Harkovi csata (1941)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Első harkovi csata
Utcai harcok Harkovban.
Utcai harcok Harkovban.

Konfliktus Második világháború, szovjet hadszíntér
Időpont 1941. 20.24.
Helyszín Szovjetunió, Harkov város (ma Ukrajna).
Eredmény német győzelem, a város német megszállás alá kerül.
Szemben álló felek
Flag of the German Reich (1935–1945).svg NémetországFlag of the Soviet Union (1936–1955).svg Szovjetunió
Parancsnokok
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Ervin Vierow

Flag of the German Reich (1935–1945).svg Anton Dostler

Flag of the German Reich (1935–1945).svg Josef Brauner von Heydringen
Flag of the Soviet Union (1936–1955).svg Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko
Flag of the Soviet Union (1936–1955).svg Rogyion Jakovlevics Malinovszkij
Szemben álló erők
20 - 40 000 katona10 - 20 000 katona
Veszteségek
ismeretlenismeretlen
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Első harkovi csata témájú médiaállományokat.

Az első harkovi csata a második világháború keleti frontjának egyik összecsapása volt 1941. október 20-24 között. A csatára a Barbarossa hadművelet végső szakaszában került sor, a német támadás célja a stratégiai fontosságú Harkov biztosítása és az ott található ipari létesítmények megszerzése volt. A város védelmét ellátó szovjet haderő azonban képes volt addig feltartani a németeket, míg az ipari létesítmények felszerelését keletre nem szállították vagy meg nem semmisítették, így a németek a város elfoglalásával csak részsikert érhettek el.

Előzmények[szerkesztés]

Harkov kiemelt szerepet foglalt el a német hadvezetés által 1941. június 22-én életbe léptetett Barbarossa hadművelet terveiben. A város a kelet-ukrajnai régió legfontosabb vasúti csomópontjának számított, nem csak egész Ukrajnát kötötte össze a Harkovon keresztülfutó vasút, hanem a Szovjetunió központi területeit is a Krím-félszigettel, valamint a gazdag széntartalékokkal rendelkező Donyec-medencével.

A vasúti forgalomban betöltött szerepe mellett Harkov volt a Szovjetunió egyik legfontosabb ipari központja is. A városban gyártották elsődlegesen a T–34 harckocsikat illetve a Szu–2 könnyűbombázót. A Barbarossa hadművelet tervének kidolgozásakor a német tábornokok többsége megegyezett abban, hogy amennyiben a Donyec-medence és Harkov felett a német haderő átveszi az ellenőrzést és megakadályozza az ipari létesítmények keletre menekítését, az az egész szovjet gazdaság összeomlását fogja maga után vonni.[1]

Kijev 1941 szeptemberi sikeres bevételét követően a Dél Hadseregcsoportot utasították Harkov bevételére és a Don menti térség elfoglalására. A város és a térség védelmét a szovjet hadvezetés (a Sztavka) a Délnyugati Frontra és parancsnokára, Szemjon Tyimosenko marsallra bízta.

Október 6-án a német csapatok offenzívába lendültek Poltava irányából Izjum fele támadva. A német támadás hevessége visszavonulásra kényszerítette a Malinovszkij és Tyimosenko marsallok parancsnoksága alatt álló szovjet csapatokat. A német csapatok október 17-én elérték a város külterületét.

A csata[szerkesztés]

Október 20-án a német 101. könnyű hadosztály nyugati irányból 6 km-re közelítette meg a várost. Ekkor a hadosztály megállásra és az ellenség erőinek felderítésére kapott parancsot, de még aznap heves gyalogsági támadás érte. A németek a támadást visszaverték.

Október 22-én a németek megkezdték a város elleni roham tüzérségi előkészítését, majd október 23-án megindult a német támadás. Heves harcok után, Harkov október 24-én teljesen német megszállás alá került. A visszavonuló szovjetek azonban az ipari létesítmények felszerelésének egy részét már ezt megelőzően evakuálták a városból, a hátrahagyott eszközöket pedig megsemmisítették.

Következmények[szerkesztés]

Egy Sturmgeschütz III német rohamlöveg és egy német páncélgépkocsi Harkovban.

Harkov a front közelsége miatt a Wehrmacht főparancsnoksága által kinevezett városparancsnok (Stadtkommandant) igazgatása alá került (ezt a tisztséget előbb Anton Dostler vezérőrnagy', majd Alfred von Puttkamer altábornagy töltötte be). 1941. december 14-én a városparancsnok utasítására a városban maradt - mintegy - 20 000 zsidó személyt a helyi téglagyárban gyűjtötték össze, majd a Paul Blobel vezette Einsatzgruppe C legéppuskázta őket (Blobelt a háború után háborús bűnökért halálra ítélték és kivégezték).

A város a német–szovjet háború során még három ízben vált harcok színterévé. Először 1942 májusában kísérelte meg a Vörös Hadsereg visszafoglalni, ám ez az offenzíva súlyos kudarcba fulladt. Másodszor 1943 márciusában indítottak offenzívát a visszaszerzésére, de végül csak ugyanezen év augusztusában, a kurszki csata következtében került ismét szovjet kézre. A csaták eredményeként Harkov épületeinek több mint 80%-a elpusztult. Alekszej Tolsztoj író amikor 1944 végén meglátogatta a várost, a következőket mondta róla: "Meglátogattam Harkovot. Mintha az 5. századi Róma lenne. Egy hatalmas temető..."

Források[szerkesztés]

  • Az első harkovi csata
  • Kirchubel, Robert: Operation Barbarossa 1941: Army Group South. Praeger Publishers, 2003.

Jegyzetek[szerkesztés]