Rousseau, collection Les classiques de l'Art (Éditions Flammarion)
  • Götz Adriani: Le livre de l'exposition de Tübingen 2001 ((angolul))
  • Gilles Plazy: Le Douanier Rousseau, un naïf dans la jungle, Gallimard, collection «Découvertes Gallimard» (n° 153), série Arts
  • David Larkin: Rousseau, Éditions du Chêne
  • Cornelia Stabenow, Rousseau, Éditions Taschen
  • Rousseau, Découvrons l'Art (Cercle d'Art)
  • Angela Wenzel: Henri Rousseau, La Gitana Dormida (spanyolul)

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Henri Rousseau
  3. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://www.tate.org.uk/whats-on/tate-modern/exhibition/henri-rousseau/henri-rousseau-jungles-paris-room-guide/henri-9
  9. http://www.nytimes.com/learning/general/onthisday/bday/0907.html

További információk[szerkesztés]