A háromszög-egyenlőtlenség a geometria egyik legalapvetőbb tétele, megállapítható segítségével, hogy három szakaszból lehet-e háromszöget szerkeszteni.
Az egyenlőtlenség tovább általánosítható valós és komplex számokra , összegzésekre, integrálokra és különböző terekre. Itt a hosszak szerepét abszolútértékek és különféle normák veszik át. Leginkább becslésekben használják a matematika több területén is.
Egy háromszögben két oldal hosszának az összege nagyobb, mint a harmadik oldal hossza. Azaz:
a
<
b
+
c
{\displaystyle a<b+c}
és
b
<
a
+
c
{\displaystyle b<a+c}
és
c
<
a
+
b
{\displaystyle c<a+b}
.
A tétel ekvivalens alakja:
a
−
b
<
c
{\displaystyle a-b<c}
,
b
−
c
<
a
{\displaystyle b-c<a}
és
c
−
a
<
b
{\displaystyle c-a<b}
Bizonyítás:
A
C
+
C
B
>
A
B
{\displaystyle AC+CB>AB}
-t elég bizonyítani. Hosszabbítsuk meg az
A
C
{\displaystyle AC}
oldalt, és felmérjük a
C
B
{\displaystyle CB}
távolságot a meghosszabbított félegyenesre, így kapjuk a
C
D
{\displaystyle CD}
szakaszt.
B
C
D
{\displaystyle BCD}
háromszög egyenlő szárú, ekkor
C
B
D
{\displaystyle CBD}
szög =
C
D
B
{\displaystyle CDB}
szög.
B
C
{\displaystyle BC}
az
A
B
D
{\displaystyle ABD}
szög belsejében halad, ekkor
A
B
D
{\displaystyle ABD}
szög >
C
B
D
{\displaystyle CBD}
szög =
C
D
B
{\displaystyle CDB}
szög, így
A
D
>
A
B
{\displaystyle AD>AB}
. Ez viszont éppen a tételben szereplő
a
+
b
>
c
{\displaystyle a+b>c}
.
A háromszög-egyenlőtlenség biztosítja, hogy a kétdimenziós (általánosabban, az n dimenziós) euklideszi tér tetszőleges három A,B,C pontjára igaz legyen, hogy bármely kettő pár egymástól mért távolságainak összege nagyobb, mint a harmadik pár közt mért távolsága:
AB+BC≥AC
BC+CA≥BA
CA+AB≥BC
Ezt a tényt úgy is interpretálhatjuk, hogy "két pont között a legrövidebb út az egyenes ", mert a háromszög-egyenlőtlenség egy speciális esete e kijelentésnek, míg utóbbi következménye az előbbinek.
A háromszög-egyenlőtlenség e változata megenged elfajult háromszögeket , amikor is néhány háromszögcsúcs vagy -oldal illeszkedik egymásra.
Valós számokra:
|
a
+
b
|
≤
|
a
|
+
|
b
|
.
{\displaystyle |a+b|\leq |a|{+}|b|.}
Bizonyítás:
Mivel az egyenlőtlenség mindkét oldala nem negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:
a
2
+
2
a
b
+
b
2
≤
a
2
+
2
|
a
b
|
+
b
2
.
{\displaystyle a^{2}{+}2ab{+}b^{2}\ \leq \ a^{2}{+}2{|ab|}{+}b^{2}.}
Mindkét oldalból kivonva az azonos tagokat:
2
a
b
≤
2
|
a
b
|
.
{\displaystyle 2ab\leq 2|ab|.}
és ez mindig teljesül, mert
x
≤
|
x
|
{\displaystyle x\leq {|x|}}
minden
x
∈
R
.
{\displaystyle x\in \mathbb {R} .}
-re.
Valós számokra önállóan is belátható a háromszög-egyenlőtlenség kivonásos alakja:
Nyilván
|
a
+
b
|
−
|
b
|
≤
|
a
|
.
{\displaystyle |a{+}b|{-}|b|\leq |a|.}
Az
a
:=
x
+
y
,
b
:=
−
y
{\displaystyle a{\mathrel {:=\,}}x{+}y,\,b{\mathrel {:=\,}}{-}y}
helyettesítéssel
|
x
|
−
|
y
|
≤
|
x
+
y
|
.
{\displaystyle |x|{-}|y|\leq |x{+}y|.}
Viszont, ha
b
:=
−
x
{\displaystyle b{\mathrel {:=\,}}{-}x}
akkor
|
y
|
−
|
x
|
≤
|
x
+
y
|
,
{\displaystyle |y|{-}|x|\leq |x{+}y|,}
Az előző két egyenlőtlenséget összetéve
|
|
x
|
−
|
y
|
|
≤
|
x
+
y
|
≤
|
x
|
+
|
y
|
.
{\displaystyle {\Big |}|x|{-}|y|{\Big |}\leq |x{+}y|\leq |x|{+}|y|.}
y helyére -y -t téve
|
|
x
|
−
|
y
|
|
≤
|
x
−
y
|
≤
|
x
|
+
|
y
|
.
{\displaystyle {\Big |}|x|{-}|y|{\Big |}\leq |x{-}y|\leq |x|{+}|y|.}
Összefoglalva
|
|
x
|
−
|
y
|
|
≤
|
x
±
y
|
≤
|
x
|
+
|
y
|
{\displaystyle {\Big |}|x|{-}|y|{\Big |}\leq |x{\pm }y|\leq |x|{+}|y|}
minden
x
,
y
∈
R
{\displaystyle x,\,y\in \mathbb {R} }
-re.
Komplex számokra a háromszög-egyenlőtlenség:
|
z
1
+
z
2
|
≤
|
z
1
|
+
|
z
2
|
.
{\displaystyle |z_{1}{}+z_{2}|\leq |z_{1}|{+}|z_{2}|.}
Bizonyítás:
Mivel egyik oldal sem lehet negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:
z
1
z
1
¯
+
z
1
z
2
¯
+
z
1
¯
z
2
⏟
=
z
1
z
2
¯
¯
+
z
2
z
2
¯
≤
z
1
z
1
¯
+
2
|
z
1
z
2
|
⏟
=
|
z
1
z
2
¯
|
+
z
2
z
2
¯
,
{\displaystyle z_{1}{\overline {z_{1}}}{+}z_{1}{\overline {z_{2}}}{+}{\underbrace {{\overline {z_{1}}}z_{2}} _{={\overline {z_{1}{\overline {z_{2}}}}}}}{+}z_{2}{\overline {z_{2}}}\leq z_{1}{\overline {z_{1}}}{+}2{\underbrace {|z_{1}z_{2}|} _{=|z_{1}{\overline {z_{2}}}|}}{+}z_{2}{\overline {z_{2}}},}
ahol a felülvonás a komplex konjugálást jelenti. A két oldalról eltávolítva az egyenlő tagokat, és a
z
:=
z
1
z
2
¯
{\displaystyle z{\mathrel {:=\,}}z_{1}{\overline {z_{2}}}}
helyettesítést elvégezve
z
+
z
¯
≤
2
|
z
|
{\displaystyle z{+}{\bar {z}}\leq 2{|z|}}
A z komplex szám algebrai alakja legyen
z
=
u
+
i
v
{\displaystyle z=u{+}iv}
. Ezzel
(
u
+
i
v
)
+
(
u
−
i
v
)
=
2
u
≤
2
u
2
+
v
2
{\displaystyle (u{+}iv){+}(u{-}iv)=2u\leq 2{\sqrt {u^{2}{+}v^{2}}}}
és
|
u
|
≤
u
2
+
v
2
,
{\displaystyle |u|\leq {\sqrt {u^{2}{+}v^{2}}},}
ami
0
≤
v
2
{\displaystyle 0\leq v^{2}\ }
és a valós négyzetgyökfüggvény monotóniája miatt mindig fennáll.
A valós esethez hasonlóan látható be a kivonásos alak is
|
|
z
1
|
−
|
z
2
|
|
≤
|
z
1
±
z
2
|
≤
|
z
1
|
+
|
z
2
|
{\displaystyle {\Big |}|z_{1}|{-}|z_{2}|{\Big |}\leq |z_{1}{\pm }z_{2}|\leq |z_{1}|{+}|z_{2}|}
minden
z
1
,
z
2
∈
C
{\displaystyle z_{1},\,z_{2}\in \mathbb {C} }
-re.
A háromszög-egyenlőtlenség többszöri alkalmazásával és teljes indukcióval
|
∑
i
=
1
n
x
i
|
≤
∑
i
=
1
n
|
x
i
|
{\displaystyle \left|\sum _{i=1}^{n}x_{i}\right|\leq \sum _{i=1}^{n}\left|x_{i}\right|}
ahol az
x
i
{\displaystyle x_{i}\;}
számok lehetnek valósak, vagy komplexek.
Integrálokra: Legyen az
f
:
I
→
R
{\displaystyle f:I\to \mathbb {R} }
függvény Riemann-integrálható, ahol
I
=
[
a
,
b
]
{\displaystyle I=[a,b]\,}
egy intervallum!
Ekkor
|
∫
I
f
(
x
)
d
x
|
≤
∫
I
|
f
(
x
)
|
d
x
{\displaystyle \left|\int _{I}f(x)\,dx\right|\leq \int _{I}|f(x)|\,dx}
.[ 1]
Hasonlók teljesülnek komplex értékű függvényekre is:
f
:
I
→
C
{\displaystyle f:I\to \mathbb {C} }
.[ 2]
Ekkor ugyanis van egy komplex
α
{\displaystyle \alpha \;}
úgy, hogy
α
∫
I
f
(
x
)
d
x
=
|
∫
I
f
d
x
|
{\displaystyle \alpha \int _{I}f(x)\,dx=\left|\int _{I}f\,dx\right|}
és
|
α
|
=
1
{\displaystyle |\alpha |=1\;}
.
Mivel
|
∫
I
f
(
x
)
d
x
|
=
α
∫
I
f
(
x
)
d
x
=
∫
I
α
f
(
x
)
d
x
=
∫
I
Re
(
α
f
(
x
)
)
d
x
+
i
∫
I
Im
(
α
f
(
x
)
)
d
x
{\displaystyle \left|\int _{I}f(x)\,dx\right|=\alpha \int _{I}f(x)\,dx=\int _{I}\alpha \,f(x)\,dx=\int _{I}\operatorname {Re} (\alpha f(x))\,dx+i\,\int _{I}\operatorname {Im} (\alpha f(x))\,dx}
valós, ezért
∫
I
Im
(
α
f
(
x
)
)
d
x
{\displaystyle \int _{I}\operatorname {Im} (\alpha f(x))\,dx}
szükségképpen egyenlő nullával.
Emellett
Re
(
α
f
(
x
)
)
≤
|
α
f
(
x
)
|
=
|
f
(
x
)
|
{\displaystyle \operatorname {Re} (\alpha f(x))\leq |\alpha f(x)|=|f(x)|}
,
összetéve tehát
|
∫
I
f
(
x
)
d
x
|
=
∫
I
Re
(
α
f
(
x
)
)
d
x
≤
∫
I
|
f
(
x
)
|
d
x
{\displaystyle \left|\int _{I}f(x)\,dx\right|=\int _{I}\operatorname {Re} (\alpha f(x))\,dx\leq \int _{I}|f(x)|\,dx}
.
Vektorokra:
|
a
→
+
b
→
|
≤
|
a
→
|
+
|
b
→
|
{\displaystyle \left|{\vec {a}}+{\vec {b}}\right|\leq \left|{\vec {a}}\right|+\left|{\vec {b}}\right|}
.
Négyzetre emeléssel:
|
a
→
+
b
→
|
2
=
⟨
a
→
+
b
→
,
a
→
+
b
→
⟩
=
|
a
→
|
2
+
2
⟨
a
→
,
b
→
⟩
+
|
b
→
|
2
≤
|
a
→
|
2
+
2
|
a
→
|
|
b
→
|
+
|
b
→
|
2
=
(
|
a
→
|
+
|
b
→
|
)
2
{\displaystyle \left|{\vec {a}}+{\vec {b}}\right|^{2}=\left\langle {\vec {a}}+{\vec {b}},{\vec {a}}+{\vec {b}}\right\rangle =\left|{\vec {a}}\right|^{2}+2\left\langle {\vec {a}},{\vec {b}}\right\rangle +\left|{\vec {b}}\right|^{2}\leq \left|{\vec {a}}\right|^{2}+2\left|{\vec {a}}\right|\left|{\vec {b}}\right|+\left|{\vec {b}}\right|^{2}=\left(\left|{\vec {a}}\right|+\left|{\vec {b}}\right|\right)^{2}}
,
és a Cauchy–Schwarz–Bunyakovszkij-egyenlőtlenség felhasználásával:
⟨
a
→
,
b
→
⟩
≤
|
a
→
|
⋅
|
b
→
|
{\displaystyle \langle {\vec {a}},{\vec {b}}\rangle \leq \left|{\vec {a}}\right|\cdot \left|{\vec {b}}\right|}
.
Innen, mint a valós esetben:
|
|
a
→
|
−
|
b
→
|
|
≤
|
a
→
±
b
→
|
≤
|
a
→
|
+
|
b
→
|
{\displaystyle {\Big |}\left|{\vec {a}}\right|-\left|{\vec {b}}\right|\,\,{\Big |}\leq \left|{\vec {a}}\pm {\vec {b}}\right|\leq \left|{\vec {a}}\right|+\left|{\vec {b}}\right|}
és
|
∑
i
=
1
n
a
i
→
|
≤
∑
i
=
1
n
|
a
i
→
|
.
{\displaystyle \left|\sum _{i=1}^{n}{\vec {a_{i}}}\right|\leq \sum _{i=1}^{n}\left|{\vec {a_{i}}}\right|.}
Két általános gömbháromszög
A gömbháromszögek körében a háromszög-egyenlőtlenség azokra a háromszögekre korlátozódik, amiknek egyik oldala sem nagyobb egy fél főkörívnél, azaz a < π, b < π és c < π. Általános gömbháromszögekre a tétel nem igaz.
Ahogy az ábra mutatja:
|
a
−
b
|
≤
c
1
≤
a
+
b
,
{\displaystyle \left|a-b\right|\leq c_{1}\leq a+b,}
de
c
2
>
a
+
b
{\displaystyle c_{2}>a+b}
, ahol még az is igaz, hogy
c
2
>
π
.
{\displaystyle c_{2}>\pi .}
Az
(
X
,
‖
.
‖
)
{\displaystyle \left(X,\|.\|\right)}
normált térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti:
‖
x
+
y
‖
≤
‖
x
‖
+
‖
y
‖
{\displaystyle \|x+y\|\leq \|x\|+\|y\|}
és megkövetelik, hogy a tér az adott normával ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse.
Ebből
|
‖
x
‖
−
‖
y
‖
|
≤
‖
x
±
y
‖
≤
‖
x
‖
+
‖
y
‖
{\displaystyle {\Big |}\|x\|-\|y\|{\Big |}\leq \|x\pm y\|\leq \|x\|+\|y\|}
és
‖
∑
i
=
1
n
x
i
‖
≤
∑
i
=
1
n
‖
x
i
‖
{\displaystyle \left\|\sum _{i=1}^{n}x_{i}\right\|\leq \sum _{i=1}^{n}\|x_{i}\|}
minden
x
i
∈
X
{\displaystyle x_{i}\in X\;}
-re.
Speciálisan, az Lp -terekben a háromszög-egyenlőtlenséget Minkowski-egyenlőtlenségnek nevezik, és a Hölder-egyenlőtlenséggel bizonyítják.
Az
(
X
,
d
)
{\displaystyle \left(X,d\right)}
metrikus térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti:
d
(
x
,
y
)
≤
d
(
x
,
z
)
+
d
(
z
,
y
)
{\displaystyle d(x,y)\leq d(x,z)+d(z,y)}
és megkövetelik, hogy a tér az adott d távolságfüggvénnyel ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse.
Innen következik
|
d
(
x
,
z
)
−
d
(
z
,
y
)
|
≤
d
(
x
,
y
)
{\displaystyle \left|d(x,z)-d(z,y)\right|\leq d(x,y)}
és
d
(
x
0
,
x
n
)
≤
∑
i
=
1
n
d
(
x
i
−
1
,
x
i
)
{\displaystyle d(x_{0},x_{n})\leq \sum _{i=1}^{n}d(x_{i-1},x_{i})}
a tér tetszőleges elemeire.
↑ Harro Heuser: Lehrbuch der Analysis, Teil 1. 8. kiadás. B. G. Teubner, Stuttgart 1990, ISBN 3-519-12231-6 . Satz 85.1
↑ Walter Rudin: Real and Complex Analysis . MacGraw-Hill 1986, ISBN 0-07-100276-6 . Theorem 1.33
Obádovics J. Gyula: Matematika