Hanák Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hanák Péter
Született 1921. augusztus 9.
Kaposvár
Elhunyt 1997. október 6. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
művelődéstörténész,
egyetemi tanár

Hanák Péter (Kaposvár, 1921. augusztus 9.Budapest, 1997. október 6.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A dualizmus korának művelődés-, társadalom- és eszmetörténetének neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Somssich Pál Gimnáziumban végezte, majd 1939 és 1942 között a Csepeli Vasművekben dolgozott vasesztergályosként. 1942 és 1944 között munkaszolgálatos volt előbb Magyarországon, majd Galíciában. A nyilas hatalomátvétel után szökött át a szovjet hadsereg által elfoglalt területre Ungvár környékén. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult történelmet, egy évig a Római Egyetemen volt vendéghallgató. 1948-ban szerzett tanári diplomát.

A diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében kezdett el dolgozni, emellett az egyetem történelem tanszékén is kapott tanársegédi állást. 1953-ban az immár Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott egyetem új- és legújabb kori magyar történelem tanszékének docensévé nevezték ki.

1957-ben ’56-os tevékenysége miatt elbocsátják egyetemi állásából, immár csak az MTA Történettudományi Intézeténél dolgozik, ahol az általános amnesztia után, 1964-ben kap osztályvezetői kinevezést, később főosztályvezetőként, majd tudományos tanácsadóként dolgozott 1991-ig. Közben 1964 és 1966 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen volt óraadó tanár. 1980-ban visszavették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol a Bölcsészettudományi Kar művelődéstörténeti tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1993-ban átment a Közép-európai Egyetemre, ahol a történeti tanszék vezetője volt haláláig.

Több külföldi egyetem vendégtanára volt (Columbia Egyetem (New York, USA, 1971), a Yale Egyetem (New Haven, USA), a Rutgers Egyetem (New Brunswick, USA, 1976), Bécs, Bielefeld), ösztöndíjas oktató a Princetoni Egyetemen és a washingtoni Wilson Központban.

1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történelemtudományi Bizottságának lett tagja, később elnöke, valamint vezette a magyar-osztrák történészbizottságot is. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagjává. 1993-ban a Lengyel Tudományos Akadémia felvette tiszteletbeli tagjai sorába. A Történelmi Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként is működött.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe a dualizmus társadalomtörténete és a századforduló szellemi világa volt. Tudományos pályájának kezdetén az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal és annak nemzetközi hatásaival és összefüggéseivel foglalkozott. Az 1950-es évek második felétől figyelme áttért a dualizmus időszakára. Kutatásaival jelentős szerepet vállalt másokkal, hogy a szocialista Magyarország egyértelműen negatív dualizmus-képét megváltoztassa.

Fontosak a dualizmus korszakának különböző szaktörténeti kutatásai is, amelyek társadalom- és eszmetörténet, valamint a művelődés- és mentalitástörténet területét ölelték fel. Ilyen típusú munkáiban feldolgozta a egyebek mellett a kor lakáskultúráját, a pamutipar történetét és a kertépítészetét. Emellett foglalkozott a (19–20.) századforduló szellemi világával is (többek között Jászi Oszkár és Ady Endre írásai alapján).

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Hanák Katalin (leánykori nevén Diamant Katalin) volt. Házasságukból két fiúgyermekük született: Hanák András ügyvéd és Hanák Gábor aktuárius.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Akadémiai Díj (1965, 1973)
  • Gindely-díj (1986)
  • Pro urbe Budapest (1995)
  • Deák Ferenc-díj (1997)
  • Széchenyi-díj (1997) – Nemzetközileg is elismert történettudományi munkásságáért.

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei (1948)
  • A magyar pamutipar története (Hanák Katalinnal, 1964)
  • A dualizmus korának történeti problémái (1971)
  • Magyarország a monarchiában (tanulmánykötet, 1975)
  • Ady és századforduló (Király Istvánnal, 1977)
  • Magyarország története 1890–1918 (főszerkesztő, 1978, 1983)
  • Ungarn in der Donaumonarchie (1984)
  • Jászi Oszkár dunai patriotizmusa (1985)
  • Európa régiói a történelemben (Szűcs Jenővel, 1986)
  • Egy ezredév (1987)
  • A kert és a műhely (1988, 1999)
  • A History of Hungary (társszerző, 1990)
  • Polgári lakáskultúra a századfordulón (1992)
  • Ragaszkodás az utópiához (publicisztikák, 1993)
  • 1867 – európai térben és időben (tanulmányok, 2001)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 126-131.o.