Hanák Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hanák Péter
Született 1921. augusztus 9.
Kaposvár
Elhunyt 1997. október 6. (76 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
művelődéstörténész,
egyetemi tanár

Hanák Péter (Kaposvár, 1921. augusztus 9.Budapest, 1997. október 6.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A dualizmus korának művelődés-, társadalom- és eszmetörténetének neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Somssich Pál Gimnáziumban végezte, majd 1939 és 1942 között a Csepeli Vasművekben dolgozott vasesztergályosként. 1942 és 1944 között munkaszolgálatos volt előbb Magyarországon, majd Galíciában. A nyilas hatalomátvétel után szökött át a szovjet hadsereg által elfoglalt területre Ungvár környékén. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult történelmet, egy évig a Római Egyetemen volt vendéghallgató. 1948-ban szerzett tanári diplomát.

A diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében kezdett el dolgozni, emellett az egyetem történelem tanszékén is kapott tanársegédi állást. 1953-ban az immár Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott egyetem új- és legújabb kori magyar történelem tanszékének docensévé nevezték ki.

1957-ben ’56-os tevékenysége miatt elbocsátották egyetemi állásából, immár csak az MTA Történettudományi Intézeténél dolgozott, ahol az általános amnesztia után, 1964-ben kapott osztályvezetői kinevezést. Ugyanitt később főosztályvezetőként, majd tudományos tanácsadóként dolgozott 1991-ig. Közben 1964 és 1966 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen volt óraadó tanár. 1980-ban visszavették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol a Bölcsészettudományi Kar művelődéstörténeti tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1993-ban átment a Közép-európai Egyetemre, ahol a történeti tanszék vezetője volt haláláig.

Több külföldi egyetem vendégtanára volt (Columbia Egyetem (New York, USA, 1971), a Yale Egyetem (New Haven, USA), a Rutgers Egyetem (New Brunswick, USA, 1976), Bécs, Bielefeld), ösztöndíjas oktató a Princetoni Egyetemen és a washingtoni Wilson Központban.

1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történelemtudományi Bizottságának lett tagja, később elnöke, valamint vezette a magyar-osztrák történészbizottságot is. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagjává. 1993-ban a Lengyel Tudományos Akadémia felvette tiszteletbeli tagjai sorába. A Történelmi Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként is működött.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a dualizmus társadalomtörténete és a századforduló szellemi világa volt. Tudományos pályájának kezdetén az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal és annak nemzetközi hatásaival és összefüggéseivel foglalkozott. Az 1950-es évek második felétől figyelme áttért a dualizmus időszakára. Kutatásaival jelentős szerepet vállalt másokkal, hogy a szocialista Magyarország egyértelműen negatív dualizmus-képét megváltoztassa.

Fontosak a dualizmus korszakának különböző szaktörténeti kutatásai is, amelyek társadalom- és eszmetörténet, valamint a művelődés- és mentalitástörténet területét ölelték fel. Ilyen típusú munkáiban feldolgozta a egyebek mellett a kor lakáskultúráját, a pamutipar történetét és a kertépítészetét. Emellett foglalkozott a (19–20.) századforduló szellemi világával is (többek között Jászi Oszkár és Ady Endre írásai alapján).

Családja[szerkesztés]

Felesége Hanák Katalin (leánykori nevén Diamant Katalin) volt. Házasságukból két fiúgyermekük született: Hanák András ügyvéd és Hanák Gábor aktuárius.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei (1948)
  • A magyar pamutipar története (Hanák Katalinnal, 1964)
  • A dualizmus korának történeti problémái (1971)
  • Magyarország a monarchiában (tanulmánykötet, 1975)
  • Ady és századforduló (Király Istvánnal, 1977)
  • Magyarország története 1890–1918 (főszerkesztő, 1978, 1983)
  • Ungarn in der Donaumonarchie (1984)
  • Jászi Oszkár dunai patriotizmusa (1985)
  • Európa régiói a történelemben (Szűcs Jenővel, 1986)
  • Egy ezredév (1987)
  • A kert és a műhely (1988, 1999)
  • A History of Hungary (társszerző, 1990)
  • Polgári lakáskultúra a századfordulón (1992)
  • Ragaszkodás az utópiához (publicisztikák, 1993)
  • 1867 – európai térben és időben (tanulmányok, 2001)

Emlékezete[szerkesztés]

21 évvel a halála után, Hanák Péter neve is megjelent 2018. áprilisában a Figyelő c. hetilap "A spekuláns emberei" című Soros György-listán.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 126-131.o.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.