Gróh József

Gróh József
Született	1883. március 8. Esztergom
Elhunyt	1969. október 1. (86 évesen) Esztergom
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, érseki jogtanácsos, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947) magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949. március 11.)
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1906)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróh József (Esztergom, 1883. március 8. – Esztergom, 1969. október 1.) jogász, érseki jogtanácsos.

Élete

A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust 1906-ban, majd ügyvédi vizsgát tett. 1908-ban ügyvédi irodát nyitott Esztergomban. 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar Bank ügyvezető igazgatója, majd elnökigazgatója, 1943 - 1944-ben elnöke volt. Az 1920-as évek elejétől 1949-ig az esztergomi főegyházmegye ügyésze lett. 1922-ben a Tanácsköztársaság idején működött esztergomi direktórium tagjainak perében dr. Kartaly István védője. 1944-ig Esztergom város képviselőtestületének, valamint Komárom-Esztergom vármegye törvényhatósága bizottságának tagja. 1927-től 1944-ig a Katolikus Központi Kongrua Bizottság résztvevője. 1930-ban csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, részt vett a párt országos vezetőségében. 1931-ben átlépett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártba, s annak nem hivatalos jelöltjeként indult az országgyűlési választásokon, de alulmaradt.

1943 - 1944-ben a Pest vidéki ügyvédi kamara elnökhelyettese, 1943-tól az Egységes Bírói- és Ügyvédi Vizsgálóbizottság tagja volt. 1944-ben kiállt az üldözött zsidók mellett, közreműködött a Serédi Jusztinián hercegprímás által a zsidóüldözést elítélő pásztorlevél kiadásának előkészítésében. A háború után a Független Kisgazdapárt tagja lett. 1945. november 4-étől nemzetgyűlési képviselő lett. A párt ún. katolikus szárnyához tartozott. 1946. október 2-án kizárták a kisgazdapártból, mert ellenezte a házasságon kívül született gyermekek helyzetének jogi rendezését. Pártonkívüli képviselő lett, majd 1947-ben a többi kizárt FKGP-ssel a Magyar Szabadság Párt egyik megalapítója volt, Esztergom vármegyében. A párt feloszlása után, 1947. augusztusában csatlakozott a Slachta Margit vezette Keresztény Női Táborhoz, s 1947. augusztus 31-én annak listáján jutott mandátumhoz.

1949. március 11-én mentelmi jogát felfüggesztették, letartóztatták és az ún. Matheovits-perben koncepciós vádak alapján két év börtönre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték, majd két év 3 hónapot internálótáborban töltött. Kiszabadulása után, 1953-ban Dömöst jelölték ki kényszerlakhelyéül. 1965-ben költözhetett vissza Esztergomba.

Művei

• A magy. róm. kath. egyház céljog és célvagyon theoriája szempontjából; Kilián, Bp., 1913
• Öröklési jog a magyar róm. kath. clerus tagjai után; Kilián, Bp., 1913
• Szerzetesek és szerzetek szerzési képessége és a szerzetesek utáni öröklési jog. Magánjogi tanulmány; Stephaneum Nyomda, Bp., 1930
• Portio canonica. A róm. kath. egyházat papjai hagyatékából megillető köteles hagyomány jogi természetéről. Egyházjogi tanulmány; Stephaneum Nyomda, Bp., 1938
• Die Verkehrs- und Kreditbeschränkungen in der ungarischen Devisengesetzgebung von 1931 bis 1940; Buzárovits Nyomda, Esztergom, 1941

Források

• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban