Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság
Helyszín Hódmezővásárhely, Kardosi út
Célpont Hódmezővásárhely és Mártély lakosai
Időpont 1919. július 25. 10-13 óra között
Típus Háborús bűncselekmény
Áldozatok 56 fő
Elkövetők Berényi László, Nagy Géza, román katonák
Térkép
Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság (Csongrád megye)
Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság
Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság
Pozíció Csongrád megye térképén
é. sz. 46° 27′ 01″, k. h. 20° 23′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 01″, k. h. 20° 23′ 22″

A hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság egyike a zűrzavaros 1919-es esztendőben elkövetett tömeggyilkosságoknak. A bármiféle józan logikát nélkülöző tömeges kivégzést egy román álhadnagy vitte véghez a Hódmezővásárhely keleti határában elterülő földeken, áldozatai jobbára szegény sorban élő egyszerű vásárhelyi férfiak voltak.

Vásárhely román megszállása[szerkesztés]

Hódmezővásárhely 1919 tavaszán került a román hadsereg megszállása alá. A románok berendezkedtek a városban és úgy tervezték, hogy a békeszerződés után sem kell majd kivonulniuk, mivel Vásárhely Románia része lesz. A román parancsnoksággal július közepén vette fel a kapcsolatot a magyar nemzetiségű Berényi László, egy korábbi katona, addig a vásárhelyi tanyák között bujdosott. Nem tudni miként, de Berényi László néhány nap múlva már a román hadsereg egyenruháját viselte. Július 19-én a román csapatok között elterjedt a hír, hogy a Magyar Vörös Hadsereg a Tiszán átkelve nagy offenzívát indított Hódmezővásárhely felszabadítására, ezért a román katonaság kivonult a városból és Orosháza felé távoztak. A Vörös Hadsereg offenzívája azonban álhírnek bizonyult, a városba mindössze 21 magyar vöröskatona érkezett, ők is csak a románok kivonulásának hírére. A román hadsereg alakulatai július 21-én érkeztek vissza a városba, tisztjeik között pedig már ott volt Berényi László is. A román hadnagyként bevonuló Berényi kinevezte magát Hódmezővásárhely város rendőrparancsnokának. Berényi segítőket is szerzett: csatlakozott hozzá a szintén magyar nemzetiségű Nagy Géza fényképész is.

Berényi rendőrparancsnoki tisztségét leginkább fosztogatás céljára használta fel. A város házait ellenállók és kommunisták után kutatva járta, ám a politikai tisztogatás csupán a fosztogatás álcázására szolgált. A házkutatások során ékszereket, bútorokat, értékesebb tárgyakat foglaltak le. A vagyonosabb családokból Berényiék mondvacsinált ürügyekkel túszokat szedtek, akik csak azután szabadulhattak, hogy családjaik fizettek Berényinek. Berényi pusztán megérzései vagy ellenszenv alapján is letartóztatott embereket, akiket a katonai parancsnokság és a városháza pincéjébe záratott. A bebörtönzött emberek bántalmazásában Berényi maga is részt vett. A visszaemlékezések szerint néhány napos rémuralma alatt Berényi László még attól sem riadt vissza, hogy erőszakkal feleségül vegyen egy lányt.

A tömeggyilkosság[szerkesztés]

Berényi László 1919. július 25-én egy géppuskás osztagot kért a város román főparancsnokától, Zerkovitz hadnagytól. Az osztaggal a városháza pincéjéhez vonultak és az ott őrzött foglyok egy részével, összesen 47 fővel a város keleti határa felé indultak. A menettel találkozó városbelieket Berényiék elfogták és beállították a sorba, így a tömeggyilkosság helyszínére 56 fogoly érkezett. A foglyokat – akik ellen nem csak ítélet nem született, de még eljárás sem zajlott – a Kutasi út mentén lévő Nagy-tanya közelében leterelték az útról. Az embereket előbb a Nagy-tanya pincéjébe zárták, majd onnan kisebb csoportokba rendezve kivezényelték a szántóföldre, ahol a golyószórós osztag agyonlőtte őket. Az kivégzetteket egy hevenyészve kiásott tömegsírba dobták. A többiektől elkülönítve, a szomszédos Varga-tanya területén végezték ki Vékony Jánost, aki önmagát tolvajnak vallotta és azt kérte, hogy a többi becsületes embert ne alázzák meg azzal, hogy egy bűnözővel együtt kelljen meghalniuk. A vérengzés délután egy óráig tartott, ekkor a román osztag elhagyta a helyszínt és visszaindult a városba.

Berényi büntetése[szerkesztés]

A tömeggyilkosság természetesen nem maradt titokban. A román városparancsnok elhatárolódott Berényitől és elítélte a gyilkosságot. Az álhadnagyot letartóztatták és a katonai parancsnokság pincéjébe zárták. A lakásán fellelt ékszereket és vagyontárgyakat leltárba vették, részben visszajuttatták tulajdonosainak. Berényi azzal indokolta a gyilkosságot, hogy a pár nappal korábbi román kivonulás alkalmával a magyar lakosság megtámadta a román alakulatokat, néhány tisztet pedig meg is öltek. Vásárhely román parancsnoksága megijedt egy városi lázadás veszélyétől, ezért Berényi álhadnagy nyilvános megalázással összekötött feláldozásáról döntöttek. Július 30-án román tisztek a börtönben alaposan összeverték Berényit, aki epilepsziás rohamot színlelve próbálta meg elkerülni a bántalmazást. Az összevert, vérző fejű Berényit ezután nagy nyilvánosság előtt a város főterén deresre húzták és 70 botütést mértek rá. Nagy Géza 25 botütést kapott. A két álkatonát ezután egy román osztag a Népkertbe kísérte, majd egy kivégzőosztag agyonlőtte őket. A gyilkosság áldozatait a város exhumáltatta, holttestüket a végtisztesség megadása végett a hozzátartozóknak kiadták.

A román alakulat vérengzésének áldozatai döntő részben munkaképes korú, családot eltartó férfiak voltak. A városra a hátramaradt árvák és önellátásra képtelen hozzátartozók segélyezése még hosszú ideig komoly terhet rótt. A tömeggyilkosság egykori helyszíne ma a 47-es számú főút külterületi szakasza mellett fekszik, a helyszínen az áldozatoknak emlékművet emeltek.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]