Heidelbergi ember

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Heidelbergi ember
Evolúciós időszak: 0,6–0,2 Ma
pleisztocén
Homo heidelbergensis-Cranium -5.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Család: Emberfélék (Hominidae)
Nemzetség: Hominini
Alnemzetség: Hominina
Nem: Homo
Faj: H. heidelbergensis
Tudományos név
''Homo heidelbergensis''
Schoetensack, 1908
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Heidelbergi ember témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Heidelbergi ember témájú kategóriát.

A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) maradványai a Günz–Mindel-interglaciális és a Mindel–Riss-interglaciális (felmelegedési) korszakokból származnak, koruk 200–600 000 év között változik. Ide sorolják például Mauer, Steinheim an der Murr, Reilingen (Németország), Atapuerca (Spanyolország), Arago (Franciaország), Boxgrove, Swanscombe (Anglia), „Samu” – Vértesszőlős (Magyarország), Apidima, Petralona (Görögország) leleteit.

Sok antropológus nem ismeri el önálló taxonnak, hanem a Homo erectus európai változatának tekinti. A heidelbergi emberrel egyidőben a tisztán Homo erectusnak tartott előemberek maradványai is megtalálhatóak ugyanebből a korszakból (ilyen lelőhely például a spanyolországi Atapuerca és a németországi Bilzingsleben).

A heidelbergi embert tartják a neandervölgyi ember és a modern ember közös ősének. Mivel a legújabb DNS-vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a neandervölgyiek nem kihaltak, hanem (részben) asszimilálódtak,[1] a heidelbergi ember rendszertani besorolása megkérdőjeleződik. A konzervatív álláspont szerint ez ugyanis csak akkor eshetett meg, ha a neandervölgyi, tehát a heidelbergi ember is Homo sapiens volt. A két földrajzilag elkülönült populáció megindult a fajképződés útján, majd fejlődési vonaluk ismét egyesült, mielőtt végleg elvált volna.

Felépítése, megjelenése[szerkesztés]

Két lábon, felegyenesedve járt. Agya lényegesen, mintegy negyedével volt nagyobb, mint elődjéé, a Homo erectusé; csaknem akkora, mint a mai emberé (Ridley, 2011). Nagyobb volt, mint akár elődei, akár utódai. Így például a boxgrove-i embernek nevezett férfi(?) magassága (amint erre sípcsontjának maradványai alapján következtetnek) nagyjából 180 cm, testtömege közel 90 kg lehetett.

Életmódja, eszközei[szerkesztés]

Alapvetően húst evett; főleg emlősökét. A nagy testű emlősökre dárdával vadászott. Fő kőeszköze a szakóca volt, de többféle, fából, csontból, illetve agancsból készített eszközt is használt (Ridley, 2011).

Szinte bizonyosan ismerte a tüzet; a húst megfőzte. Hagyományokat alakított ki, ezeket kidolgozott jelrendszerrel adta tovább (lehet, hogy már beszélt is).

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Matt Ridley, 2011: The Rational Optimist. How Prosperity Evolves. Fourth Estate, London. Magyar kiadás: A józan optimista. A jólét evolúciója. Új Polihisztor könyvek. Akadémiai Kiadó, 2012. ISBN 978 963 05 9217 8 ISSN 2062-1477. 462 old.