Hajdu Frigyes (műfordító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajdu Frigyes
Született Weiszhaus Ferenc Frigyes
1873. augusztus 6.
Balkány
Elhunyt 1944. június 29. (70 évesen)
Gyula
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
Sírhelye Gyula
SablonWikidataSegítség

Hajdu Frigyes, született Weiszhaus Ferenc Frigyes[1] (Balkány, 1873. augusztus 6.[2]Gyula, 1944. június 29.)[3] magyar közíró, műfordító, irodalomkritikus, a Romániához csatolt Erdélyben a magyar kultúrájú zsidóság egyik szellemi vezére.

Életpályája[szerkesztés]

Földbirtokos családba született. Szülei Weiszhaus Gyula és Weisz Fanni voltak. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, majd a budapesti jogakadémián szerzett oklevelet. Ügyvédgyakornokként részt vett a haladó ifjúsági mozgalmakban. 1894-ben került Temesvárra, ahol ügyvédi irodát nyitott. Muth Gáspárral és Sztura Szilárddal 1903-ban megalapította a 48-as Függetlenségi Párt helyi szócsövét, a Temesvári Hírlapot, melyben megszűnéséig (1939) gazdasági, politikai és kulturális témájú cikkeit, tanulmányait, visszaemlékezéseit és versfordításait közölte. Barátság fűzte Justh Gyulához és Holló Lajoshoz, a polgári radikális reformok szorgalmazóihoz. Politikai pályafutása csúcsaként egy alkalommal, az 1906-os választásokon a facseti kerületben országgyűlési mandátumot is nyert.

Az első világháború után tevékeny szerepet vállalt a Temesvárott 1920-ban létrejött Polgári Szervezet munkájában, amely „a szabadságjogok biztosítását, a sérelmek orvoslását, a jogtiprások megtorlását” tekintette feladatának. Szorgalmazta az Országos Magyar Párt helyi tagozatának létrejöttét, ennek vezetőségében 1922-től tisztségeket vállalt. A Magyar Ház felavató ünnepségén (1930) ünnepi beszédet tartott, az 1932-ben alakult Institutul Social Banat–Crişana égisze alatt szociológiai előadássorozatot szervezett, a temesvári Újságíróklubban Ady Endre és az asszonyok címen adott elő (1934). Műfordításait Horatius, Juvenalis, valamint Nikolaus Lenau, Otto Erich Hartleben, Richard Dehmel költészetéből már az első világháborút megelőző években s 1919 után is közölte a Temesvári Hírlap és a Színházi Újság, majd az aradi Szezon (1920); a lapokban számos hely- és irodalomtörténeti tanulmánya is megjelent. 1944. június 29-én a gyulai kórházban öngyilkosságot követett el.

Sírja a gyulai zsidó temetőben található.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 11970/1895. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 1025. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1895. év 15. oldal 40. sor
  2. Születési bejegyzése a balkányi izraelita hitközség születési akv. 18/1873. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
  3. Halotti bejegyzése a gyulai polgári halotti akv. 338/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
  4. Gyulai zsidó temető adatbázis (Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára). (Hozzáférés: 2020. április 18.)[halott link]

Források[szerkesztés]