Hüszkana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hüszkana
Debar vagy Kicsevo, Macedónia Macedónia
Névváltozatok Uscana
Lakói peneszták (illírek)

Hüszkana (ógörög Ὕσκανα; latin Uscana) az ókori Illíria egyik városa, a peneszták székhelye volt. Helyszíne mindmáig azonosítatlan, rendszerint a mai Macedónia északnyugati részén található Debar vagy Kicsevo városok korai elődjének feltételezik. Története nagy részében makedón fennhatóság alatt állt, s csupán szórványosan tartozott az Illír Királysághoz(wd). A harmadik római–makedón háború lezárása (i. e. 168) után római fennhatóság alá került.

Története[szerkesztés]

Egyes feltételezések szerint már az i. e. 4. század óta peneszták népesítették be a Drilón és az Axiosz között, a Lünkésztiszi-tavak északi előterében fekvő területet.[1] Hüszkanát csupán az i. e. 2. században említik a források mint a peneszták koinonjának székhelyét.[2] Titus Livius feljegyzése szerint a harmadik római–makedón háború időszakában (i. e. 171–168) 10 ezres lakosú város volt,[3] a korabeli demográfiai folyamatok ismeretében ezért egyes történészek azt feltételezik, hogy a város akkor már több emberöltőnyi múltra tekinthetett vissza.[4] Helyszíne mindmáig ismeretlen, rendszerint az északnyugat-macedóniai Debarral[5] vagy Kicsevóval[6] azonosítják.

A település tágabb térsége az i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatával került az Illír Királyságtól makedón fennhatóság alá.[7] Másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Penesztia a második római–makedón háború (i. e. 200–197) lezárultával ismét az Illír Királyság része legyen.[8] A harmadik római–makedón háborúban (i. e. 171–168) Penesztia, és ezen belül Hüszkana a szemben álló hadak ütközőzónájában feküdt. A háború elején, i. e. 171-ben a római hadvezetés az időközben ismét makedón kézen lévő Penesztia elfoglalását tűzte ki célul, hogy így verjen éket az illír és a makedón területek közé. Elsőként a peneszták székhelyét, Hüszkanát akarták bevenni, mert felderítőik azt jelentették, hogy a várost csupán egy kisebb, krétai zsoldosokból álló helyőrség védi, és a lakosság is kész behódolni Rómának. A római had egy teljes éjszakán át tartó menetelést követően a hajnali órákban ért a város alá, s érkeztükre a városkapukat valóban megnyitották. Ám a rómaiak bevonulása helyett a kapukon hirtelen nagyszámú fegyveres tört ki, ezzel egy időben pedig a falakon megjelentek a hüszkanai asszonyok, és kiáltozással, edényeik összeverésével fülsüketítő lármát csaptak. Az összezavarodott rómaiak megsemmisítő vereséget szenvedtek el: vezérük Lükhniszbe menekült, mintegy 2 ezer elesett katonát hagyva hátra Hüszkana falai alatt.[9] A rómaiak a következő évben, i. e. 170 nyarán végül elfoglalták a várost, és 4000 harcost állomásoztattak Hüszkanában, további ezerötszázat pedig más peneszta településeken.[10] Nem sokáig maradt azonban birtokukban a város, Perszeusz makedón király i. e. 170/169 telén egy 14 ezres sereg élén megindította Hüszkana ostromát. Rövid küzdelem után a rómaiak megadták magukat, s a makedónok Hüszkana elesté követően elfoglalták egész Penesztiát, Hüszkana védelmét pedig megerősítették.[11] A rómaiak még tettek egy sikertelen kísérletet a város visszafoglalására,[12] de az csak a római győzelemmel záruló háború végén, i. e. 168-ban került fennhatóságuk alá. Hüszkanát, vagy latin nevén Uscanát ezt követően nem említik a korabeli források.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cabanes 1988 :65., 98.
  2. Cabanes 1988 :85.; Wilkes 1992 :136.; Ceka 2013 :213.
  3. Cabanes 1988 :333.; Ceka 2013 :216.
  4. Cabanes 1988 :192.
  5. Cabanes 1988 :65.; Wilkes 1992 :172.
  6. Cabanes 1988 :65., 85.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :216., 382.
  7. Wilkes 1992 :120.; Ceka 2013 :102.
  8. Cabanes 1988 :307.; Wilkes 1992 :170–171.; Ceka 2013 :210., 213.
  9. Cabanes 1988 :318.; Ceka 2013 :216–217.
  10. Cabanes 1988 :318.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :217.
  11. Cabanes 1988 :318–319.; Wilkes 1992 :172.; Ceka 2013 :217–219.
  12. Wilkes 1992 :173.; Ceka 2013 :219.

Források[szerkesztés]

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap