Gyakori szitakötő

Gyakori szitakötő
	Hím gyakori szitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Szitakötők;
Alrend:	Egyenlőtlen szárnyú szitakötők;
Család:	Laposhasú acsák;
Nem:	Sympetrum;
Tudományos név
	Sympetrum striolatum; Charpentier, 1840
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyakori szitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyakori szitakötő témájú médiaállományokat és Gyakori szitakötő témájú kategóriát.

A gyakori szitakötő (Sympetrum striolatum) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, Európától egészen a Távol-Keletig előforduló, elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A gyakori szitakötő testhossza 38–43 mm. Szemei felül barnák, alul fakókék-fakózöldek. A homlokon közvetlenül a szemeknél fekete sáv látható, amely a szem színváltási zónájáig húzódik. A lábak feketék, keskeny hosszanti sárga csíkokkal. A kifejlett hímek színe piros-narancspiros, mind a potrohon, mind a toron; ez az idős egyedeken barnává sötétül. A tor oldalán két széles halványsárga sáv figyelhető meg. A potroh 8-9. szelvényén oldalt két kis, hosszúkás, fekete folt található.

A nőstények és a fiatal hímek sárgák-sárgásbarnák. A tor halványsárga sávjai a nőstényeken is láthatóak.

Nagyon hasonlít hozzá a szintén nagyon elterjedt közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum), de annak homlokán a fekete sáv a szem alsó, halvány zónájába is beleér és a tor oldala egyöntetűen piros-vörösbarna (ill. halványsárga a nőstényeknél). Összetéveszthető az alföldi szitakötővel (Sympetrum sanguineum) is, ám ott a hím potroha középtájt láthatóan elkarcsúsodik, míg a gyakori szitakötő esetében a potroh többé-kevésbé egyforma szélességű. Az alföldi szitakötő lábai teljesen feketék és a hím színe és mélyebb piros.

Alfajai:

S. striolatum striolatum Európa, Mediterráneum
S. striolatum doshidordzii, Mongólia, Burjátia
S. sriolatum imitoides orosz Távol-Kelet, Kuril-szigetek, Mandzsúria, Koreai-félsziget
S. striolatum kurile Kuril-szigetek
S. striolatum pallidum Kazahsztán

Elterjedése[szerkesztés]

Európától Közép-Ázsián keresztül egészen Kelet-Szibériáig és Japánig előfordul. Európában Észak-Skandinávia kivételével mindenütt honos és előfordul a Földközi-tenger észak-afrikai partvidékén is. Magyarországon az egész országban megtalálható, közönséges szitakötőfaj.

Életmódja[szerkesztés]

Lárvája sekély, gyorsan átmelegedő, kisebb tavakban, holtágakban fordul elő. Júniusban kezdenek átalakulni imágókká, amelyek igen sokáig, októberig, vagy meleg őszökön novemberig is repülnek. A víztől távolabb is megtalálhatóak (különösen a nőstények), és csak párzáskor térnek vissza. A párzás ún. tandem formációban történik, majd kb. húsz perccel utána a nőstény a vízbe, vagy a vízparti nedves iszapba lerakja néhány száz, egyenként körülbelül fél milliméter hosszú petéjét. A lárvák 3-4 hónap alatt fejlődnek imágóvá, meleg vidékeken évi két generáció is felnőhet.

Magyarországon nem védett.