Halász Alfréd (nyomdász)
Halász Alfréd | |
Született | Fischer Alfréd 1889. április 12. Bécs |
Elhunyt | 1955. október 21. (66 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Csaszka Franciska (h. 1910–1910) Páczius Mária Erzsébet (h. 1912–1955) |
Szülei | Fischer József Wachsmann Rozália |
Foglalkozása | nyomdász, országgyűlési képviselő |
Tisztsége |
|
Sírhelye | Óbudai Köztemető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Halász Alfréd, 1908-ig Fischer Alfréd,[1] 1942-től Halász Alfréd Sándor (Bécs, 1889. április 12. – Budapest, 1955. október 21.[2]) nyomdász, korrektor, politikus, budapesti törvényhatósági bizottsági tag (1926–1942), 1947–1953 között országgyűlési képviselő.
Élete
Fischer József és Wachsmann Rozália (1866–1931)[3] fia.[4][5] Középfokú tanulmányainak végeztével 1904-től három éven át tanonc volt a Globus-nyomdában, majd a Hornyánszky-nyomdában helyezkedett el, ahol egészen 1916-ig dolgozott. 1910. június 18-án megnősült. Első felesége Csaszka József és Klein Cecília lánya, Franciska (1891–1910)[6] volt, aki néhány hónappal az esküvőt követően elhunyt.[7] 1912. november 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Páczius Mária Erzsébettel, Páczius Ferenc és Wiesler Katalin lányával.[8] 1917-ben és a következő évben a Lehner-nyomda, 1919-1920-ban a Metropolitan-nyomda alkalmazottja volt, 1920-tól 9 éven át pedig a Világosság-nyomdában működött. Az első világháború idején a hadsereg nyomdájának üzemvezetője.
Korai évei a munkásmozgalomban
1906-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, a következő évben pedig már a szociáldemokrata párt helyi szervezetének volt titkára Óbudán. A kommün alatt vállalt szerepe miatt internáltatott, később rendőri felügyelet alá került. 1923-tól a szociáldemokrata párt terézvárosi szervezetének titkára volt,[9] és rendszeresen szerepelt előadóként a szervezett munkáselőadásokon.[10]
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségében
1923-tól MSZDP országos választmányának tagja, az MSZDP 1926-os XXIV. kongresszusán a pártválasztmány végrehajtó bizottságának tagjává választották,[11] a pártválasztmányi ülések rendszeresen az ő elnökletével zajlottak. Az MSZDP-n belüli „ellenzék” egyik vezéregyénisége volt Stromfeld Auréllal, Kis Jenővel és Pajor Rudolffal együtt. A párt 1928. januári XXV. kongresszusán ő terjesztette elő az ellenzék határozati javaslatát,[12] felszólalásában bírálta a szociáldemokrata parlamenti frakció opportunitását, és bizalmatlansági indítványt is tett a Peyer Károly vezette pártvezetőség ellen.[13] 1928-ban a Somogyi–Bacsó-emlékünnepségen, amelyen szavalattal fellépett Ascher Oszkár és Várnai Zseni is, ő mondta az emlékbeszédet.[14]
Az MSZDP 1930 szeptemberében tartott XXVII. kongresszusán – nem a pártvezetőség által készített beszámolók helyzetelemzése alapján, hanem az ellenzéki Halász Alfréd határozati javaslata nyomán – a kongresszus küldöttei határozatot hoztak arra, hogy a szeptember 1-i tömegdemonstráció tanulságaként a reakció elleni harc fő eszközévé a pártvezetőségnek a szervezett tömegmozgalmat kell tennie.[15]
1933. januárban az MSZDP XXIX. kongresszusán az elnökség tagja volt, és ezen a kongresszuson az országos pártvezetőség tagjává választották, erről azonban – mivel úgy értékelte, hogy a vezetőségben nem következett be a szükséges mértékű személyi változás – lemondott. Lemondását az elnöklő Kéthly Anna sem vitára, sem szavazásra nem bocsátotta, így a vezetőség tagja maradt 1935-ig.[16]
A nyomdász szakszervezetben
Az 1926-os nyomdászkongresszuson az ő indítványára fogadták el a kormány sajtógyakorlata elleni tiltakozást tartalmazó határozatot, és ezen a kongresszuson a Nyomdai Munkások Központi Vezetőségének póttagjává választották.[17] 1932-től elnöke,[18] két év múlva pedig ügyvezető titkára volt[19] a Könyvnyomdai Munkások Egyesületének, 1935-től a betegsegélyező pénztárat vezette. 1948-ban is a segélyző egyesület főtitkáraként szólalt fel a nyomdaipari munkások Grafikai Uniója megalakításának előkészítő értekezletén.[20]
A budapesti törvényhatósági bizottságban
1925-ben a Demokrata Blokk listáján jutott a budapesti törvényhatósági bizottságba,[21] amelynek 16 éven keresztül volt tagja. 1925-ben a közgazdasági bizottság tagjává választották,[22] melynek munkájában – az ülésekről rendszeresen tájékoztató korabeli sajtóhíradások szerint – aktívan részt vett. 1925-ben felszólalt kéményseprő ügyekben, 1926-ban javasolta az Aréna úti villamos kiépítését a Dráva utcáig,[23] 1927-ben kérte a Népliget végleges rendezését,[24] valamint az interpellációs jogról interpellált,[25] valamint részt vett a szociáldemokrata párt által benyújtott lakásrendelet kidolgozásában.[26] 1929-ben az ipari bizottság,[27] 1930-ban a városgazdasági ügyosztály bizottságának tagja volt.[28]
Az 1930-as választáson a VI. kerületi választókörzetből Buchinger Manóval és Kis Jenővel együtt került be az MSZDP képviseletében a fővárosi törvényhatóságba.[29] Két bizottságnak (a közgazdasági és ipari, valamint a városgazdasági),[30] valamint a főváros képviseletében a Temetkezési Intézet üzemigazgatóságának tagja lett.[31] 1932-ben az elnöki szakbizottságba is beválasztották.[32]
Fürdő ügyekben is több alkalommal is felszólalt a bizottságban, például olcsó fürdőnapok létesítését javasolta a szegény munkások tisztálkodásának biztosítására. Az 1934-es megalakulásától tagja lett a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak (Kurkommisszió),[33] 1937-ben a tabáni gyógyszálló szakbizottságának tagja lett.[34]
Az 1935-ös helyhatósági választáson is bejutott a fővárosi közgyűlésbe,[35] és a szociálpolitikai szakbizottság,[36] valamint ismét a Temetkezési Intézet üzemi választmányának tagjává választották a főváros nevében.[37] Többek között indítványozta, hogy a városligeti tavat gyakrabban lássák el friss vízzel, és a szállodaépítés fontosságát hangoztatta.[38] 1936-ban másodmagával ő nyújtotta át a főpolgármesternek a baloldal petícióját, amelyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérték, mert a villamostarifák felemelése ellen akartak tiltakozni.[39] A kolduskérdés megoldására tett javaslata szerint ezt a kérdést csak intézményesen lehet megoldani, úgy, hogy progresszív adózást vezetnek be a szükséges összegek előteremtésére.[40]
1938-ban a közlekedési, a közjótékonysági és szociálpolitikai, valamint a városgazdasági szakbizottságba választották meg.[41] 1941-ben a közegészségügyi és köztisztasági, valamint a városgazdasági, idegenforgalmi és közművelődési szakbizottságokba és a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságba választották be.[42]
1942-ben megfosztották törvényhatósági mandátumától.[43][44] 1942-ben feleségével együtt az izraelita vallásról a római katolikus vallásra tért át, s a keresztségben neve Halász Alfréd Sándorra változtatott.[45]
A második világháború után
A második világháborút követően ismét a szociáldemokrata vezetőség tagja volt. 1945. február 15-én Várnai Zsenivel együtt ők képviselték a szociáldemokrata pártot a Budai Nemzeti Bizottság megalakulásáról döntő ülésen, amelyen az összes demokratikus párt képviselői részt vettek.[46] Áprilisban a Budapesti Nemzeti Bizottság nagygyűlésén a Szociáldemokrata Párt képviseletében a nemzetgyűlés tagja.[47] A Szakszervezeti Tanács Apró Antallal és Kossa Istvánnal együtt bízta meg, hogy a szakszervezeteket az Országos Nemzeti Bizottságban képviselje,[48] amelynek alakuló ülésén szeptemberben a titkára lett.[49][50] 1945. decemberben a Szakszervezeti Tanácselnökségi tagja, és az ellenőrző bizottság tagja lett.[51] 1946-ban tagja volt a Moszkvába utazó magyar szakszervezeti küldöttségnek.[52]
1945-ben tagja lett a főváros ideiglenes törvényhatósági bizottságának, és az elnöki és közjogi szakbizottságba, a pénzügyi szakbizottságba, valamint a Budapesti Központi Gyógy- és üdülőhelyi Bizottságba választották be,[53] erről a megbízatásáról júniusban lemondott, mivel a nemzetgyűlés tagja lett.[54] Lemondását valószínűleg visszavonta, mert a korabeli sajtóhíradások szerint rendszeresen felszólalt a bizottság és a szakbizottságok ülésein. 1946. októberben a szociáldemokraták vezérszónokaként szólalt fel a koalícióval kapcsolatos problémák megvitatásán.[55] 1947-ben az MSZDP gazdaságpolitikai bizottsága tagjává választották. 1947-ben a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusán a pártvezetőség tagja lett.[56]
1947-ben részt vett és felszólalt Zürichben a nemzetközi nyomdászkongresszuson, ahol a kibővített titkári bizottság tagjává választották.[57]
1948-ban az újonnan alakult Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökségi tagja, egyben a központi választott bíróság elnöke.[58] A Nyomdász Segélyző Egyesület főtitkáraként részt vett a három nyomdaipari szakszervezet egyesítésének előkésítésében, a Nyomda- és papíripari Dolgozók Szakszervezetének megalapításában.[59] Az új szakszervezetben a segélyző pénztárak ügyvezetője lett.[60]
1950-ben a Magyar Függetlenségi Népfront delegáltjaként lett tagja a tanácsok megalakulásáig létrehozott Budapesti képviseleti bizottságnak.[61]
Az országgyűlés tagja
A két munkáspárt egyesülése után belépett az MDP-be. 1945. április 2-ától az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, szeptember 6-ától jegyzője. 1945. november 4-étől az SZDP nagy-budapesti listájáról nemzetgyűlési, majd 1947. augusztus 31-étől országgyűlési; 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront fővárosi listáján 1953. március 18-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.[62]
1947-ben nemzetgyűlési képviselő, a Szakszervezeti Tanács tagja, a Magyar Szociáldemokrata Párt pártvezetőségének tagja, az alkotmányjogi és közjogi bizottság tagja, a társadalompolitikai bizottság tagja, a Magyar Könyvnyomdai Munkások Szakszervezete országos bizottságának tagja, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (mint szövetkezet) igazgatóságának tagja, a Gazdasági Takarék- és hitelintézet Rt. igazgatósági tagja, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Tervgazdasági Tanács tagja.[63]
Szerkesztői tevékenysége
1934-től szerkesztette Az Úti Kalauz c. periodika mellett a Nyomdász Évkönyvet is.[62][64]
1955-ben hosszas betegség után hunyt el. Sírja az Óbudai Köztemetőben található.[65]
Publikációja
- Az iparági szervezkedés (Népszava, 1948. november 26. 3. oldal)
Jegyzetek
- ↑ A Belügyminisztérium 1908. évi 17798. sz. rendelete. MNL-OL 30794. mikrofilm 1239. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1908. év 10. oldal 41. sor.
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2149/1955. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Fischer Józsefné Wachsmann Rozália halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 34/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ HU BFL - VII.18.d - 05/1062 - 1925 és Halász Alfréd házasságkötési bejegyzése.
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség házassági akv. 291/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Halász Alfrédné Csaszka Franciska halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 724/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ Halász Alfréd és Csaszka Franciska házasságkötési bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári házassági akv. 164/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 6.)
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 598/1912. folyószám alatt.
- ↑ (1925. június 28.) „Pártügyek – Taggyűlés”. Népszava 53 (143), 15. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Lásd Népszava 1924. október – 1925. áprilisi számai: Munkáselőadások címszó alatt.
- ↑ (1926. november 3.) „Huszonnegyedik pártgyűlésünk – Az új pártvezetőség”. Népszava 54 (249), 17. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Köves Rózsa (1973. január). „Dr. Kis Jenő (1886–1938)”. Budapest 11. (1.), 32. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1928. január 8.) „Bizalmatlansági indítvány”. Budapesti Hírlap 46 (6), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1930. január 30.) „Meghvók – Somogyi–Bacsó-emlékünnepély”. Népszava 58 (24), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Stier Miklós (1986). „Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján”. Századok, 265. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1933. január 10.) „XXIX. pártgyűlésünk szombati és vasárnapi tanácskozásai”. Népszava 61 (7), 14. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1926. október 14.) „A nyomdai munkások küldöttközgyűlése”. Népszava 54 (233), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1932. november 3.) „A nyomdai munkások egyesülete évekint több mint egymillió pengőt fordít a tagok segélyezésére”. Népszava 60 (237), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1934. július 1.) „Több mint 900.000 pengőt költött tavaly a nyomdai munkások egyesülete a tagok segélyezésére”. Népszava 62 (145), 13. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1948. április 13.) „Előkészítették a Grafikai Uniót a nyomdászok országos értekezletén”. Népszava 76 (85), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1925. május 24.) „A fővárosi választások végleges eredménye”. Budapesti Hírlap 45 (116), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1925. november 4.) „A közgazdasági bizottság alakuló ülése”. Budapesti Hírlap 45 (249), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1926. május 13.) „A főváros közgyűlése”. Budapesti Hírlap 46 (107), 13. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1927. április 28.) „Értéktelen felszólalások a közgyűlésen”. Budapesti Hírlap 47 (95), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1927. május 19.) „Botrányok a főváros közgyűlésén”. Budapesti Hírlap 47 (113), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1927. július 30.) „Az új városi lakásbérleti szabályrendelet és a szociáldemokraták”. Budapesti Hírlap 47 (171), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1929. június 5.) „Kiosztotta a főváros a Ferenc József jubileumi alapítvány ipari és kereskedelmi díjait”. Budapesti Hírlap 49 (124), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1930. június 26.) „Megválasztották a főváros új bizottságait”. Budapesti Hírlap 50 (142), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1931. március 7.) „Az új városatyák”. Budapesti Hírlap 51 (54), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1930. december 24.) „Megválasztották a főváros bizottságait”. Budapesti Hírlap 50 (293), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1931. május 22.) „A vásárpénztár 3–5 milliós deficitjének vállalása mellett döntött a főváros tanácsa”. Budapesti Hírlap 51 (114), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1932. május 26.) „A közigazgatási bíróság elé viszik a kormány legújabb támadását a főváros ellen”. Népszava 60 (107), 5. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Illyefalvi I. Lajos.szerk.: Liber Endre: XXI. Az 1929. évi fürdőtörvény, annak végrehajtási utasításai. A Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság (Kurkommisszió)megalakulása, programmja és első ténykedései, Budapest=Fürdőváros kialakulása különös tekintettel a főváros fürdőpolitikájára, 3. kötet. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 195–196.. o. (1934). Hozzáférés ideje: 2016. január 26. Statisztikai Közlemények 82. kötet 2. szám
- ↑ (1937. április 22.) „A főváros közgyűlése”. Budapesti Hírlap 57 (90), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1935. június 5.) „Az új városatyák”. Budapesti Hírlap 55 (127), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1935. június 29.) „A szakbizottságok tagjai”. Budapesti Hírlap 55 (146), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1935. július 6.) „Megválasztották az üzemi és az adófelszólamlási bizottságokat”. Budapesti Hírlap 55 (151), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1935. november 6.) „A törvényhatósági bizottság ülése”. Budapesti Hírlap 55 (255), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1936. január 18.) „Rendkívüli közgyűlést kér a baloldal”. Budapesti Hírlap 56 (14), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1936. október 1.) „A kolduskérdést a főváros nem tudja gyűjtéssel megoldani”. Budapesti Hírlap 56 (224), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1938. július 8.) „Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1938. évi június 22-én (szerdán) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 49 (38), 1005. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1941. január 24.) „Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1941. évi január 17-én (pénteken) tartott rendkívüli közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 52 (4), 55–56. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Az 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról alapján
- ↑ (1942. február 13.) „Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1942. évi január 30-án (pénteken) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 53 (7), 140. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ l. Utólagos bejegyzések. Kiigazítások. c. szakaszt a házasságkötési anyakönyvi kivonatban.
- ↑ (1977. április) „Így indult meg az élet 1945-ben”. Budapest 15., 29.. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1945. április 4.) „Közfelkiáltással szavazta meg Budapest népe 108 képviselőjét”. Népszava 73 (57), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1945. szeptember 4.) „A Szakszervezeti Tanács az egységes választás mellett”. Népszava 73 (181), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1985. szeptember 11.) „A nemzeti bizottságok szerepe”. Népszava 113 (213), 5. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ Rajta kívül az elnökség: elnök: Tildy Zoltán, társelnökök: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kovács Imre és Kossa istván, főtitkár: Rajk László. (Népszava, 1945. szeptember 5. 2. oldal.
- ↑ (1945. december 4.) „A munkáspártok vezetői a szakszervezeti egység mellett tettek hitet a Szakszervezeti Tanács első szabad kongresszusán”. Népszava 73 (256), 1. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1946. március 31.) „Magyar szakszervezeti küldöttség utazik Moszkvába”. Népszava 74 (74), 4. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1945. június 30.) „Budapest székesfőváros ideiglenes törvényhatósági bizottságának 1945. évi június hó 20-án (szerdán) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 56 (33), 361. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ (1945. június 10.) „A főváros közgyűlésének új tagjai”. Népszava 73 (111), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1946. október 25.) „Az ország érdeke legyen azonos a dolgozó munkásság egyetemes érdekeivel – követelte Halász Alfréd elvtárs a parlamentben”. Népszava 74 (242), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1947. február 4.) „Az új pártvezetőség”. Népszava 75 (28), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1947. szeptember 21.) „Magyarok a nemzetközi nyomdászértekezleten”. Népszava 75 (215), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1948. október 22.) „Megtartotta első ülését a Szakszervezetek Országos Tanácsa”. Népszava 76 (244), 1. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1948. december 5.) „A három nyomdaipari szervezet utolsó, az új ipari szervezet első közgyűlése”. Népszava 76 (281), 3. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1948. december 8.) „A bányászok és nyomdaipari dolgozók kongresszusi határozata”. Népszava 76 (283), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1950. február 11.) „Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1950. évi január hó 24-én (kedden) tartott rendes közgyűlése”. Fővárosi Közlöny 59 (4), 2. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
- ↑ a b Halász Alfréd. tortenelmitar.hu. [2016. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ szerk.: Kallós János: Gazdasági, tözsdei és pénzügyi kompasz az 1947/48. évre, XX. évfolyam 1. kötet. Kallós Albert a Pesti Tőzsde kiadója (1947). Hozzáférés ideje: 2016. január 26.
- ↑ (1943. február 12.) „Nyomdász Évkönyv és Útikalauz 1943”. Népszava 71 (34), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ (1955. október 25.) „Halálozás”. Népszava 83. (251.), 4.. o. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Halász Alfréd. Magyar Életrajzi Lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.
- Halász Alfréd. tortenelmitar.hu. [2016. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 27.) Digitális História Adatbázis
További információk
- HU BFL - VII.18.d - 05/1062 - 1925
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Amíg városatya lettem... A főváros főtisztviselőinek és törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajzgyűjteménye fényképekkel. Szerk. György Endre. Bp., Globus, 1931.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Az új városháza. A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak életrajza, a főváros hivatalainak, intézményeinek és üzemeinek ismertetése. Az 1931-37. évi törvényhatóság. Szerk. Weichert Béla. Bp., 1931.
- A Fővárosi Közlöny 1925–1942., valamint 1945–1950. évfolyamai