Grünwald Ernő
| Grünwald Ernő | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Született |
1931. április 23. (92 éves) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Grünwald Ágota (†2020) |
| Foglalkozása |
elektrokémikus, kémiai szakíró |
| Iskolái | Bolyai Tudományegyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grünwald Ernő (Kolozsvár, 1931. április 23. –) erdélyi magyar elektrokémikus, kémiai szakíró.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban[1] végezte (1950), vegyész oklevelet a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán szerzett (1954). Elektrokémiából doktorált Bukarestben (1970). Üzemi vegyész a kolozsvári Armatura és Electrometal vállalatoknál (1954–79), majd az Elektrokémiai és Ipari Automatizálási Vállalat fővegyésze. A galvanotechnika és korrózióvédelem szakterületen dolgozott. Országos viszonylatban több új galvanotechnikai eljárást vezetett be az ipari gyakorlatba, szabadalmai voltak, amelyeket egyedül, ill. társszerzőkkel szabadalmaztatott.
Számos tudományos közleménye jelent meg angol, magyar, német, orosz és román nyelven bel- és külföldi szaklapokban, köztük a budapesti Korróziós Figyelő és Kohászati Lapok hasábjain. Ismeretterjesztő írásait – ugyancsak a korrózióvédelemről – az Igazság, Munkásélet, Előre, Brassói Lapok, Făclia, Technica Nouă közölte.
2011. november 26-án az EME Természettudományi Szakosztályában köszöntötték 80. születésnapja alkalmából.[2]
Társasági tagság[szerkesztés]
- Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) - Természettudományi Szakosztály
Kötetei[szerkesztés]
- A laboráns könyve (Szabó József társszerzővel), 1963
- Galvanotehnica (Liviu Oniciu társszerzővel), 1980
- Felületvédelmi ismeretek, Editura tehnică, Bukarest, 1984 [3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
|
.svg){kind=small}