Gulyás István (teniszező, 1931)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gulyás István
István Gulyás (1964).jpg
Személyes adatok
Ország Flag of Hungary.svg Magyarország
Született 1931. október 14.
Pécs
Elhunyt 2000. július 31. (68 évesen)
Budapest
Kéz jobbkezes
Visszavonult 1986

* Legjobb helyezés a világranglistán
Frissítve: 2011-10-08
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulyás István témájú médiaállományokat.

Gulyás István (Pécs, 1931. október 14.Budapest, 2000. július 31.) magyar teniszező, 66-szoros magyar bajnok, örökös magyar bajnok, a Roland Garros döntőse (1966), amatőr Európa-bajnoki ezüstérmes (1969), Universiade-győztes (1957), nyolcszoros szenior világbajnok, tizenötszörös szenior Európa-bajnok, sportvezető, edző.

Élete és versenyzői pályafutása[szerkesztés]

Magánélete[szerkesztés]

1957-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Versenyzői időszaka alatt a Belügyminisztérium építési osztályán dolgozott. Sportpályafutása befejezte után tíz éven át (1977-1987) a Magyar Tenisz Szövetség elnökeként tevékenykedett. A nyolcvanas évek végén Németországba ment, ahol edzői állást vállalt.

Fia ifjabb Gulyás István, magyar bajnok és válogatott teniszező, edző.

Sportpályafutása[szerkesztés]

1952-ig a Pécsi Vörös Meteorban versenyzett, tehetsége miatt innen Budapestre, a Dózsába hívták, melynek 1953-tól 1986-ig regisztrált játékosa volt. Csendes, szorgalmas és eredményes játékos volt, aki jelentős hazai, valamint nemzetközi sikereket ért el. Kemény erőnléti edzésekkel készült a versenyekre, elsősorban sok futással, pontos alapvonaljátékkal érte el sikereit.

Első magyar bajnoki címét egyesben 1954-ben nyerte, nemzetközi pályafutása azonban csak három évvel később bontakozott ki, miután megszerezte építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1957-ben győzött a párizsi Universiadén egyesben, a magyar bajnokságban pedig páratlan sorozatba kezdett: 1957-től 1971-ig mindössze egyszer engedte ki a kezéből az egyéni győzelmet.[1]

Összesen hatvanhatszoros bajnok (egyesben tizenötször,[2] párosban kilencszer, vegyes párosban kilencszer, csapatban huszonhétszer, a magyar nemzetközi bajnokságokon egyesben kétszer, párosban háromszor, vegyes párosban egyszer győzött), amivel csúcstartó a magyar mezőnyben.[3]

Nemzetközi szereplései[szerkesztés]

1966-ban a francia nyílt bajnokságon második helyezett lett,[4] miután beleegyezett döntőbeli ellenfele, az ausztrál Tony Roche bokasérülése miatt a mérkőzés másnapra halasztásába, és kikapott tőle (6–1, 6–4, 7–5 arányban).[5] Ezért 1967-ben elnyerte a UNESCO Nemzetközi fair play díját.[6] 1967-ben ismét bravúrosan szerepelt a Roland Garroson, ekkor az elődöntőben játszhatott.[7] Az 1969-es torinói amatőr Európa-bajnokságon férfi párosban ezüstérmes lett, partnere Baranyi Szabolcs volt.

Az 1960-as években a világranglista első tíz helyezettje között, Európában a 2. helyen jegyezték.[8]

Aktív pályafutása befejezte után 1987–1988 között a Rocus Club Düsseldorf, majd 1988–1997 között Hamburgban a DUWO 08 Tennis Club játékosa és edzője volt.[8] Ez idő alatt állandó szereplője volt a szenior, azaz veterán versenyeknek, nem is akármilyen eredménnyel: egyesben (1982 és 1990 között) nyolc világbajnoki és tizenöt Európa-bajnoki címet szerzett.[3]

Szereplései csapatban[szerkesztés]

1954-1973 között volt a magyar válogatott tagja. A Davis-Kupában 1958 és 1971 között összesen huszonkét mérkőzésen játszott összesen 37 alkalommal (22 egyéni és 15 páros). Máig ő a legtöbb DK-meccset vívott magyar teniszező. Kétszer szerepelt a Mitropa-kupát nyert csapatban. 1953-tól 1981-ig huszonhétszer nyert bajnokságot az Újpesti Dózsa csapatával.[3]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)[9]
  • Hét alkalommal választották az év férfi teniszezőjének (1964-1968, 1970, 1971)[3]
  • 1998: örökös magyar bajnoki cím
  • 2008-ban az Európai Tenisz Szövetség (Tennis Europe) posztumusz díjjal (European Senior Lifetime Champion) tüntette ki Gulyás Istvánt a senior versenyeken nyújtott kimagasló teljesítményéért.[8]

Emlékezete[szerkesztés]

2007 óta a magyar bajnokság férfi győztesei a róla elnevezett vándordíjat kapják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Férfi bajnokaink. Magyar Tenisz Szövetség. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  2. Árvay Sándor: Bajnokaink. Magyar Tenisz Szövetség, 2009. január 5. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  3. ^ a b c d Sportszertár – Teniszezők. Magyar Olimpiai és Sportmúzeum. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  4. Roland Garros 1966 (Grand Slam) – Men singles. Fédération Française de Tennis. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  5. French Open: Facts and Figures”, USA Today, 2001. május 28. (Hozzáférés ideje: 2015. október 9.) (angol nyelvű) 
  6. UNESDOC (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  7. Roland Garros 1967 (Grand Slam) – Men singles. Fédération Française de Tennis. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  8. ^ a b c Lifetime Senior Champions (angol nyelven). Tennis Europe. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
  9. Kik lettek újabban érdemes sportolók? Népsport, (1955. márc. 25.)

Források[szerkesztés]